2021.01.07.
Tizenhét évesen
Tizenhét évesen tudtam meg az igazságot,hogy a szerelem a szépségkirálynőknek való
és a szép arcú, mosolygós, gimis lányoknak,
akik fiatalon mentek férjhez, s nem dolgoztak többé
Sohasem kaptam Valentin lapot,
az ifjúság péntek éji farsangjait
valaki szebbel töltötték
Tizenhét évesen megtudtam az igazságot...
És mi, csúnya arcúak,
akikben nincs meg a társasági kellem,
kétségbeesetten otthon maradtunk,
telefonáló szeretőket kitalálva,
akik felhívtak, és mondták, hogy 'Jöjj, táncolj velem',
s homályos malacságoat suttogtak
Nem annyira jó tizenhét évesen...
Egy barna szemű lány használt ruhákban,
akinek a nevét sosem tudtam kiejteni mondta, hogy
'Azokat sajnáld, akik szolgálnak,
mert azt kapják amit megérdemelnek'
A jó kapcsolatú kisvárosi királynő
abba házasodik bele ami kell neki
Biztosított a társaság
és időskori menedékhely
Így hát azok, akik megnyerik ezt a játszmát,
elveszítik a szerelmet amit el akartak nyerni,
minőségi örökjáradékért, és kérdéses becsületért
Tompa meglepetéssel fognak kisvárosi szemeik bámulni rád,
amikor a tartozásuk több lesz
mint a pénz a számlán amit tizenhét évesen kaptak...
Mi pedig, akik ismerik
a sohasem volt Valentin lapok fájdalmát,
és akiket sohasem szólítottak
amikor kosárlabdát játszottak,
mindez csak régen volt, és a messzeségben
egy mainál ifjabb világban,
amikor csak álmokat adtak ingyen
egy rút kiskacsa lánynak mint én...
Mindenki játszik, és amikor felbátorodunk
magunkat csaljuk passziánszban
Telefonos szeretőket képzelünk
Mások ismeretlen életeit bánjuk meg
azokét, akik felhívnak és mondják: 'Jöjj és táncolj velem'
S homályos malacságokat motyognak
tizenhét éves, csúnya lányoknak, mint én