A keresés eredménye oldal 1

Én Panteonom (Mindörökké)

Click to see the original lyrics (English)
Hervadó nyári éjszakák
A végükhöz közelednek
Elnyerve az üdvözülést
Sóvárogva az igazságot
 
A kinyilatkoztatás nevében
Magunk mögött hagyjuk a tudatlant
Ez a szépséges kárhozat
Mondd, hogy tud valaki
színeket festeni egy vaknak
 
Táncolj nekem nagylelkűen
Légy szemem lakomája
 
Mikor minden hősöd elbukott
Mondj egy imát a bátrakért
S mikor a ragyogás elhalványult
Állj büszkén, én Panteonom
 
Hozz rám káoszt s zavart
Erőt ad a gyötrelem
Magam vagyok a hideg fejlődés
Atyám, hogy fordulhat egy bűnös egy szenthez
 
Hazudj nekem nagylelkűen
Légy szemem lakomája
 
Mikor minden hősöd elbukott
Mondj egy imát a bátrakért
S mikor a ragyogás elhalványult
Állj büszkén, én Panteonom
 
Panteonom
Bölcs
Csendes vonzásom
Büszkén
Az árnyék erőit tévútra vezetem
Büszkén
Hallhatom, mit a jajveszékelés visszhangjai sikítanak
 
Erőszakra születtek
Leláncolt lelkeink
Folyvást kérdezve, miért?
Mi van, ha lett volna valami
Mi csillapította volna zúgó elmém
Felszabadítva e béklyók alól
 
Oly türelmesen fogdtad kezem
Dédelgetve legmélyebb félelmeimet
Az elhalványuló évek az emlékezetben
Büszkén állj, én Panteonom
 
Mikor minden hősöd elbukott
Mondj egy imát a bátrakért
S mikor a ragyogás elhalványult
Állj büszkén, én Panteonom
Én Panteonom
 

Fűzfa

Click to see the original lyrics (English)
Végtelen nappalok, örök éjszakák
Éjféli nap s cián égbolt
Emlékszik a szívem
Mikoron utolsó nyaram őszbe fordult
És a szemem beivott magába mindent
Vissza kell térnem
 
A fűzfák alatt
Hol a gyökereim mélyen gyermekkoromig nyúlnak
Az emlékek a párnámon nyugszanak
Míg álomba merülök
 
Himnusz a régihez s szabadhoz
Sosem múlnak az emlékeim
Ezt büszkén énekeltem
Keserűen fagyos szél a tenger felől
Ezek mind kedvesek a szívemnek
Egy nap vissza kell térnem
 
A fűzfák alatt
Hol a gyökereim mélyen gyermekkoromig nyúlnak
Az emlékek a párnámon nyugszanak
Míg álomba merülök
 
Köszönöm az alázatos kegyet
A gondoskodást, ahogy szerettél
Általad lettem az
Az ember, aki ma vagyok
 
A fűzfák alatt
Hol a gyökereim mélyen gyermekkoromig nyúlnak
Az emlékek a párnámon nyugszanak
Míg álomba merülök
A fűzfák alatt
Hol a gyökereim mélyen gyermekkoromig nyúlnak
Az emlékek velem maradnak
Míg álomba merülök
Míg pihenek
 
Ahogy szemem magába ivott mindent
Vissza kell térnem
 

Szentiván estéje

Click to see the original lyrics (English)
Szüzies ajkak
Ködleány*
Ne engedd, hogy lelked elenyésszen
Jöjj kín, jöjj gyász
Jöjj édes megkönnyebbülés
Az emlékek a sötétbe vesznek
 
Hát jöjj, ábránd
Egy régimódi szív
Téli világ várja a rügyezést
Egyszerű érzések
Vad és szilaj
Szabad, akár az északi szél
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
 
A gyertya fényében
Sorsok fonódnak össze
Nagy óceánokon átívelve
Jöjj, örök éjszaka
Jöjetek, pusztító magasságok
Kihívlak titeket, sétáljatok az oldalamon
 
Hát, jöjj édes áldozat,
Önzetlen szeretet
E felajánlás érdemes az életre
Amíg meg nem halok
Biztonságban leszel s szabad
Mint az alkonyi szellő
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
 
Miként az ősz búcsút int nekünk
Neked éneklem dalunk
Ugyanazok a régi, szívből fakadó szavak
Csak utoljára
És e történet úgy fest majd, akár egy álom
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
Az én királynőm
Az én királynőm
 

Az éj zenéje (Fantom Rekviem)

Click to see the original lyrics (English)
Egy jeges napon találtak rád a folyónál
Összetört álmaid az arcodra fagytak
Egy jeges napon esküt tettem
Hogy az utolsó lehelletemig
Kész vagyok az életemet áldozni, hogy feledtessem e tört álmokat
 
Várakoztam
Sóvárogva a napot
Hogy megmutassam,
Hogy elragadlak magammal
 
Válj a királynő szimfóniájává
Figyeld, miként a fényre lép
Fonja körbe szíved e dallam
Hagyd szárnyalni
Neked énekli majd
Az éj zenéjét
 
Remegnek léptei e rég elfeledett világban
Poros rózsák e királyi bársony széken
És a levél az ő nevében
Visszahívja őt
Ismerős hangjegyek a kottában
 
Várakoztam
Sóvárogva a napot
Hogy megmutassam,
Hogy elragadlak magammal
 
Válj a királynő szimfóniájává
Figyeld, miként a fényre lép
Fonja körbe szíved e dallam
Hagyd szárnyalni
Neked énekli majd
Az éj zenéjét
 
Egy sötét sziluett
Elnyújtott korok régi keserűsége
Újraéledő, nagy nosztalgia
Jöjj, s borzongj a tiszta csodálattól
 
Hunyd le szemed
Most hagyd, hogy elragadjanak az érzéseid
Istennő fehérben
 
Válj a királynő szimfóniájává
Figyeld, miként a fényre lép
Fonja körbe szíved e dallam
Hagyd szárnyalni
Neked énekli majd
Az éj zenéjét
 
Egy végső visszatapsolás a szinpad királynőjének
Egy utolsó meghajlás a régi primadonnától
 
Neked éneklélem
Az éj zenéjét
 

Fantom Opera

Click to see the original lyrics (English)
Oly fehérek a falak
Hol bánatod nevet kap
És a nap sötét, mint az éj
Itt nincs megbánás, se megváltás
 
Csukd be az ajtót
Hallod, hogy a tömeg vár?
Egy utolsó ráadásra
A figyelmem után sikolt
 
Mondd a nevem, újra és újra
 
Üdv néktek, a függöny hív
Az operába
Őrjöngő hangok az elmémben
A zenekar fölé nőnek
Akár a hála crescendoja
Ez az én dalom
 
Akár a holt
A túlparton állok
A fejemben üvöltenek
Itt nincs megbánás, se megváltás
 
Csitt, kedvesem
Engedd, hogy a zene megtöltse az éjszakát
És hamarosan ezt halljuk csak majd
A figyelmem után sikolt
 
Mondd a nevem, újra és újra
Mondd a nevem, újra és újra
 
Üdv néktek, a függöny hív
Az operába
Őrjöngő hangok az elmémben
A zenekar fölé nőnek
Akár a hála crescendoja
 
Ne ébressz fel
Amíg nem jön el a vég
Én, én talán ébren álmodom
 

Újabb zászló a földben

Újabb zászló a földben
 
Egy sziget vagyok
Várom, hogy a pokol felszabadítsa partjaimat
Éles a fegyverem
Háborúra készülök
 
Tovább sétálok ezen a hídon, árkokon is túl
A félelem hű társam
Élet (Halál)
Védelmezi utolsó királyságom
 
Újabb zászló a földben
Katona vagyok, csatába masírozok
Harcos vagyok és ez a hitvallásom
Újabb zászló a földben
 
Véremet ontom a víziómért
A fájdalom gyengeség, mit magam mögött hagyok
Ez a küldetésem
Én vagyok a kiválasztottak serege
 
És szembenézek a tűzzel, mi tombol belül
Hittel, e rettenthetetlen társsal
Élet (Halál)
Védelmezi utolsó királyságom
 
Újabb zászló a földben
Katona vagyok, csatába masírozok
Harcos vagyok és ez a hitvallásom
Újabb zászló a földben
 
Katona vagyok
Tudom, hogy a meggyőződésem haza juttat
A kezed a vállamon
Hiszen nem vagyok egyedül
Én, én a katona
Én, én nem vagyok egyedül
Én, én a harcos
És hazatérek
 
Újabb zászló a földben
Katona vagyok, csatába masírozok
(Újabb diadal jött)
Harcos vagyok és ez a hitvallásom
Újabb zászló a földben
Katona vagyok, csatába masírozok
(Újabb diadal jött)
Harcos vagyok és ez a hitvallásom
Újabb zászló a földben
 

A vadászat (valahol az időben)

Mindössze a hangod
Képes volt elhitetni velem
Hogy te vagy ő
Mint ahogy a folyó zavarja meg
A lelki békém
Egykoron azt hittem, megtalálhatom
Szeretett lelkének akár egyetlen darabját
Egykoron azt hittem, ő volt minden
Aztán eltaposta a hitemet
 
Egy hideg téli éjjelen
Talán nyomába eredek a hangjának, a folyó irányába
Hagyj most békén, és hagyj mindörökké
Hagyj el, míg tudsz
 
[Refrén]
Valahol az időben
Megtalállak, és levadászlak újra
Ahogy a szél átsöpör a Földön
Valahol az időben
Ha már nincs virtus, amit meg kellene védeni
Mélyre zuhansz
 
[Refrén után]
Hazug voltam minden vitában
Én irányítottam az erőket, amelyek táplálták a gyűlöleted
Ha a hideg eltávozik szívemből
Véget ér
És csendben aludni térek
 
Hogy történhet meg az az első alkalom újra
Amikor az emlékek nem múlnak
Miből gondoltad azt, hogy te vagy ő
Helena mindenki számára halott
Mindenki számára halott
Semmi sem hozhatja vissza
Ne tégy úgy, mintha a jövőben szerethetnélek téged
Egyszer már elfogadtam, hogy ő már nincs többé
És megtörtem belül
Hagyj most békén, és hagyj mindörökké
Távozz, míg tudsz
 
[Refrén]
 
[Refrén után]
 
[Ariel]
Kövess a fénybe
Hagyj ma békén
Túl messzire mentem ahhoz, hogy újrakezdhessem
Egy olyasvalakivel, mint te
 
[Marguerite]
Mint jég egy tengernyi könnyön
Átsegítelek
Az élet újra lehetségessé válik
Egy olyasvalakivel, mint te
 

Vallomásom

Adj jelet
Dalold az ártatlanság és a
tört büszkeség szavait
Tedd tévedéssé a következményeket
 
Küldj egy jelet
Gyógyítsd meg e megtört melódiát
Mert minden éjjel
A pokolban pusztulok
 
(Kórus)
Az én uram megmutatta irgalmát
Minden elveszett léleknek
Megváltásért és békéért
imádkoztam évekig
A nyári szellőben állva
Az életet szívom magamba ismét
Egy új nap jött el
Esély - újra élni
Felejteni és felszabadulni
 
Valahogy elvesztegettem mindent
Megkötötték a hangom és a bölcsességem
Ám a lelkem
A csatamezőn virradt napvilágra
 
Vérben az igazság
Régóta várt diadal
És ma este elpusztulsz
a pokolban
 
(Kórus)
 
Valaki az
elmémben rejtőzik
Összköt minket
Ez az én vallomásom
Lelkitárs vagy ellenség
Vallásom tövise
Felszabadítja a szívem
Megoldja a nyelvem
 
Őrizz meg egy helyet nekem a mennyben
Találkozunk majd egy nap
Megleltem a megbocsátást
És mindennek az értelmét
A félelmem elszállt
Elszállt
 
(Kórus)
Felejteni és felszabadulni
 

Isten kezében

Adj jelet
Dalold az ártatlanság és a tört büszkeség szavait
Tedd tévedéssé a következményeket
Küldj egy jelet
Gyógyítsd meg e megtört melódiát
Mert minden nappal
A pokolban pusztulok
 

Dal Joleehoz

Egy árnyék áll a nap fagyos fehér fényében
Remélem, hogy egy nap megbocsájtasz és felszabadítasz
Míg állok a sápadt fehér fényben, Jolee elveszett
Írtam egy levelet az angyalokhoz
Hogy újra kövessenek a fénybe
 
A szívem bársony
betűi alatt
Mindig emlékszem majd a fájdalomra és a bánatra
 
Sajnálom, de nem tudom elállítani a vérzést
Zokogok, és mindezt Teérted
Egy pillantás a tükörbe, és láthatod
Mi valódi és mi hamis, Jolee
 
Egy hercegnő foglyul esett egy fa keretben
Elcserélném az örökkévalóságot, ha utoljára még láthatnálak
 
Nem a szabályok szerint játszva
A veszteség játékát űztük...
Továbbra is írok az angyaloknak...
Így te biztonságban vagy, míg újra találkozunk
 
A smink alatt
a sebek elfonnyasztják a szívem
Kimondhatatlan emlékeztetője a fájdalmamnak és bánatomnak
 
Sajnálom, de nem tudom elállítani a vérzést
Zokogok, és mindezt Teérted
Egy pillantás a tükörbe, és láthatod
Mi valódi és mi hamis, Jolee
 
Sajnálom, de nem tudom elállítani a vérzést
Zokogok, és mindezt Teérted
Egy pillantás a tükörbe, és láthatod
Mi valódi és mi hamis, Jolee
 
Egy pillantás a tükörbe, és láthatod
Mi valódi és mi hamis, Jolee
 

Igazság

A tükörben
A képmásom
Hazudik nekem
Ez nem az az ember, akit látni akarok
Ám minden aratás
Közelebb visz a célomhoz
Ott leszek
Amin a sötétség aláhull
Az életem egy pillantás alatt oda
És mindened, mi volt, rám száll hamarost
 
(A végső igazság a halálban keresendő)
Térdelni fogsz előttem
És beismered, hogy magam vagyok az isten
(Az igazság mindig győzedelmeskedik)
Imádkozz hozzám
Ám a halál felelet az életre
 
Míg jajveszékelésed
Táplálja a dühömet
Nyugodt maradok
Hiszen tudom, hogy te
Nem fogsz cserbenhagyni
Lassan megfakulva
A hangtól, mit képtelen vagyok feledni
És nem tudod, hogy
Mikor a zene elhal
Az életem egy pillantás alatt oda
És mindened, mi volt, rám száll hamarost
 
(A végső igazság a halálban keresendő)
Térdelni fogsz előttem
És beismered, hogy magam vagyok az isten
(Az igazság mindig győzedelmeskedik)
Imádkozz hozzám
Ám a halál felelet az életre
 
Az életem oly rövid volt, de tiszta
És örökké az marad
És mind, mit ismertem
Jó volt
Gyermekkorom emlékei
És áldott voltam, hogy élhettem
Kérlek, kérlek, engedd távozni
Vagy bátyám, ez a végső búcsúm
Könyörgök neked, kérlek
 
(A végső igazság a halálban keresendő)
Térdelni fogsz előttem
És beismered, hogy magam vagyok az isten
(Az igazság mindig győzedelmeskedik)
Imádkozz hozzám
Ám a halál felelet az életre
 

Szakadás

Mint egy lánc a királynő nyakán
10 000 sebhely egy kő ölelése
Miként táncoltunk az örök lombkoronán
Vádolj, tégy bolonddá, fossz meg minden fájdalomtól, barátom
Utolsó dalomat a becsületről zengve
Elárultak, ám mégis, soha nem gondoltam meg magam, hogy felnyissam az elmém
 
Szétszaggatják a viharok az elmém
Mint a sors áldozatát
Megbánásra születve
A pokol szellemeitől kitaszítva
Megbánásra hív fel
Míg a jelenések csendben állnak, mint az árnyék
 
Mint egy vértanú, mit sehol másutt nem lelni
10 000 csillagot imádkoztam (a megnyugvásért)
Miként sodródunk a végtelen tengeren
Tisztíts meg, tarts meg, fossz meg minden fájdalomtól, barátom
Utolsó dalomat a dicsőségről zengve
Elárultak, ám végül meggondoltam magam, és felnyílt a szemem
 
Én...
Szétszaggatták a viharok az elmém
Mint a sors áldozatát
Megbánásra születtem
A pokol szellemei kitaszítottak
Megbánásra hívtak fel
Míg a jelenések csendben állnak, mint az árnyék
Mint az árnyék
 
Tüskéktől szétszaggatva az elmém
Mint az erőszak áldozata
Megbánásra hív fel
A mennyek szellemei kitaszítanak
Emelj fel ismét a hajnal zenéjéhez
 
Szétszaggatták a viharok az elmém
Mint a sors áldozatát
Megbánásra születtem
A pokol szellemei kitaszítottak
Megbánásra hívtak fel
Míg a jelenések itt állnak
Mint az árnyék
 

Hamu a hamuhoz

Elragadva paradicsomunkból
Egy repedés a tükrön
Én tudom, ki a felelős
Tehát élettel telve, mégis bénultan
Az íriszembe égett
De próbálok nem gondolni rá egyáltalán...
 
Megesküdtünk az igaz égre
És a bőrünkbe égett, mint ahogy égeti lelkünket
Egy a gyászt bántalmazásba fojtotta
Egy pedig a juharfa mögé rejtőzve felvonta a hangok erődjét
Hallgasd e szinte elfeledett melódiát
 
Csitt
 
Egy életen át vártam, hogy megmutassam neked
Visszatérsz a mennyekbe
Akár por a porhoz
Régóta vártam, hogy eltűnésed tanúja lehessek
Akár hamu a hamuhoz
 
Tiltott tánc a törékeny bőrön
Miért ragyogsz, míg a én gyötrelemtől görnyedek?
A legnagyobb sebek belül rejtőznek
Elhagylak most, megfeketedett szívvel, mint a legfőbb bűn
Féld a szinte elfeledett melódiát
 
Csitt
 
Egy életen át vártam, hogy megmutassam neked
Visszatérsz a mennyekbe
Akár por a porhoz
Régóta vártam, hogy eltűnésed tanúja lehessek
Akár hamu a hamuhoz!
 
Gyűlölet... a megoldásom
A sors... egy illúzió
 
Csitt
 
Egy életen át vártam, hogy megmutassam neked
Visszatérsz a mennyekbe
Akár por a porhoz
Régóta vártam, hogy eltűnésed tanúja lehessek
Akár hamu a hamuhoz!
 
Egy életen át vártam, hogy megmutassam neked
Visszatérsz a mennyekbe
Akár por a porhoz
Régóta vártam, hogy eltűnésed tanúja lehessek
Akár hamu a hamuhoz!
 

A hanyatló szellem orvossága

Mikor a kételyeidben és a dühödben bolyongsz
És magadban siránkozol
...mintha élveznéd a bukást
 
Mikor az életed tévedéssé válik
És kaparod a cellád falát
Minden lépés őrült megszállottságot követel
 
A hanyatló szellem orvossága
Senki más nem kap el
Senki más nem kap el, ha zuhansz
Csak nálad van a kulcs
A hanyatló szellem orvossága
 
E szabályok a jövőt rejtik el
És érzed, mintha az érzelmek poklában égnél el
 
Részvét és szeretet nélkül
Minden görgeteg hegyként magasodik
Minden lépés őrült megszállottságot követel
 
A hanyatló szellem orvossága
Senki más nem kap el
Senki más nem kap el, ha zuhansz
Csak nálad van a kulcs
A hanyatló szellem orvossága
 
Érzem, hogy a bástyám meginog
Az ellenállásom erőtlen
Légüres térben élek
A bensőmhöz zuhanok
 
Az ellenállásom magjában
Önnön valómmal nézek szembe
- a létezésem alapjai hazugságok -
Hogy megváltsam magam
 
A hanyatló szellem orvossága
Senki más nem kap el
Senki más nem kap el, ha zuhansz
Csak nálad van a kulcs
A hanyatló szellem orvossága
 

Feloldozás (Túlvilági Angyal)

Versions: #2
Tovatűnő minden egyes nap, egy karcolat a falon
Mint egy éj, hol nem jön az ébredés
Az igazság elveszett, és talán sosem kerül meg
Mint némajátékom árnyai
 
Mikor az egész világ összegyűlik az utolsó vacsorára
Lesz ott valaki, aki hisz majd bennem?
Hangok visszhangoznak torzult elmémben
Valóság ez, vagy csak álom?
(elveszítem az eszem? Nem félek, kedvesem)
 
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
 
Mondd, mit mondanak, mit kéne tudnom
Mondj el minden apró részletet
Segíts, hogy az igazság megmutatkozzon, mint távoli emlék
Mint a képek az ezüst vásznon
 
Minden világossá válik
Az igazság feltárul
Örökkét ott leszek neked és énekelek
 
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
 
És most hagyj magamra
Töröld az emlékezetem
Nem akarok hallani, nem akarok látni
Nem akarok gondolni a hazugságra, mely követ engem
 
Minden világossá válik
De senki nem akarja meghallgatni az igazságom
 
Én vagyok a túlvilági angyalod, lecsendesítelek
Ködfátylad nyugalma
És mikor a rossz jóvá olvad a mennyei fényben
Odafigyelek az igazadra*
 
(Kórus)
Énekelj nekem, túlvilági angyal, csendesíts le
Ködfátylam merő káosz
És fordítsd jóvá a rosszat a mennyei fényben
Add meg a feloldozásom
 
(Körbe-körbe rózsával
Teli zseb bokrétával
Hamu, hamu
Meg mi sem maradunk)
 

Fantomistenség (Árnyékbirodalom)

Én vagyok minden, mit valaha akartál
Egy új dimenzió vagyok
Halhatatlanságra tökéletesedve, fantomizálódva
Hazugságok kiterjedése
Az élet generációja
Fellelve minden elhajlást
Csak tartsd a jövőnket életben
 
A Fantomistenség alatt
Megérint a fény
Az ambróziai kegyelemben
Nem jár taps az ősi pantomimnek
Az álmaink árnyékában
A Fantomistenség
 
Én vagyok a kiválasztott megtestesülése
Én vagyok a láncreakciód
Én vagyok a halálból visszautasított
Én vagyok az elméket összekötő birodalom
És meghalok, csak hogy téged életben tartsalak
 
A Fantomistenség alatt
Megérint a fény
Az ambróziai kegyelemben
Nem jár taps az ősi pantomimnek
Az álmaink árnyékában
A Fantomistenség
 
A Fantomistenség alatt
Megérint a fény
Az ambróziai kegyelemben
Nem jár taps az ősi pantomimnek
Az álmaink árnyékában
A Fantomistenség
 
Van még remény számodra
(én vagyok a birodalom)
Mindaz, mit látsz, igaz
(én vagyok a birodalom)
Van még remény számunkra
A Fantomistenség alatt
 
A Fantomistenség alatt
Megérint a fény
Az ambróziai kegyelemben
Nem jár taps az ősi pantomimnek
Az álmaink árnyékában
A Fantomistenség
 
A Fantomistenség alatt
Megérint a fény
Az ambróziai kegyelemben
Nem jár taps az ősi pantomimnek
Az álmaink árnyékában
A Fantomistenség
 
Én vagyok a birodalom
Én vagyok a birodalom
Én vagyok a birodalom
Én vagyok a birodalom
 

Vespertine (Én bíbor arám)

E sorokat egy sivár falra véste fel
Hogy ne feledje az álmait követni
Ám a lázas fajdalma ködén át
A gondolatai nehezen érthetőek
 
Név nélkül született a legsötétebb napon
A jövője előre meg volt írva
Miként a fantáziák költeményekké váltak a falon
A világ hirtelen élővé vált
 
Emléke mosolyra fakaszt engem
Bár évek teltek el azóta
 
Jöjjön éj, jöjjön nap, a bíbor arám
Az arany mezőkön táncol
E kép sose fakul meg
Ábrándjaimban
Ábrándjaimban
 
Azokon a napokon
A kezedet fogtam
Sosem hagytuk el a bársony kalitkát
Vespertine, az emlékeink újra égnek
Az ellenállhatatlan végzetem
 
Emléke mosolyra fakaszt engem
Bár évek teltek el azóta
 
Jöjjön éj, jöjjön nap, a bíbor arám
Az arany mezőkön táncol
E kép sose fakul meg
Ábrándjaimban
 
Homályos a kép körülöttem
És fagyszínű az éj
 
Jöjjön éj, jöjjön nap, a bíbor arám
Az arany mezőkön táncol
E kép sose fakul meg
Ábrándjaimban
Jöjjön éj, jöjjön nap, a bíbor arám
Az arany mezőkön táncol
E kép sose fakul meg
Ábrándjaimban
 

Ölelésért égve

Tettetni neveltük őket
Nem pedig áthágni a rendet
Hogy mindig félre nézz
És soha ne kérdezd, miért
 
A bölcsőjük mellett ültünk
És biztattuk őket, legyenek bátrak
Ám mikor felhangzik a riadó
Az a sírban ver visszhangot
 
Vakon tovább menetelünk
A kitaposott ösvényen
Közös tudat nem
Vezethet vissza az élethez
 
Most tekints ránk
Legnagyszerűbb tervezet
Miként valljuk
E falak soha nem omolhatnak le
 
Aludj
Isten veled, örök gyermek
Isten veled
 
Mi vagyunk, kik utolsókként sétálhatunk e földön
És szemtanúi vagyunk, miként az évek lassan elhajóznak
Ahogy égnek az ölelésért
Az ametiszt ég alatt
Az öröklét csupán egy kósza fuvallat
 
A kárhozatba menetelünk
Utolsó lehelletünkig
Minden vakmerő lábnyom
A halál illatát árasztja
 
A kiégett mezőkön
Engedtük játszani őket
Szóltunk - nincs miért aggódni
Így talán sosem fognak
 
Aludj
Isten veled, örökre
 
Mi vagyunk, kik utolsókként sétálhatunk e földön
És szemtanúi vagyunk, miként az évek lassan elhajóznak
Ahogy égnek az ölelésért
Az ametiszt ég alatt
Az öröklét csupán egy kósza fuvallat
 

HollóFény

Néma könnyek
a bánat tengerén
Ha csak Isten szólna hozzám
És ígérné a holnapot
 
Magamban fulladozom,
Miként szembesülök tökéletlenségemmel
Ám ez a fájdalom mutatja
Hogy még mindig élő vagyok
 
A HollóFénynél
Eljöttél hozzám
A némaságból kitör
a közelgő tél fehérjének szimfóniája
 
Bénultan,
kétségbeesésbe ragadva
Végtelen éji
látogatás
Belső beszélgetések
 
Végre elértem a békém
Önmagam megrészegítésével
Így vérzek, hogy tudjam,
nem vagyok egyedül
 
A HollóFénynél
Eljöttél hozzám
A némaságból kitör
a közelgő tél fehérjének szimfóniája
 
A fény ölelje magához a legsötétebb órát
Engedd megcsillanni a hangszerelésben
az éj árnyait
 
A HollóFénynél
Eljöttél hozzám
A némaságból kitör
a közelgő tél fehérjének szimfóniája
 
Imádom, ahogy
nekem énekelsz
A némaságból
egy áradó szimfóniáig
Az én rózsám a hófehérségben
 

Állandó

Maradj
Míg a hajnal sugarai felfedik romjaim
Éheztem, most sóvárgok
érezni
Engedd, hogy kíváncsiságod leszereljen
 
Most csupán a leheletedre szomjazom
Mi fátyolként vonja be bőröm
 
Jöjj és feküdj mellém
E kémia köztünk állandó
Mint a hulladék az űrben
Tökéletesen kaotikusak vagyunk
Hát jöjj, viharod vegyüljön az enyémmel
És ments meg
 
Maradj
Ölelj, míg próbálok túlélni
És burkolj be vigaszoddal
A félelmeim...
Mind átadom, hogy tartsd
Biztos helyen számomra
 
Most csupán a leheletedre szomjazom
Mi fátyolként vonja be bőröm
 
Jöjj és feküdj mellém
E kémia köztünk állandó
Mint a hulladék az űrben
Tökéletesen kaotikusak vagyunk
Hát jöjj, viharod vegyüljön az enyémmel
És ments meg
 
Jöjj és feküdj mellém
E kémia köztünk állandó
Mint a hulladék az űrben
Tökéletesen kaotikusak vagyunk
 
Jöjj és feküdj mellém
E kémia köztünk állandó
Mint a hulladék az űrben
Tökéletesen kaotikusak vagyunk
Hát jöjj, viharod vegyüljön az enyémmel
 

Túl korán távozunk

Hunyd le a szemed, és számolj tízig
Dacolok veled
Elkaplak, ha zuhansz
Így lesz hívő az álmodozóból
 
Kívánj egyet és foglald el helyed
A világot ígérem neked
Arannyal festi be a nap az arcod
 
S szólván - élned, nem kell félned
 
Hiszen túl korán távozunk
A józanság pillanatában eszmélünk
Nem maradhatunk az örökkévalóságig
Ne álmodozással töltsd ki a neked szánt időt
 
Kézzel mérd a jövőd
Holnap,
a ma aludni tűnt -
S csak a tegnap ébreszti fel
 
Szeld át birtokod határait
A föld alattad megremeg majd
A nap újra belobbantja szemeid tüzét
 
Szólván - halnod, nem kell félned
 
Hiszen túl korán távozunk
A józanság pillanatában eszmélünk
Nem maradhatunk az örökkévalóságig
Ne álmodozással töltsd ki a neked szánt időt
 
Hiszen túl korán távozunk
A józanság pillanatában eszmélünk
Nem maradhatunk az örökkévalóságig
Ne álmodozással töltsd ki a neked szánt időt
 

A büszke és a megtört

[A büszke]
 
Hová tűnt minden hős?
Értünk ontották vérüket
Még kitart a halkuló altatónk
Félek, mikor véget ér, minden hang elnémul
 
Hogy tudhatnánk
Ha egy pillantás a fal árnyán túl
Felszabadíthatja a lelkünket
 
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy
 
Maguk mögött hagytak minket, és gőgünk megtört
Azt mondták, legyünk büszkék
Ám mint egy rovar, kirajzunk a fényre
És kőrözünk az igazság sugarában
 
Hogy tudhatnánk
Ha egy pillantás a fal árnyán túl
Felszabadíthatja a lelkünket
 
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy
 
Én te vagyok
Te én vagyok
Érezd a hálát
Felszabadítalak
Én vagyok az uralkodó
 
[A megtört]
 
Megtanulok előkúszni
Tagadni az összeomlást
Idővel újra felállok
 
Meztelenre csupaszodva
Megtagadom a feladást
Nem törheted újra össze a szívem
 
De próbálok
Egyre próbálkozom
És meghalnék a megbocsátásért
Csak az számít, ami ezután lesz
 
De próbálok
Egyre próbálkozom
És meghalnék a megbocsátásért
Én te vagyok
Te én vagyok
 
Az erkölcsből riadva folytatjuk
Míg a hazugság szonátáit hallgatjuk
Virágzásunk beárnyékolta - folytatjuk
Mikor az emberi tudatlanság alábbhagy
 

Kihunyt csillag

Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
 
Olykor a világ terhe elönt engem
Egy érzés, mit nem tudok feledni
Olykor egy viharban találom magam
És a jövőm egy rémképben odavész
Mikor álmodom
Olykor félek, hogy elveszítem a szimpátiád
Egy hazug tisztelet követel
Olykor úgy érzem, elvesztettem az önuralmam
És csak nőtt a szeretethiányom
 
Állatokként sétálunk e világban
és a fényben elhalványodunk
 
Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
 
Olykor eltűnök az együttérzés csendjében
Egy perc, mit nem tudok tükrözni
Olykor érzem, meggyengül az önuralmam
És csak táplálom a gyűlöletem lényegét
 
Állatokként sétálunk e világban
és a sötétben gázolunk
 
Te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
 
Valahol az időben
Egy ritkán regélt mese
Valahol a történetben
Előtűnik a végzetünk
 
Az éjszaka halálán, csupán egy test vagyok
(Felriad belül az alvó ellenség)
A vihar szemében... egyformák vagyunk
 
Mert te vagy az ok, amiért maradok
Mégha a napfény örökre is oda
A hajnal királyai és királynői
idézzék fel a nevem
Sötéten, mint a kihunyt csillag
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
A dalom az elveszettekért
A dalom a fel nem oldozott gyermekekért
 

Senki Polgár

Várakozom a felszínre emelkedésre
Az ordító zúgolódások fölé
Hogy elsöpörjük az utópia sekélyességét
Én vagyok a horgony
És a kötél a lábadon
Egy folyó mélyén, én alant tartalak
 
Itt vagyok, hogy elrendezzem a távozásod
Én vagyok a bűneid teremtménye
Ölelj magadhoz
 
Mikor a vérebek kiszöknek
Egy hazugsággal etetnek
Mikor a vérebek kiszöknek
A kórom elszabadul
Mikor a kártyák kiterítve
Hogy az egész világ lássa
Mikor a kártyák kiterítve
És a húrok elvágva
E próbababák álomba merülnek
 
A kapzsisággal fertőzött
seb közepén
Én vagyok a végtelen bánat tüskéje
Csak egy az ezerből
Az általad választott koronán
Egy király dagonyázik a mocsárban
És hempereg a vereségben
 
Védelmezem a sokasodást
Én vagyok a feneketlen halál
Ölelj magadhoz
 
Mikor a vérebek kiszöknek
Egy hazugsággal etetnek
Mikor a vérebek kiszöknek
A kórom elszabadul
Mikor a kártyák kiterítve
Hogy az egész világ lássa
Mikor a kártyák kiterítve
És a húrok elvágva
E próbababák álomba merülnek
 
Miatyánk
Irigység
Torkos harag
Kevély renyheség
Bujaság
Fösvénység
Atyám, bocsásd meg a bűneimet
 
Minden, amit látok
Az enyém, hogy elvegyem
Bírni és megtartani
Fulldokolni
Minden, amit akarok
Az enyém, hogy megtartsam
És én mindet akarom
Tehát Atyám... bocsáss meg
 
Mikor a vérebek kiszöknek
Egy hazugsággal etetnek
Mikor a vérebek kiszöknek
A kórom elszabadul
Mikor a kártyák kiterítve
Hogy az egész világ lássa
Mikor a kártyák kiterítve
És a húrok elvágva
E próbababák álomba merülnek
 

Elysium fátyla

Versions: #2
Halld imbolygó fényű ígéretem
Elültetve az obszidián rózsát
Kedves, ígérem
A halál mindünkért eljön
Egy szívdobbanás - és csak a csend
Hát játszunk a tűzzel, mely az ereinkben fut
Bízz a csodák erejében
Most eljött a tél,
és majd állok a hóban
Nem érzem a hideget
És ez minden, amiben valaha hinnem kell
 
Egy nap, tudom,
újra találkozunk
Az élet árnyékában meghalnék, hogy
Lássam a világot
Egy gyermek szemén át
a paradicsomban
Akkor rád ismerek majd?
(Akkor rád ismerek majd?)
 
Most engedd le a falaid,
és nyeld le a büszkeséged
Ne törj meg tudatlanságod pillanataiban
A létezés megragadja az élet szikráit
Csak egy szilánk,
ám ez minden, amit valaha életre kell hívnom
 
Egy nap, tudom,
újra találkozunk
Az élet árnyékában meghalnék, hogy
Lássam a világot
Egy gyermek szemén át
a paradicsomban
 
Megtalállak majd ott, az árnyék
sötétjében, mely mindenből előtör?
Kedves barátom, rád fogok ismerni akkor?
Rád fogok ismerni egyáltalán?
 
Egy nap újra találkozunk
(Egy nap újra találkozunk az élet árnyékában)
Az élet árnyékában meghalnék, hogy
(Lássam a világot)
Lássam a világot
Egy gyermek szemén át
Akkor rád ismerek majd?
 
Egy nap, tudom,
újra találkozunk
Az élet árnyékában meghalnék, hogy
Lássam a világot
Egy gyermek szemén át
a paradicsomban
Akkor rád ismerek majd?
Akkor rád ismerek majd?
 

Gyönyörű Apokalipszis

Lehúz a gravitáció
És nem igazán akarok
a pusztulás gyermeke lenni többé
A belső világom remeg
Belefáradtam a jelentéktelen voltomba
A velejéig romlott paradicsom
- a döntés küszöbén allva
 
Valami régi és
Valami új
Valami kölcsön
Valami kék
Itt az idő, hogy megünnepeljük
A mi gyönyörű apokalipszisünket
 
Mindig tudd, hogy nem vagy egyedül
Fogd a kezem
Az utcagyermeki kalandom
Elviszlek oda, hol a szerelmesek pihennek
Végletes a ragaszkodásom
Most hunyd le a szemed, és ne félj
Nem vagy egyedül
 
Rohanás a sokaságban
A mi utunkon az új láthatárhoz
Elvegyülve a menekültek tömegében
Felszabadulás a halálban
Forradalom álruhában
Elkerüljük a harcmezőket, hogy túléljünk
- a döntés küszöbén állva
 
Valami régi és
Valami új
Valami kölcsön
Valami kék
Itt az idő, hogy megünnepeljük
A mi gyönyörű apokalipszisünket
 
Mindig tudd, hogy nem vagy egyedül
Fogd a kezem
Az utcagyermeki kalandom
Elviszlek oda, hol a szerelmesek pihennek
Végletes a ragaszkodásom
Most hunyd le a szemed, és ne félj
Nem vagy egyedül
 
Nem vagy egyedül
Az utcagyermeki kalandom
Nem vagy egyedül
Elviszlek oda, hol a szerelmesek pihennek
Végletes a ragaszkodásom
Hisz nem vagy egyedül
 
Fogd a kezem
Az utcagyermeki kalandom
Elviszlek oda, hol a szerelmesek ölelkeznek
Most hunyd le a szemed, és ne félj
Nem vagy egyedül
 

Kevlár bőr

Mikor a tekervényes értelem végzetes gondolatai
Tülekednek elhagyni a határvonalat
Kegyetlenség könnyíteni azok gyötrelmén,
Kik a megváltással néznek szembe?
 
Merjek-e vakon bízva ugrani
Tudva, hogy félelmeim testet fognak ölteni
Kegyelmedbe helyezem magam
Békés megadással
 
Mert a kevlár bőr alatt
Rád várok, hogy leleplezz
És ebben a páncélozott börtöncellában
Rejtegetem a sebeim
Jöjj és fedezz fel
 
Mondd, mi a fájdalom, ha nem csupán félsz
búcsút inteni egy mérgező elmétől
Engedem fájni - és remélem, hogy te
leszel a lelkem üdvözítője
 
Mert a kevlár bőr alatt
Rád várok, hogy leleplezz
És ebben a páncélozott börtöncellában
Rejtegetem a sebeim
Jöjj és fedezz fel
Jöjj és fedezz fel
 
A magány hű barátom
Megtartottad legsötétebb titkom
Őrködve a monoton halhatatlanságom felett
Távol tartva a tűztől
 
Mert a kevlár bőr alatt
Rád várok, hogy leleplezz
És ebben a páncélozott börtöncellában
Rejtegetem a sebeim
Jöjj és fedezz fel
 
Mert a kevlár bőr alatt
Rád várok, hogy leleplezz
És ebben a páncélozott börtöncellában
Rejtegetem a sebeim
Jöjj és fedezz fel
 

A hajnal óráiban

[Tommy Karevik]
Mondd, mondd Uram
Mi vár még itt rám?
Egy árnyék vagyok az ablakban
Ó Uram, szabadíts fel
A hajnal óráiban
Várom a feloldozást...
...mely soha nem jön el
 
[Tommy Karevik & Jennifer Haben]
Az óceán mélyén
Egy megvadult folyóban
A víz lehúz a mélybe
És soha nem lelnek rám többé
 
Sosem tudhatod
- honnét is tudhatnám?
Hány könnycsepped marad még
- a napig, míg kifogysz a könnyeidből?
Nyom nélkül eltűnnek,
Míg a nap újra lebukik
Újra lebukik
 
[Együtt]
Mondd, mondd Uram
Mi vár még itt rám?
Egy árnyék vagyok az ablakban
Ó Uram, szabadíts fel
A hajnal óráiban
Várom a feloldozást...
...mely soha nem jön el
 
[Tommy Karevik & Jennifer Haben]
Odakinn a hidegben
Emlékezz rám
Az ábrándok csorba útján
Mikor holtjaidból ébredezel
Újraéledve a poraidból
 
Mint egy téli viharban
- Megvédelek
Éget a fagy
- Melegen tartalak
De tudom, hogy nem vagyok egyedül
Amíg van hitem benned
 
[Jennifer Haben]
Mondd, mondd miért?
Terhed oszd meg velem
Egy árnyék vagy az ablakban
Felszabadítalak
Míg a hajnal óráiban
Várod a feloldozást
...mely soha nem jön el
 
[Együtt]
Mondd, mondd Uram
Mi vár még itt rám?
Egy árnyék vagyok az ablakban
Ó Uram, szabadíts fel
A hajnal óráiban
Várom a feloldozást...
...mely soha nem jön el
 
[Jennifer Haben]
A feloldozás...
Eljön érted
 

Sosemhallott mesék

Légy üdvöz köztünk
Hozzád sétálok az ismeretlenen át
Mondj egy imát, ha úgy kívánod
 
A kezemben
van minden válasz a rémlátomásaidra
Csak engedd el megtört álmaidat
 
Hagyd hát az utazást elkezdődni
Mint a levél a szélben
Magával ragad a
Sosemlátott világok tüneménye
 
Képzeld el, hogy
messze, túl az eseményhorizontján
A semmi mindenséggé cseperedhet
De siess, mielőtt túl késő
És a megvénült Balerina elbukik
 
Had mutassak egy helyet,
Hol a vak látja egy
Hullócsillag fényét
 
Mint a táncos fenn a magasban
Az ezüst kötélen
Engedd, hogy a cselekedeteid mutassák meg, ki vagy
Regélj sosemhallott meséket
 
Jöjj utánam
Elviszlek az ismeretlenenhez
Leplezz le
Engedj közel
 
Kérlek, tisztelj meg
Azokkal a lehetőségekkel, melyek neked adatottak
Emlekezz rám, mikor megcsillan a leheletem
Miként az utazás kezdődött
Mondd úgy a meséket, hogy sajátoddá váljanak
 
Had mutassak egy helyet,
Hol a vak látja egy
Hullócsillag fényét
 
Mint a táncos fenn a magasban
Az ezüst kötélen
Engedd, hogy a cselekedeteid mutassák meg, ki vagy
Regélj sosemhallott meséket
 
Bár szeretlek
El foglak hagyni örökre
Magasztald az időt, míg itt vagyok
Üljük meg közös fejezetünk ünnepét
És ne félj, mikor mennem kell
 
Had mutassak egy helyet,
Hol a vak látja egy
Hullócsillag fényét
 
Mint a táncos fenn a magasban
Az ezüst kötélen
Engedd, hogy a cselekedeteid mutassák meg, ki vagy
Regélj sosemhallott meséket
 

Az ártatlanság vége

Mondd, emlékszel
A játékokra és a nevetésre?
Távol a döntésektől, melyeket hoznunk kell
Egy csók a békának -
- és herceggé változik...
- és a vége egy életre odavész
 
A lapokra ontom valómat
A korok hattyúdalát írom
Magam mögött hagyva ezt
És talán még...
Emlékezni fogsz rám
 
Itt áldozik le az ártatlanság kora
Elveszítjük az ismert szépséget
Hidat emelünk
a mennyek és a poklok közé
Hogy újra visszatérjünk
És miért kell a hősnek fiatalon meghalnia?
Ne legyen letűnt és elfeledett
Imádkozom érte, ki megtört -
Ez nem az ártatlanság vége
 
Itt vagyok most, én és a tőröm
Az akarat lesz az én templomom
Fásulva döntésektől, melyeket hoznunk kell
Lassan mind harapunk az almából
És a nevetés egy életre odavész
Emlékezz rám
 
A lapokra ontom valómat
A korok hattyúdalát írom
Magam mögött hagyva ezt
És talán még...
Emlékezni fogsz rám
 
Itt áldozik le az ártatlanság kora
Elveszítjük az ismert szépséget
Hidat emelünk
a mennyek és a poklok közé
Hogy újra visszatérjünk
És miért kell a hősnek fiatalon meghalnia?
Ne legyen letűnt és elfeledett
Imádkozom érte, ki megtört -
Ez nem az ártatlanság vége
 
Az ártatlanságé...
Hova futhatnánk innen?
 
Itt áldozik le az ártatlanság kora
Elveszítjük az ismert szépséget
Hidat emelünk
a mennyek és a poklok közé
Hogy újra visszatérjünk
És miért kell a hősnek fiatalon meghalnia?
Ne legyen letűnt és elfeledett
Imádkozom érte, ki megtört -
Ez nem az ártatlanság vége