A keresés eredménye oldal 2

Forradalom

Előttetek állok, véreim
Egyszerű ember egyszerű szavakkal
Nem várok dicshimnuszokat, ha meghaltam
Hagyjátok el gyászom végtelen siratását
Gyúljon tűz kezeitekben
Olyan jövőt kovácsolva, melyet sajátunknak nevezhetünk
 
Szóval keljen a forradalom hangja
 
Forradalom
Felemelkedés egy magasabb szintre
Forradalom
A fajtánk végső megoldása
 
Hozzátok szólok
A kiválasztottakhoz
Minden erőnkkel, összefogva állunk ki
A kirobbanni készülő háború megtöri a csendet
Egy második esély vár ránk
Hogy megváltson minket a gyötrő vágytól
És a szomjúságtól az iránt, mi egykor tiltott volt
 
Belülről romboljuk le a falakat
Szóval keljen a forradalom hangja
 
Forradalom
Felemelkedés egy magasabb szintre
Forradalom
A fajtánk végső megoldása
 
Senki Polgár
Készen állsz a háborúra?
Üvölts... csoportosulj... lázadj!
Égj... le a rácsokkal, lázadj!
 
A romokon állva
A múltunk visszhangzik
A füst eloszlik
Tört tükrök szilánkjai hevernek
Mindenfelé
Válaszútnál állunk
Félve, de nem egyedül
Ezer letűnt arc...
Egy ébredés története
Önfeláldozásuk tiszteletére
egy új élet született
Hálával telve hagyom el e világot
Semmit sem megbánva
És miként az élet elszáll belőlem
Minden erőmmel, mi megmaradt
Felemelem a hangom
 
Forradalom
Felemelkedés egy magasabb szintre
Forradalom
Megtorlás
A hangokban
Forradalom az emberi elméért
Forradalom
A fajtánk végső megoldása
 

Hazug, hazug (Senkiföldje Királyság)

Imádkoznál, ha azt mondtam volna, haldokolsz?
Egy kicsit erősebb lennél?
Vagy a térdeidre hullanál?
Velem maradnál,
Ha tudnád, hogy hazudtam?
Elmennél?
Vagy odafordítanád a másik orcád?
 
Reszketek, amint itt állok
...kívánságom számodra parancs
A teljesen elkeseredett szív természete
Adj valami valódit
Amit igazán érezhetek
Hazug, hazug, mondd meg nékem
 
Suttogj, susogj a sötétségben
Mondd meg, mi az, amit látsz
A költészetedet ellepő legyektől megmérgezve
Hazug, hazug, mondd meg nékem
Add a világot énnékem
A senki földjét vagy egy királyságot
Hazug, hazug
Mondd meg, mi az, amit látsz
 
Most itt vagyok, s kísérőm a gyötrelem
Most már tudom, nem volt szó gyógyulásról... a vágás
túlzottan mély
Nem vesztegetek több évet a szakrális áldozatra
Én vagyok a bensőmben dúló háború ura
 
Mégis... reszketek, amint itt állok
...kívánságom számodra parancs
Egy felfedezetlen lélek sóvárgása
Adj valami valódit
Amit igazán érezhetek
Hazug, hazug, mondd meg nékem
 
Suttogj, susogj a sötétségben
Mondd meg, mi az, amit látsz
A költészetedet ellepő legyektől megmérgezve
Hazug, hazug, mondd meg nékem
Add a világot énnékem
A senki földjét vagy egy királyságot
Hazug, hazug
Mondd meg, mi az, amit látsz
 
Ragyogok, mikor a nap alábukik
És viselem e nehéz koronát
Nem alkuszom meg
Szabadíts fel
Mi az, amit keresünk?
Hazug, hazug, mondd meg nékem
 
Tükröm, tükröm a sötétségben
Mondd meg, amit keresünk
képessé tesz minket, hogy az igazságot meglássuk?
Hazug, hazug, mondd meg nékem
 
Suttogj, susogj a sötétségben
Mondd meg, mi az, amit látsz
A költészetedet ellepő legyektől megmérgezve
Hazug, hazug, mondd meg nékem
Add a világot énnékem
A senki földjét vagy egy királyságot
Hazug, hazug
Mondd meg, mi az, amit látsz
 

Gyógymódom

Mikor az üdvözülés boldogsága elér
Nem bánt a csend, és a félelem elszáll
A nyugalom vegyi módja
A hit szemben a tudománnyal
 
Ki féli az óra ketyegését
Hogy századok merülnek alá egy pillanatban
Fekete a múltam színe
A társadalom kíméletlenségének terméke
 
Jöjj, és ve le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
 
Kell a hangod, hogy kitöltse az űrt
Egy altató, mi leplezi a kitaszítottságom
A szív tiszta méregtelenítése -
Mielőtt a csend tépi szét a lelkem
 
Jöjj, és ve le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
 
Egyedül vonszolom magam
Az önmegsemmisítés ösvényén
Láncaimmal, melye a mélybe húznak
Jöjj el éjjel
Világítsd be benső kamráim
És hagyd a fényt, mikor elmész -
Kérlek, nem menj...
 
Jöjj, és ve le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
 
Jöjj, és ve le a napi fájdalomadagom
Vedd le, és oltalmazz engem
a monoton semmitől
Te vagy a magány ellenszere,
a vénáimba fecskendezve
Tán a kezed érintése...
Legyen örökké a gyógymódom
 

Ez a bukásunk

Én vagyok a Te Urad
Mondd el, mi jár a fejedben?
A démojaim hajszolnak
Élve falnak fel
Félem az ismeretlent
A sötétség előttem
Elér még egy új kezdet?
Várj, és megtudod
 
Ez a bukásunk
Mindannyiunk bukása
Semmik vagyunk, csupán levelek a szélben
Itt buknak el
Itt ér minket a sötétség
A nappalt éjbe rántva
 
Mikor gyengülök hitemben
Te hiszel-e még bennem
A cinikus képzelődéseim
Táplálják hitetlenségem
És mikor elvesztem a sötétben
Megmentesz akkor is?
Uram, miért nem felelsz...
Mit kell még lássak?
 
Ez a bukásunk
Mindannyiunk bukása
Semmik vagyunk, csupán levelek a szélben
Itt buknak el
Itt ér minket a sötétség
A nappalt éjbe rántva
 
Segíts meglátnom
a maszkodon túl a
tökéletes álcád
Nyisd fel a szemem
Segíts látnom
Közeleg a bukásunk
 
Ez a bukásunk
Mindannyiunk bukása
Semmik vagyunk, csupán levelek a szélben
Itt buknak el
Itt ér minket a sötétség
A nappalt éjbe rántva
A lelkünk túlél talán...
 

Álmatlanság

Mikor fagyot hoz magával a sötétség,
hogy alá rántson
Egy álom hálójában
találom magam
Valami kinyúl értem, és
az egész világ szétporlad
Susogják a hangok, hogy én vagyok
a kiválasztott
Hallasz engem...?
 
Mikor lehull az éj
Az árnyékokat nézem, miként megnőnek
és táplálják az álmatlanságom
mint légy a falon
 
Álomba merültem, de közel éberen
élek újra egy rémálmot végtelen
Érzem a homályban
a lelkem rendeltetését
Arra születtünk, hogy mély
sebet üssünk megannyi szíven
De hihetem-e igazán, hogy én vagyok
a kiválasztott?
Hallasz engem...?
 
Mikor lehull az éj
Az árnyékokat nézem, miként megnőnek
és táplálják az álmatlanságom
mint légy a falon
Mikor lehull az éj
Ezer hang hívása kísért
Hajszolják a lázálmom
mint légy a falon
 
Az elámuló bizonyosságom
még mindig az elmémben visszhangzik
A ragyogó fehér jóslat -
a fény védelmezője
 
Mikor lehull az éj
Az árnyékokat nézem, miként megnőnek
és táplálják az álmatlanságom
mint légy a falon
Mikor lehull az éj
Ezer hang hívása kísért
Hajszolják a lázálmom
mint légy a falon
 

Az ezüstszürke ég alatt

Az őrület romjain
A lehetőség szelleme
Új remény születik minden tragédiából
És a világ, látom lecsupaszodni
Egy misztérium vár a kinyilatkoztatásra
 
És nem tudod, hogy
minden felhő rejt magában vigaszt?
 
Hívhatsz álmodozónak
Hívhatsz bolondnak
Csak vakon hiszek benned
 
A zavarodottság korában
Könnyek és kétségbeesés
Had mutassam meg neked a jólét vízióját
Ebben a nagyszerű illúzióban
Mélyen elrejtjük szerény szándékainkat
 
Hiszen nem tudod, hogy
minden felhő rejt magában vigaszt?
 
Hívhatsz álmodozónak
Hívhatsz bolondnak
Csak vakon hiszek benned
De ezért a valakiért meghalnék
Egy pillanat alatt
Szóval mondd meg... kérlek mondd meg
Miféle bolond vagyok én?
 
Mikor a félelmeimtől fulladozom
A bánat sötétségében
Ott a kegyelem ígérete
Az ezüstszürke ég alatt
És félszárítom s könnyeimet
A napfény pászmáinál
A vágyott képet egy csók pecsételi meg
 
Tán hívj álmodozónak
Hívj bolondnak
Csak vakon hiszek benned
De ezért a valakiért meghalnék
Egy pillanat alatt
Szóval mondd meg... kérlek mondd meg
Miféle bolond vagyok én?
 
Tán hívj álmodozónak
Hívj bolondnak
Csak vakon hiszek benned
De ezért a valakiért meghalnék
Egy pillanat alatt
Szóval mondd meg... kérlek mondd meg
Miféle bolond vagyok én?
 
Miféle bolond vagyok?