2020.05.21.
Sötét & világos
Lighteye BeatzMindegy, milyen nagyon remélünk
Istenhez, sosem kellene hogy ez itt a te helyed legyen
Démonok között, akik szüntelen újra felébrednek
Minden begyógyult seb csak egy heg lesz
És a halott szövet által minden érzés megszűnik
Te, te csak reméltél, te ébresztesz fel engem
Én, én loptam el a nevetésed
Mivel egy farkasokkal teli körben, amik úgy vadásznak mint a korcsok
Csak egy átkozott angyal tűnik fel újra
És itt könyörtelenül visszaélnek a gyengeség minden támadásával
Tehát jobb, ha ezen kívül tartjuk amit szeretünk
Mindegy, hogy hiszel-e nekem
Ez a páncél engem és a körülöttem lévőket védi, és sosem tör össze újra
És még ha akartam is, az ördög már a járásukról felismeri fivéreit
És hazudnék, ha azt mondanám: 'Még egyszer előről kezdem!'
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
És minden túl gyors körülöttünk
Mondd csak, mit kérdezel tőlem? Hogy vagyok?
Valahogy rábasztam, itt van ez a dolog könnyekkel és a többi
Mindig azt hittem, senki sem tudja feltörni a diót
Nos, mindig rámtör a visszatérő hiány
Nem több, mint egy szaros kincsvadászat
Hogy szüntelen a nyomodban vagyok
Mondd, ki vagy te? Bazdmeg! Picsába!
Néha a falat bamulom, olykor állatokkal beszélek
Az ágyneműnek olyan az illata, mintha még most is itt lennél
Ez számomra úgysem jelent semmit, ezt bárki mondhatná
A nap végére súlyos májkárosodást szenvedek
(Minden alkalommal), amikor valami igazán fontos, akkor elveszítjük azt
Aztán az egész giccs valami keserűvé, valami valódivá válik
Valahogy az egész teljesen kicsúszott a kezünkből
Elfogyott a levegő, még szusz is alig maradt, hogy kicsit a víz alá merüljünk
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
És minden túl gyors körülöttünk
Nehezemre esik az elengedés, mindenhova követlek
Minden rám emlékeztet téged, mindenben ott bujkálok
Látlak esténként, amikor álmodsz, amikor felkelsz és reggelizel
Homlokon csókollak, amikor alszol, de te semmit sem érzel
Azon fáradozom, hogy ott lehessek, most mégis nehezemre esik a közeledben maradni
Egy nap egyedül, egy nap veled, mit meg nem adnék azért
Ne nézegesd a képeim, csak fájdalmat okoz neked
Minden nap nálad voltam és te nálam
Most elmentem, de még mindig veled vagyok
Mondd, hallasz engem? Harag támad bennem
Ha arra gondolok, hogy egyszer valaki más lesz a helyemen
A fenébe, nem kell magyaráznom, nagy szükségem van rád
Nélküled a kinti világ olyan üresnek tűnik
Mégsem tudok semmit változtatni rajta, annyira szeretnék veled lenni
Meg kell tanulnom elfogadni
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
És minden túl gyors körülöttünk
Parisienne, túl sok vörösbor
Mert tudom, hogy valami idiótával mész haza
Kardigán, egy szürke holdfény
Azt kívánom, belül bárcsak halott lennék
Utóíz, Becks üveg
A szex gyakran király volt, csak a többi pocsék
Elbaszott, sártócsa
Valahonnan, most tökéletesen passzolna
Talán csak olyan voltam neked, mint egy próbajárat
Talán nem az volt a nagy nap, amikor összejöttünk
Az a nap, ami számomra az igazi volt
Minden, amit mások mondanak, amikor együtt vannak
Az nekem mind igaz volt
Veled egy mozifilmben akartam élni
A stáblista teljes volt, de senki sem akarta megnézni
Még akkor is ha tudtam volna, hogyan ér ez véget köztünk
Akkor is újra megadnék mindent
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De aztán elolvadt az Arktiszunk
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De aztán elolvadt az Arktiszunk
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De néha megszűnik az örökkévalóság
Cél nélkül rohanok az éjszakába
És nem tudom, hol kellene megállnom
Nem beszélve arról, most hogyan kell viselkednem előtted
Nem tudom, hogy utállak-e vagy sem
Valahogy mégis van bennem valami, ami hiányol téged
Mert te vagy az az egy drog, ami magával húz, majd ismét elenged
Az az egy monokróm kép, ami sosem lesz színesebb
A szabadesés, amelyben a remény szinte felfed bennünket
Mielőtt a félelem felülkerekedik rajtunk és akkor úgyis veszítünk
Mit tennék, hogy ismét veled legyek
Inkább szegény lennék melletted, mint egyedül gazdag
Mégis ha minden kötél szakad, mi ketten párban leszünk
És csapdába esünk létezésünk minden részének legapróbb részleteibe
Amit érzek, azt szavakkal nem igazán tudom kifejezni
Ezért is hajlanak az akkordok egy kis terc felé
És ha már akkor észrevettem volna, hogy mi történik itt
Akkor ma belőlünk több lett volna, mint egy dal
Valahogy az egész teljesen kicsúszott a kezünkből
Elfogyott a levegő, még szusz is alig maradt, hogy kicsit a víz alá merüljünk
Valahogy jobb, ha elválnak útjaink
Bébi, spóroljunk a beszéddel, légy jó még látjuk egymást, viszlát
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
Valamikor elvettünk egy szakaszt az életünkből
Elváltunk egymástól és elszaladtunk, tönkrementünk
Ránk borult a sötétség, majd világos lett, majd sötét, majd világos
És minden túl gyors körülöttünk
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De aztán elolvadt az Arktiszunk
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De néha megszűnik az örökkévalóság
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De aztán elolvadt az Arktiszunk
Te vagy az utolsó szerelmem, azt hittem
Az utolsó, aki mellett fekszem, azt hittem
Kétszáz százalékban hittem bennünk
De néha megszűnik az örökkévalóság
De néha még minden sem elég
De néha a hullámok a hajóorrhoz csapódnak
De néha azt gondoljuk: 'A szerencsénk még elegendő'
És aztán ez csak annyit tesz: 'Jéghegy előttünk'
De néha még minden sem elég
De néha a hullámok a hajóorrhoz csapódnak
De néha azt gondoljuk: 'A szerencsénk még elegendő'
És aztán ez csak annyit tesz: 'Jéghegy előttünk'