A keresés eredménye oldal 10

Fények és árnyékok

[Intro]
Ne sírj többé, ne sírj ttöbbé
 
[Versszak 1]
Bár a folyosón elkap a fény
Nem éri el a sarkot, ahol te erősen harcolsz
Itt az árnyékban
Ezen a helyen ismerik a játékot
Odakinn fordul a világ , és ugyanezt érzi
Ott a napfényben
 
[Elő-kórus 1]
De te sokkal több vagy nekem
Mint az, aki az összes terhet hordozza
Csak remélni tudom, hogy egyszer szabadon szárnyalsz
Neked soha nem szabad ...
 
[Énekkar]
Ne sírj többé, magányt és bizonytalanságot érezve
Te már keresztül mentél ezeken az állomásokon
Most itt az ideje, hogy fordíts az oldalakon
Mi itt fogunk állni a sorban
És nem adjuk fel, hanem megyünk az úton
Akkor mindenki megy
Keresztül fényeken és árnyakon
 
[Versszak 2]
Mindenkor , amikor a gyertya világít
Világítsa meg a teret, de senki sem tudja,
Lesz neki sötét oldala is?
Minden csata győzelme
Kettős érzés, amikor te nem maradhatsz
Itt a reflektorfényben
 
[Elő-Kórus 2]
Mert te sokkal több vagy nekem
Mint az, aki felemel minket a vállán
Csak remélni tudom, hogy egyszer szabadon szárnyalsz
Neked soha nem szabad ...
 
[Énekkar]
Ne sírj többé, magányt és bizonytalanságot érezve
Te már keresztül mentél ezeken az állomásokon
Most itt az ideje, hogy fordíts az oldalakon
Mi itt fogunk állni a sorban
És nem adjuk fel, hanem megyünk az úton
Akkor mindenki megy
Keresztül fényeken és árnyakon
 
[Híd]
Ha az egytől tízig terjedő skálán
Te kapod a legtöbb pontot, akkor az ég küldött
Senkisem kételkedik benne, hogy te egy angyal vagy
De hát mi volt a baj akkor?
Ne sértődjön senki, nem volt semmmi bűntett
Mi van a világegyetemmel, mi van veletek?
 
[Énekkar]
Ne sírj többé, magányt és bizonytalanságot érezve
Te már keresztül mentél ezeken az állomásokon
Most itt az ideje, hogy fordíts az oldalakon
Mi itt fogunk állni a sorban
És nem adjuk fel, hanem megyünk az úton
Akkor mindenki megy
Keresztül fényeken és árnyakon
 

A város fényei

Fények, ragadjatok el,
itt az idő, mi sosem akarunk leállni,
nem félek, tényleg,
elbújunk, és sosem találnak meg minket.
 
Oké, mi sosem nézünk vissza,
a madarak dalolnak majd, amikor elbukunk,
minden jól van így, bennünk az emlékek,
éjfélkor, a port a padlón
nézzük, amint arannyá változik.
 
És még azt sem tudom, mi a valóság,
és azt sem, mit érzek,
én vagyok az álruhába bújt igazságod, szerelmes vagyok a hazugságaidba,
mert nem tudok lélegezni, nem tudok lenyugodni,
és azt sem tudom, mit érzek,
azt sem tudom, mit érzek.
 
Nézd ezeket a fényeket, mi elmegyünk,
nem fognak megtalálni minket, némák leszünk,
nem félünk, tényleg nem,
a szerelem nem okoz fájdalmat nekünk, megvédenek a hazugságok.
 
Oké, mi sosem nézünk vissza,
a madarak dalolnak majd, amikor elbukunk,
minden jól van így, bennünk az emlékek,
éjfélkor, a port a padlón
nézzük, amint arannyá változik.
 
És még azt sem tudom, mi a valóság,
és azt sem, mit érzek,
én vagyok az álruhába bújt igazságod, szerelmes vagyok a hazugságaidba,
mert nem tudok lélegezni, nem tudok lenyugodni,
és azt sem tudom, mit érzek,
azt sem tudom, mit érzek.
 

Világítótorony

Hagyj égve egy világítótornyot a vadonban
Mert egy kissé
vakon érkezem
Ábrándozva egy kivilágított házról az erdőben
Amely egy kis fénytől ragyog,
hogy hazahozzon minket.
 
Mikor megtaláltalak a kertben,
Az életünk felső határán elrejtve,
vagy az elfoglalt életünk mögött bujkálva
Ábrándozva egy kivilágított házról az erdőben,
hogy segítsen visszajönni a világba.
 
Mert tudom
Láttalak már korábban,
Nem villantasz
Egy kis fényt
ránk?
 
Nem villantasz egy kis fényt
A saját kertedben,
Nem villantasz egy kis fényt
A saját kertedben.
 
Ábrándozva egy kivilágított házról az erdőben,
Ábrándozva egy kivilágított házról az erdőben.
 

Szarvas a fényszóróban

Sosem hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
Most, ahogy túléltem,
Nagyon meglepettnek tűnsz,
Pont mint egy szarvas a fényszóróban
 
Te indítottad a tüzet!
Te indítottad a tűzet!
Te indítottad a tüzet!
Te vagy a tűz!
Nem vagyok ismeretlen a kudarcnak
Csak sosem hittem volna, hogy te lennél az az egy, aki fogad ellenem
Most itt vagyok, hogy bebizonyítsam, tévedsz!
Millió kibaszott okom van, hogy miért is kéne fulladoznod
A saját szavaidon!
Minden, amit tettél, csak hogy nekem fájjon!
Nem én vagyok az az egy, akit kidobtál az út szélére!
Most segítségért könyörögsz?
Azt fogod kapni, amit megérdemelsz!
 
Sosem hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
És azt kívántad, bárcsak meghalnék
De még mindig élek
Sose hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
Most, ahogy túléltem,
Nagyon meglepettnek tűnsz,
Pont mint egy szarvas a fényszóróban
 
Nem hiszem el, hogy valaha,
Valaha is bíztam benned!
Egy farkas vagy egy bárány ruhájában
Mindig jelmezben!
Egy kibaszott disznó vagy!
Egy képmutató!
Nem az első, nem a legrosszabb
Csak egy kibaszott pöcs vagy
Nem én vagyok az az egy, akit kidobtál az út szélére
Most segítségért könyörögsz?
Úgy mászol, mint egy féreg!
 
Sosem hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
És azt kívántad, bárcsak meghalnék
De még mindig élek
Sose hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
Most, ahogy túléltem,
Nagyon meglepettnek tűnsz,
Pont mint egy szarvas a fényszóróban
 
Elvesztetted az egyetlen személyt,
Aki mindig mögötted volt
Miért beszélsz velem?
Csak röhögni tudok
Te kurvára vak vagy?
Azt hiszem ez rám esett
Azt kívánom, bárcsak megkapnám az időt,
Amit elloptál tőlem
 
Sosem hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
És azt kívántad, bárcsak meghalnék
De még mindig élek
Sose hittél vagy bíztál bennem
Mindig csak széttéptél
Most, ahogy túléltem,
Nagyon meglepettnek tűnsz,
Pont mint egy szarvas a fényszóróban
 

Oltsd le a fényeket

Egy nagy álcázott helyen laksz
Csak, hogy megszabadulj tőle teljesen
Meghamisítod az elrejtett életed
Csak, hogy megszabadulj tőle teljesen
De az igazság, amit követünk az, amit mindannyian kérünk tőled
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Fogd be a szád, megbetegítesz engem is
Minden hazugság, minden hazugság amit kiöntöttél
Elcsúszol és elesel, végignézem, ahogy belefulladsz
Minden hazugság, minden hazugság amit kiöntöttél
 
Ki vagy dobva, elhiszed?
A hamis büszkeség sosem létezett
Most kitisztítom a kötelékeket
És végre tudok lélegezni
 
Szóval lenyűgözött minket ez a szelíd, bársonyos megszólítás
De az igazság, amit követünk az, amit mindannyian kérünk tőled
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Ne is gondolj rá
Ne is gondolj rá, ne
Könyörgünk
Hogy oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Vagy ölj meg mindannyiunkat
 
Állj meg ott, és nézz belém
Találsz egy embert, aki a tengerbe veszett
De magamban egész idő alatt gondolkodtam
Nem ez a cél, egyáltalán nem ez a cél
 
Annyira beteg vagy, semmi sem fordul jobbra
Vitorlázz el az éjszakába
Még a halál sem állhat az utadba
Soha nem próbálkozol először
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Ne is gondolj rá
Ne is gondolj rá, ne
Könyörgünk
Hogy oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Vagy ölj meg mindannyiunkat
 

Holdfény koktél

Végy néhány holdfénysugarat, adj hozzá egy csillagot,
öntsd bele mindezt a júniusi éj kékjébe, adj hozzá egy gitárt,
keverj bele néhány álmodozót és tessék,
a szerelmesek üvöltik a Holdfény koktélt.
 
Adj hozzá néhány szál virágot, pár harmatcseppet,
keverd bele azokat az órákat, amelyek az álmok megvalósulásáig teltek el,
és még számtalan csókot, csak rajtad áll,
Holdfény koktél, igyál belőle.
 
Hűtsd le a nyári szellőben,
tálald a csillagfényben, a fák alatt,
kigondolsz még ilyen ötleteket, mint ezek,
és biztosan elkészül a te Holdfény koktélod is.
 
Kövesd a recept útmutatásait,
és ez majd megmutatja az élet másik arcát,
ahol te leszel a király,
reggel felébredsz és énekelni kezdesz,
a Holdfény koktélt, azt választod.
 
(Kövesd a recept útmutatásait),
(és ez majd megmutatja az élet másik arcát,
ahol te leszel a király),
reggel felébredsz és énekelni kezdesz,
a Holdfény koktélt, azt választod.
 

Áraszd a fényt

Miért tartasz távolságot tőlem?
Csak annyit kérek, bocsáss meg!
Hallasz még engem? Vagy megint magamban beszélek?
A plafont bámulom,
várom, hogy adj valamilyen magyarázatot.
Hallasz még engem? Vagy megint magamban beszélek?
 
És tudom, hogy nem tartozol nekem a szerelmeddel,
és tudom, hogy nem tartozol nekem egyáltalán semmivel,
semmilyen körülmények között nem hagylak el.
 
Ne hagyj itt a sötétben, amikor olyan rosszul látok,
mutasd meg a szívedet, áraszd felém a fényt!
Ha szeretsz, mondd meg, ha szeretsz, mondd meg!
Tudod, hogy nem tudok nélküled élni, itt térdepelek.
Hol vagy most? Áraszd felém a fényt!
Ha szeretsz, mondd meg, ha szeretsz, mondd meg!
 
Ha hívlak, miért nem felesz sohasem?
Próbálok szólni, de te mindig csak táncolsz.
Olyan közel érezlek, de csak a széllel táncolok?
 
És tudom, hogy nem tartozol nekem a szerelmeddel,
és tudom, hogy nem tartozol nekem egyáltalán semmivel,
semmilyen körülmények között nem hagylak el.
 
Ne hagyj itt a sötétben, amikor olyan rosszul látok,
mutasd meg a szíved, áraszd felém a fényt!
Ha szeretsz, mondd meg, ha szeretsz, mondd meg,
ha szeretsz, mondj valamit!
Tudod, hogy nem tudok nélküled élni, itt térdepelek.
Hol vagy most? Áraszd felém a fényt!
Ha szeretsz, mondd meg, ha szeretsz, mondd meg!
 
Áraszd a fényt, áraszd felém a fényt!
Áraszd a fényt, áraszd felém a fényt!
Ne hagyj itt a sötétben, amikor olyan rosszul látok,
mutasd meg a szívedet, áraszd felém a fényt!
Ha szeretsz, mondd meg, ha szeretsz, mondd meg!
 

Világítsuk be az eget

Csillagok, semmik hozzánk képest.
Nem hiszem, hogy érted.
 
Gyerünk ki, és csináljunk valamit, amit még soha,
Mert úgy érzem, bármire képes vagyok, mikor
A fejem forog, a lábam a föld fölött,
Mikor a táncot nem tudom abbahagyni, ahogy mások
És igen, azt hiszem, arra születtünk, hogy ragyogjunk.
 
Mert a csillagok fakók hozzád és hozzám képest
És ha az embereknek ez nem tetszik, becsukhatják a szemüket
Mert mi nem vagyunk ugyanazok, és nem kell próbálkoznunk,
Fényesebbek vagyunk mint a szentjánosbogarak, bevilágítjuk az eget.
 
Ooh, oh, oh
Ooh, oh, oh oh
Ooh, oh, oh
Ooh, oh, oh oh
 
Világítsuk be az eget
Te és én, én és te
Át fogjuk ragyogni
Te és én, én és te
Ragyogni fogunk
 
Mert a fejem forog,
A lábam a föld fölött,
És táncot nem tudom abbahagyni,
Ahogy mások
És igen, azt hiszem, arra születtünk, hogy ragyogjunk.
 
Mert a csillagok fakók hozzád és hozzám képest
És ha az embereknek ez nem tetszik, becsukhatják a szemüket
Mert mi nem vagyunk ugyanazok, és nem kell próbálkoznunk,
Fényesebbek vagyunk mint a szentjánosbogarak, bevilágítjuk az eget.
 
Ooh, oh, oh
Ooh, oh, oh oh
Ooh, oh, oh
Ooh, oh, oh oh
Világítsuk be az eget