2017.07.27.
A vihar
Mesélj nekem az esőről, és ne a szép időről,A jó időt fogcsikorgatva utálom ,
A gyönyörű azúrkék feldühít engem,
Mert a legnagyobb szeretet, ami nekem jutott a földön
A rossz időhöz tartozom, Jupiterhez tartozom,
Aki a viharos égből hullatott alá engem.
Egy novemberi estén, patadobogás a tetőkön,
Egy igazi mennydörgés, vad szelek süvöltése
Mindent megvilágított a tűzijáték fénye.
Kiugrott ágyából ahogy volt, hálóingben,
A szomszédasszony izgatottan kopogott az ajtómon (4)
Az én jószomszédi segítségemet igénybe venni.
„Egyedül vagyok és félek, nyissa meg, kérem,
A férjem odamaradt a kemény munkájában,
Mert ő kereskedő szegény szerencsétlen (5)
Kénytelenek kívül aludni, ha rossz idő van,
Azon egyszerű oknál fogva, hogy reprezentáljon
Mert ahol ő van, az a villámhárítók bemutató háza. '
Kész áldás a Benjamin Franklin találmánya,
Én akkor őt előbb óvatosan átöleltem,
A szerelem művelte tovább, ami azután következett!
Te, aki nagyban árusítod a villámhárítókat
Mit ültettél be a saját házadba?
A Hiba sokkal több mint halálos ...
Amikor a Jupiter mennydörgései másfelé tomboltak
A gyönyörű, miután végül elszálltak a félelmei
És teljesen visszanyerte a bátorságát,
Visszatért otthonába, hogy férjét megszárítsa
Randevúra hívott a rossz időjárású napokra,
Meg fog látogatni a következő viharban.
Ettől a naptól már nem néztem többé lefele,
Annak szenteltem az időmet, hogy az eget fürkésszem,
Folyton a felhők mozgását figyeltem,
A horizontot figyeltem, lestem az esőfelhőket
A tekintetemmel a gomolyfelhőket kerestem
De ő soha többé nem tért vissza.
Az ő jó ember férje annyi üzletet kötött,
Azon az emlékezetes éjszakán értékesített vasakból,
Hogy milliomos lett belőle
És az következett, hogy mindig kék volt az ég,
Bolond vidék az, ahol soha nem esik az eső,
Ahol nem ismert a mennydörgés.
Isten ments hogy én panaszra menjek hozzá
Beszélgetni az esőről, a régi nagy időről
Az ember fejében kavargó gondolatokról
Mondd meg neki, néhány villámcsapás halálos
Hogy az én szívem kedvese hagyott egy rajzot
Egy kis virágról, amely őrá emlékeztet engem ...