Dalszöveg fordítások

A keresés eredménye oldal 3

Találatok száma: 238

2023.03.24.

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
2023.03.23.

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap