A keresés eredménye

Édes Caroline

Versions: #1
Hol kezdődött
Már nem is tudom
De azt igen, hogy egyre erősebb lett
 
Tavasz volt
Majd a tavaszból nyár lett
Ki hitte volna, hogy velem leszel.
 
Kezek, érintő kezek
Elérték, hogy megérints, hogy megérintselek
 
Édes Caroline
Soha semmi nem volt még ilyen jó
Hajlamos voltam
Azt hinni, hogy nem is lesz
De most...
 
Nézem az éjszakát
És nem tűnik olyan magányosnak
Ketten is megtöltjük.
 
És amikor fáj,
A fájdalom lefut a vállamról
Hogy tud fájni ha téged tartalak?
 
Meleg, meleg érintés
Elérték, hogy megérints, hogy megérintselek
 
Édes Caroline
Soha semmi nem volt még ilyen jó
Hajlamos voltam
Azt hinni, hogy nem is lesz
Oh, nem, nem
 
Édes Caroline
Soha semmi nem volt még ilyen jó
Édes Caroline,
Azt hiszem, hogy nem is lesz
Édes Caroline
Soha semmi nem volt még ilyen jó
Édes Caroline...
 

Vérvörös bor

Vérvörös bor
Fejembe száll,
Elfelejteti velem
Még szükségem van rá nagyon.
 
Vérvörös bor
Csak rajtad múlik
Én mindent megtettem,
Nem tudok felejteni,
Nem tudok felejteni,
 
Azt hittem
Az idő múlásával
Emlékeidtől szabadulok.
Mát tudom,
tévedtem
Egy dologtól még nem felejtek.
 
Vérvörös bor
légy társam
Ne hagyd magára,
Szétszakadt
vérző szívem.
 
Azt hittem
Az idő múlásával
Emlékeidtől szabadulok.
Mát tudom, tévedtem
Egy dologtól még nem felejtek.
 
Vérvörös bor
légy társam
Ne hagyd magára,
Szétszakadt
vérző szívem
 

Ha nem látnálak újra

Ha nem látnálak újra,
akkor ez egy pokoli kör volt!
Nem kell azt mondanod, hogy legyünk barátok,
nem kell megígérned, hogy majd írsz!
Gázoltunk át az éjszakán azzal a vonattal,
sosem érdekelt, hogy hová megy,
ha nem látnálak újra.
 
Ha nem látnálak újra,
teljesen más pályán haladtunk.
Két idegen találkozik az úton,
próbálnak időt nyerni, keresik a helyüket,
egyszer sem kellett hazudnunk,
felnőttünk,
ha nem látnálak újra.
 
Tudom, hogy hihetetlen rosszul hangzik,
de gyűlöltem a kicsapongásokat,
a szerelmet kerestem,
és sosem tetszett, amit találtam.
Nem jó magányos utakat járni,
isten tudja, milyen borzasztó egyedül,
egyszer voltam már így,
szinte senki sem törődött velem,
ha nem látnálak újra.
 
Kihez fogsz futni, kicsim,
ki fog betakargatni éjszakánként,
amikor lehűl a levegő?
Ki fog megölelni?
Ki tudja,
kihez fogsz menni?
 
Ki fog hívni, ha nem én,
ha elveszettnek érzed magad,
és nincs senki sem,
aki várna téged?
Mihez kezdesz,
hová mész,
ha nem látnálak újra?
 
Ha nem látnálak újra,
valahogy megtetted,
azt hittem, belehalok,
de most jobban érzem magam.
Valami, amit mondtál, megfordított bennem valamit,
még nem tudom, hogyan értetted,
ha nem látnálak újra.
 
És a nap végén
gyűlöltem egyedül lefeküdni,
nincs rosszabb, mint amikor elveszett vagy,
nem akarsz hazamenni.
Majd valahogy kialakul,
nem akarom, hogy megtalálj,
itt ácsorgok az öbölnél,
itt sétálgatok,
ha nem látnálak újra.
 
Hát normális vagyok én, nem megyek sehová!
Egy órát sem bírok ki nélküled,
szégyellnem kellene,
de csak azt akarom hallani,
hogy hívsz.
 
Mindkettőnknek hiányzik a kapcsolat,
úgy sejtem, még valami több is,
mert itt vagyunk magányosan,
tudom, hogy együtt,
de túl messze egymástól,
hogy tudjuk, hogyan térjünk haza.
 
Minden alkalommal szakítunk,
mert ha túl sokáig maradok,
túlságosan kiismersz
és úgy érzed, valami nincs rendben.
 
Tökéletes az időzítés arra, hogy elmenjek,
mielőtt befejeződne az előadás,
most, amikor mindketten tudjuk,
hogy mindennek vége,
ha nem látnálak újra.
 
Mi lesz, kislány,
ki fog védelmezni, amikor az éjszaka
csupa rémület,
és szeretnél elmenekülni,
és kirohansz a szobából?
 
Te vagy az egyetlen, aki megmenthet engem,
a jövő még elég homályos,
jó lenne, ha figyelnél rám,
(mindig) zenélek,
ha nem figyel rám senki,
végül álomba ringatom magam.
 
Itt az idő szakítani,
mert ha túl sokáig maradok,
túlságosan kiismersz
és úgy érzed, valami nincs rendben.
 
Tökéletes az időzítés arra, hogy elmenjek,
mielőtt befejeződne az előadás,
most, amikor mindketten tudjuk,
hogy mindennek vége,
ha nem látnálak újra.
 
Ha nem látnálak újra,
valahogy mindketten túléltük,
hamarabb haltam volna meg,
minthogy lemondjak rólad.
Elmentél, és megfordult bennem valami,
mondhattál valamit,
nem értettem jól,
(de) nem érdekelt, hogy mit jelent,
ha nem látnálak újra,
ha nem látnálak újra,
ha nem látnálak újra.
 

Édes Caroline

Hogy hol kezdődött,
Azt tudni neki se állhatok
De tudom, hogy utána erősen nő
 
Tavasszal volt
És nyár lett a tavaszból
Ki hitte volna, hogy közbejössz
 
Kezek, érintő kezek
Elérnek, megérintenek engem, megérintenek téged
 
Édes Caroline
A jó idők sosem látszottak ilyen jónak
Hajlottam arra
Hogy azt gondoljam, soha nem is fognak
De én most...
 
...az éjszakát nézem
És nem tűnik magányosnak
Kitöltjük csak mi ketten.
 
És mikor szenvedek,
A fájdalom a vállamon lefut
Hogy szenvedhetnék, miközben tartalak?
 
Meleget, meleget érintek
Elér, megérint engem, megérint téged
 
Édes Caroline
A jó idők sosem látszottak ilyen jónak
Hajlottam arra
Hogy azt gondoljam, soha nem is fognak
Ó, nem, nem
 
Édes Caroline
A jó idők sosem látszottak ilyen jónak
Édes Caroline
Azt hiszem, sosem tudnának
Édes Caroline
A jó idők sosem látszottak ilyen jónak
Édes Caroline...
 
Hit dat big ol’ “thanks!” butt’n or rate if helpful, PM corrections or suggestions. Give credit if reposting, it’s unique stuff anyway.

Szomorkás dal

Búskomor dal
Mindenki ismer egyet.
Szárnyszegett dal
Minden kertben rak fészket.
 
Időről-időre elkap a szomorúság
Ámbár, mikor foglyul ejt és írsz egy dalt
Ismételten énekeld
Újfent hirdesd, halld!
 
Szomorkás dal
Lelombozó, fűzfa sirató
Kesernyés dal
Sírva álomba ringató.
 
Jópofa, de azonosulva dalommal
el tudod dúdolni fájdalommal
És mielőtt észbe kapnál jó érzéssel eltölt
Egyszerűen nincs más választásod: ez már eldőlt.
 
Időről-időre elkap a szomorúság
Ámbár, mikor foglyul ejt és írsz egy dalt
Ismételten énekeld,valld!
 
Bánatos dal
Lelombozó szomorúfűz
Csüggedten dúdolgatós
Párnámon elhamvadó tűz.
 
Röhejes, de torkod kaparja, mardos és tőr fel
és mielőtt észbe kapnál jó érzéssel tölt el
Egyszerűen nincs más választásod: (v)érzel.
 
Mélabús dal
Kedvetlen dal