A keresés eredménye oldal 2

Aratás

Click to see the original lyrics (English)
Az én aratásom
Egy pici merész szalmaszál lesz
A napot figyelő milliók között
Megállok egy ember előtt
Kinek útja csak mos kezdődött
A mi megénekeletlen utunk jön
 
A négytagú kód*
Egy rózsát adott az emberiségnek
Így láthattuk a szépség halálát
A vihar furcsa csendje felett lebegő terményeket
És a kaszát egy gyermek ragyogó arca előtt
 
Csatlakozz a száz mező aratásához
Szívélyesen és szelíden
Minden egy szemcsévé megy össze
Kínálj fényt az eljövő napra
Ihless meg egy gyermeket
A vizet a mezőt,add át a földnek
A vizet a mezőt,add át a földnek
A vizet a mezőt,add át a földnek
 
Minden költészeten túli szépségük van
De egy néma nyomort választanak
Minél mélyebb a tengerük annál kevesebb marad
Találjanak szép szavakat
És szelídítsék a csordát nyájra
Ez van vagy a vakmerőség körforgása
 
Csatlakozz a száz mező aratásához
Szívélyesen és szelíden
Minden egy szemcsévé megy össze
Kínálj fényt az eljövő napra
Ihless meg egy gyermeket
A vizet a mezőt,add át a földnek
A vizet a mezőt,add át a földnek
 
Csatlakozz a száz mező aratásához...
 
Csatlakozz a száz mező aratásához
Szívélyesen és szelíden
Minden egy szemcsévé megy össze
Kínálj fényt az eljövő napra
Ihless meg egy gyermeket
A vizet a mezőt,add át a földnek
 
Csatlakoz a száz mező aratásához
Szívélyesen és szelíden
Minden egy szemcsévé megy össze
Kínálj fényt az eljövő napra
Ihless meg egy gyermeket
A vizet a mezőt,add át a földnek
Érkezz meg élve
 
*A DNS molekulának van négy nitrogén bázisa A-C-G-T
 

Megrontott sellők

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Papírsárkány száll a sírkert felett,
és az ég szegélyén messze tűnik el,
A születés és áhitat csodája a gyermeki hit.
 
Ó, mily gyönyörű volt akkor még,
Túl a tengeren, csak te és én
A víz alig mozdult, csillogva
megrebbent csak.
 
Ragyogva nyugszik le a Nap a folyó végén
Mi elporladva múlik, mégis tovább él,
Pihenjen pálcád, fáradt vándor, jöjj
utad álmodd ki szemeidből!
 
Most indulnod kell, búcsúzzunk Szívem.
csókoltalak és forró volt ágytakarónk,
Jönnek már érted, látom a láthatáron.
 
Sellők bája, örök csalogatás
Szépség a látcsőben elmúlás tornácán,
Kit fesletté tettél, ő majd még sírni lát,
 
Ragyogva nyugszik le a Nap a folyó végén
Mi elporladva múlik, mégis tovább él,
Pihenjen pálcád, fáradt vándor, jöjj
utad álmodd ki szemeidből.
 
Ragyogva nyugszik le a Nap a folyó végén
Mi elporladva múlik, mégis tovább él,
Pihenjen pálcád, fáradt vándor, jöjj
utad álmodd ki szemeidből.
 

Megáldani a gyermeket

Versions: #1
'A lila vízesések közt születtem.
Gyenge voltam, de nem áldatlan.
Halott a világ szemében, de élő az utazásra.
Egy éjjel álmomban láttam egy fehér rózsát elhervadni,
s egy újszülöttet egy örök életen át tartó magányban megfulladni.
Megálmodtam a jövőmet. Újraéltem a múltam.
És szemtanúja lettem a szörnyeteg szépségének.'
 
Hová lettek az érzések?
Miért halt el minden kacaj?
 
Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?
Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket
 
Hogy leszek képes valaha újra érezni?
Ha megkapom rá az esélyt, visszatérnék?
 
Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?
Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket
Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben
Jöjj, áldd meg a gyermeket újra
 
Életemben nem éreztem ilyen magányosnak magam,
Ahogy a kehelyből ittam, mely számolta, mennyi időm maradt
Méregcsepp került az Úr kelyhébe
Hogy megidd, követned kell a balkéz felőli ösvényt
 
Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?
Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket
Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben
Jöjj, áldd meg a gyermeket újra
 
Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben
Jöjj, áldd meg a gyermeket újra
 
'Hová lettek az érzéseim?
Miért ez a leghalálosabb bűn - hogy úgy szeress, ahogy én szerettelek?
Most már áldatlan vagyok, haza vágyódom,
s hamarosan megszabadulok a gondoskodástól, az emberi fájdalomtól.
Az én történetem a legkeserűbb igazság:
Az idő nem fizet nekünk mással, csak földdel, porral és egy sötét, csendes sírhellyel.
Emlékezz, gyermekem: Ártatlanság nélkül a kereszt csupán vas,
a remény csupán illúzió, az Óceán Lélek pedig nem más, csak egy név...
 
A Gyermek áldjon meg téged és őrizzen meg mindörökre'
 

Един Копнеж

Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 
Ще го направиш ли със мен?
Да заличим белезите, да променим съдбата си!
Ще го направиш ли за мен?
Да отприщим блаженството в нас!
 
Отвлякъл бих те надалеч
Отшелник във самотен ден
Гръд за подпухнали страни
Tази песен може, но не и тебе да склони
 
Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 
Яви, яви се ти, където и да си!
Изгубен в твоето море съм аз.
Предай, предай се, на допира ми ти,
на почина, на моята страст!
 
Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 
Красотата ти ме залива на талази
В тази бяла среднощна фантазия
 
Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 
Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 
Дали някога почувства се със мен?
Поне веднъж, това е моят копнеж.
Аз вкопчен съм да дойде този ден.
Дали някога почувства се без мен?
Тъй дълбок е моят стремеж
Дали някога копняла си мен?
 

A Titokzatos

Rejtelmes, Rejtélyes kérdezz engem miért
Repülnek szabadon a bárányfelhős égen a madarak
Amerre szelek fújnak lagymatag
Ahonnét kezdődik a végtelen folyam: tik-tak
 
Hadd találjam ki, a Föld lapos vagy kerek
Talány: a fantáziák vajon összefüggenek?
Hogy a mesék csak gyermekeknek szépségesek
Pedig álmaim szövői nagyon békességesek.
 
Amíg reménykedsz
Egy jobb világban
Mint aki ismeri az összes választ,
Úgy gondolod a bölcsesség tengerében élsz
Még mindig az édes tudatlanság a kulcs
A poéta paradicsomához
Hívd ki a Rejtőzőt és meglátod...
 
Rejtelmes, Rejtélyes kérdezd tőlem miért
A Föld és ég alatti édesanyák
Gyermekeik kezét egy ideig még markolják
Szívük meg örökre tovább 's tovább – tied is enyém is
 
Elcsodálkozom az élet értelmén
Mi célja a születésnek és a halálnak ?
Hadd találjam ki vajon ki rejtőzik
Az Apa és Fia rejtélye mögött.
 
(kórus)
 
Mivel a természet utálja a szüzességet
Szeretném ha megérintenél
Nem a hol és miért kezével
Inkább a Mindenség szellemével.
 

A vadon esküje

Tél-középi varázslatban
Csupasz angyal fekszik a hóban,
Fagyott alakját farkasok nyoma keresztezi.
Egy jelképes, de őszinte tusa,
A farkasok éhes kórusával.
Születőben Egy időtlen egyezség.
 
Édes tündehárfák - nimfák erdejéből
Kísérik a tábortűzi fogadalom
Varázslatos dallamát,
Egy ígéret a vadon és a
Megváltó között.
Ma a barlangból kezdődik az út.
 
Vad szívvel akarok vadászni,
Meg akarom tanulni a messzi hegyek bölcsességét.
Becsben tartjuk a hóban heverő angyalt.
Patakokat a mi gyermekeinkért fogjuk árasztani.
 
Szőrmékbe burkolózva az északi fények alatt.
Barlangomból nézem a vad tájat,
S tűnődöm, vajh eljön olyan évszak
Mi gyalázatban olvasztja fel az angyalt.
 
Vad szívvel akarok vadászni,
Meg akarom tanulni a messzi hegyek bölcsességét.
Becsben tartjuk a hóban heverő angyalt.
Patakokat a mi gyermekeinkért fogjuk árasztani.