2021.05.27.
Vakon, önző módon
Úgy döntöttél, elhagysz, s messze mész tőlem,Egyetlen éjszaka alatt mondtad ki, hogy vége.
El akartál menni, s hogy Veled többé ne vesződjem,
Mi egykor közös volt, dobni el a semmiségbe.
Rád néztem ekkor, mit is tehettem volna,
S arra kértelek, gondold meg jól, mit teszel!
S darabokra törött szívvel, mindent egy lapra dobva
Árnyak közt harcolva viaskodtam a köztünk lévő csenddel.
Pusztán önös érdekből
Feladtál mindent, amiért egykor megszerettelek,
úgy zártad be az ajtót, egyetlen szó nélkül.
Önző módon, vakon bízva, mintha nem lenne más,
Csak félbe tört álmainkat hagytad itt nekem,
S én még azt hittem, mindörökké tart ez a szerelem.
Egymagamban őrlődve, mint ki másra nem képes,
keresem a szót, mely Téged mégegyszer visszahív,
De az idő múlik, s látom, ez nem lehetséges,
jól tudom a választ, nem kell hogy újra elmeséld.
A lélek útjain bolyongva
úgy tettem, mintha jól lennék, s nem is fájna semmi,
S vérző, meggyötört szívvel, mosolyogva
Árnyakat kergettem ... hisz én csak Veled akartam lenni.