A keresés eredménye oldal 16

Álboldog

Szeretem elhitetni veled, hogy amit kapsz, az az, amit látsz
De annyira álboldog vagyok, annyira álboldognak érzem magam
És fogadok, hogy itt mindenki ugyanennyire őszinte
Mindannyian álboldogok vagyunk, és én ismerem az álboldogot
 
Jó munkát végeztem elhitetni velük, hogy
Nagyjából jól vagyok, reméljük, hogy nem pislogok
Látod, könnyű mikor ritmusra dobogok
De senki sem lát, mikor visszamászok lentről
 
Ha teli szájjal mosolygok, fogadok, hiszel nekem
Ha teli szájjal mosolygok, azt hiszem, hiszek magamnak
 
Kérlek, ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 
És ha ma este elmegyek szórakozni, felöltöztetem a félelmeimet
Azt hiszed, hogy jól nézek ki ezzel az elsírt sminkkel?
Nézd, a rúzsomat szélesebbre húzom, mint a szám
És ha a fények gyengén világítanak, sosem fognak látni összeráncolt homlokkal
 
Ha teli szájjal mosolygok, fogadok, hiszel nekem
Ha teli szájjal mosolygok, azt hiszem, hiszek magamnak
 
Kérlek, ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 
Tudom, azt mondtam, hogy jól vagyok és hogy most boldog vagyok
Tudnom kellett volna, hogy mikor jól mennek a dolgok, akkor fognak kiütni
 
Kérlek, csak ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 

Nem vagy a barátom

Még egy tégla vörös szoba, még egy aszfalt szürke város,
Még egy félreírt banda égeti le a saját házát
Még egy koporsó dallam, hogy megtöltse a temetés napját
Még egy támasz, egy kis narancssárga a purgatórium szürke felett
 
Még egy tövises mező, hogy elszórjunk magokat, amikből nem lesz gyümölcs
Még egy dal, ami túl sokáig szól. Isten tudja, hogy senkinek sincs szüksége
Még több félrevezetett szellemre, még több átlátszó kézre,
Hogy egy nikkeldarabot dobjon a kosarunkba miközben mi a lázadó táncunkat járjuk
 
Még egy égő ég alatt, a kifestett ajkunk mögött,
Katatón mosoly mögött elrejtett, bokán mart hajók félelmében
Dobd a kőalapzatodat a feledékeny tengerbe,
Védelemért a papír vékony tökéletességtől, amit te rám terveztél
 
Amikor ez az ismétlés befejeződik az ablak árnyékai mögött,
Egy félig öntudatlan bánat alszik az ágyban, amit csináltam
Abban a legzaklatottabb ágyban, a bűnök eredetében
És te azt mondod, ez az, amit kapok, amikor hagyom a nagyravágyást újra nyerni
 
Utálnám, ha le kéne mondanom rólad, úgyhogy csak hagyom a vizet emelkedni
És megfojtom a tompa tükörképemet a naiv elvárásokban a szemeidben
Vissza egy szerep legjelentéktelenebb részében, ahol a legszabadabbnak éreztem magam,
Egy mészáros szívem volt és senki sem hitte, hogy ismernek engem
 
Szóval mielőtt az ezred folytatódik, mielőtt a rettegett nap feltűnik,
A sofőröm vár, szóval tisztázzunk egy dolgot,
Egy megvilágított formát látsz, én egy póló mintáját látom,
Én nem vagyok a megmentőd és te nem vagy a barátom
 

Nehéz idők

Csak úgy szeretnék felébredni, hogy jól érzem magam,
mondd, hogy minden rendben, hogy nem halok meg,
legszívesebben elásnám magam,
te meg majd szólj, ha olyan a helyzet, hogy kijöhetek.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 
Sétálgatok körbe-körbe, fejem fölött az én kis esőfelhőmmel,
lebeg fölöttem, de nem szakad le.
Hová is megyek? Adj valami jelet!
Csapjon belém a villám! Lehet, attól feléledek.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 
Szólj a barátaimnak, hogy jövök,
lazítunk, miután landoltam.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 

Két tűz között

Nem tudok belegondolni, hogy megöregszem, ettől csak meg akarok halni
És nem tudok belegondolni abba, aki voltam, mert ettől sírni támad kedvem.
Nem tudok se vissza, se túlságosan előre nézni
Megkaptam a pontot, megkaptam az üzenetet
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 
Végigálmodtam az életet, egész idő alatt, csak megvakultam
Nem látom az erdőt a fáktól, amik a szemhéjam mögött vannak
A nosztalgia oké, de most ez nem segít rajtad,
Az álom jó, ha nem használod ki
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 
Nem, nincs szükségem semmilyen segítségre,
Saját magamat szabotálom,
Senkire sincs szükségem, ( a szent napoknak vége, egyedül vagyok)
Saját magamat szabotálom
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 

Rózsaszín fiú

Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 
Rózsaszín fiú,
Hallom, ahogy a zajokat csinálod a világról, amit látni akarsz
És nagyon dühös vagyok,
Mert megöltem annak az optimistának a maradékát is, aki bennem volt
 
A szívek törnek, a háborúk tombolnak,
És én pedig levettem a szemüvegem
Idegessé tettél, épp a kötelem végén állok
Egy félig üres lány - ne nevettess meg, mert meg fogok fulladni
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 
És azt akarom, ne ragaszkodj ahhoz, hogy nem vagyok egy reménytelen helyzet
Mert rengeteg dolgok túl vagyok már
Tényleg, minden amit tennem kell, csak dühösnek maradnom,
Ha neked ez oké
 
De a szívek törnek és a háborúk tombolnak tovább
És én pedig levettem a szemüvegem
Ideges lettem, amikor egy viccé tettél
Egy félig üres lányt - ne nevettess, mert...
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Hagyj egyedül egy kicsit tovább
Azt hiszem a kocsiban akarok maradni
Nem akarom, hogy bárki is lássa, ahogy sírok most
 
Azt mondod 'nézzük a jó oldalát'
Erre én 'nos, talán akkor, ha meg akarsz vakulni'
Azt mondtad, a szemeim túl sötétek lettek
 
De fiú, még csak nem is láttad az elmém
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 

Megtorpanás

Látni akarom ahogyan megőrülsz,
provokálni akarlak.
Látni fogod majd,
hogyha akarok valamit
akkor meg tudom szerezni.
 
Ha nem ismersz, akkor ne legyenek kétségeid felőlem,
mert
látni akarom ahogyan megőrülsz,
provokálni akarlak és tudom,
hogy nem vagy képes elismerni, de én látom.
 
Felfalom a szívedet,
látni akarod ahogyan megteszem.
Megtorpanás,
megtorpanás ah ah ah ah.
 
Otthagytam a világod felforgatva,
újra letagadod majd mindezt?
Ha elmondod az igazat,
akkor talán
újra nekikezdek egy két há' gyerünk.
Megtorpanás,
megtorpanás ah ah ah ah.
 
Félsz,
csak egy módon akarsz engem.
Nem vagyok szent,
van egy stílusom.
Nem vagyok egyszerű, de ezt szereted,
mert mindent elfelejtesz
a megtorpanással.
 
HU: Ezen a webhelyen minden fordítás szerzői jogvédelem alatt áll. A szövegek másolása és publikálása egy másik weboldalon, vagy egyéb médián nem engedélyezett a szerző írásos engedélye nélkül, még forrásmegjelölés esetén sem. Tehát ha szeretnéd máshol is publikálni a fordításaimat, kérlek kérj előtte engedélyt.

EN: All translations in this website are protected by copyright law. Copying and publishing on other websites or in other media, even with the source link, is not allowed without a written permission of the author. So, if you want to republish my translations in other sites, please ask me before doing that.

Mondd meg, hogyan

Nem hívhatlak idegennek, de nem hívhatlak fel
Tudom, hogy azt hiszed, kitöröltelek
Talán utálni fogsz, de én nem tudlak
Nem foglak helyettesíteni
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
Mondd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Belefáradtam a túllépésen
És most kezdek megint valami újat
Beleőrülök a kezdetekbe
És mindig a magyarázataiddal jössz
 
Jó, ha kimondom
Nem tudom elhinni, hogy nem tettem idáig
Tudod, hogy megvan a saját hitem
És ez erősebb, mint bármely függőség, de semelyik nem nyer
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
MOndd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Tarts fel a hallgatásoddal
Törj le a nyugalmaddal
Az összes fegyvered közül
A hallgatásod a legerősebb
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
Mondd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Nem kell mondanod,
Ha valaha is rám gonodolsz
Tudom, hogy látsz táncolni
Féktelenül az emléked ködében
 
Nem kell mondanod,
Még elhiszem
 

A sors kezeiben

Emlékszem, egy évvel ezelőtt, a tömegben álltam
Az esélyemre várva, hogy keresztül törjek, az esélyemre, hogy éljek újra.
Most úgy tűnik, megtaláltam a barátokat, akik végre megértik,
Mibe kerül, hogy ez az álom valóra váljon, itt leszünk a végéig.
 
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere táncolj velem és ne tettesd.
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere közel hozzám és ne tettesd.
 
Ordítsatok és sikítsatok, barátaim, csatlakozzatok hozzám és tettetni fogjuk,
Hogy ez az éjszaka sosem ér véget (whao oh), ez az éjszaka sosem ér véget.
Csak engedd el, meglátjátok, együtt bármit meg tudunk csinálni,
Ez az éjszaka sosem ér véget (whao oh), ez az éjszaka sosem ér véget.
 
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere táncolj velem és ne tettesd.
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere közel hozzám és ne tettesd.
 
Oh, bárcsak meg tudnám köszönni nektek, amit tettetek
És minden olyan dolgot, amit megosztottatok velem.
Oh, bárcsak el tudnálak vinni titeket oda, ahova mennem kell,
Bárcsak el tudnálak vinni titeket, el foglak vinni a karjaimban.
 
Táncolj, lépj a parkettre, rázd, lépj a parkettre, törd, lépj a parkettre
[ismétlés]
 
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere táncolj velem és ne tettesd.
Rázd meg, törd össze, állj fel,
Gyere közel hozzám és ne tettesd.
 
Kinyúlok itt, hogy megmutassam, miken mentünk keresztül,
Azt hiszem, van valami, amit megoszthatunk, ami teljesen új
Vagy talán csak őrült vagyok, whao oh
Rázd meg, törd össze, állj fel,
 

Valparaiso

Kövesd a Nagy Kutyát,
végig a tengeren.
Az otthon ott van, ahol az igaz szerelem vár rám.
Fogd be a déli szelet,
vizsgáld a csillagokat,
értelmezd a holdfényt,
így biztonságban eljut
a Horn-fokot megkerülve Valparaiso-ba.
 
Gyújtsd meg a bal oldali vörös fényt,
és a jobb oldali zöldet!
Honnan fogja felismerni az ördögöket, akiket láttam?
Kereszt az égbolton, tenger csillaga,
a hold fényénél biztonságban eljut
a Horn-fokot megkerülve Valparaiso-ba,
Valparaiso-ba.
 
És minden út, amin végigmegyek, a tengerhez vinne,
minden megszegett ígérettel a zsákomban,
és mindig minden szerelem elküldené szívem hajóját
ki a háborgó tengerre.
 
Ha meghalnék,
és hullámsírba kerülnék,
sosem tudná meg, hogy elkárhoztam, vagy üdvözültem.
Látod, a szellem ott repül a tenger felett,
a hold fényénél biztonságban eljut
a Horn-fokot megkerülve Valparaiso-ba,
Valparaiso-ba,
Valparaiso-ba,
Valparaiso-ba.
 

Fairytale

It was a magical country, not in maps
That was unfortunately counting on foreign backs
She οnce had kings and sometimes members of the Parliament
That closed successful deals with foreign bosses
 
They made everyone's life difficult
And were enjoying it,
But the people were also to blame
Because they were naive
 
And slowly they were transferred
To the foreigners' hands
The beaches, the mountains
The forests, the rivers
 
And the politicians were searching
For a needle in the haystack
And they had the pie private
And the dog starved 1
 
Leap years came and went
And the bony dog
Got into fights with his tail
Because he was mangy
 
Βut he wants to be awaken too
But he wants to become furious
To get out of those bones
To get out and scream
 

Hail O Hail Liberty
Hail Freedom
Wish that the children will be able
To live in a different society

Darabokban

Nincs órám, így nem tudom pontosan mikor is történt
Talán egy-két pohár sör és borral ezelőtt
Hogy is van ez, hogy az idő egyszerűen nem telik
Mégis évek és életek járnak el felettünk
Olyan vagyok, mint egy gazdátlan bőrönd egy repülőtéren
Vagy mint egy üres úszómedence ősszel
Hát szégyen az, ha valaki még mindig boldogságra vágyik
Na de mindegy, úgyis holtfáradt vagyok
 
Ma van a születésnapom
Részegen gyászban vagyok
Egy bárpultnak támaszkodva*
Annyi éves lettem, mint apám volt, amikor elhunyt
Ma van a születésnapom
A szavak a torkomon akadnak, fojtogatnak**
A körülöttem lévő életek mind...
 
Darabokban, darabokban hevernek
 
Kimerült vagyok, mégis megragadtam a telefont
Hogy utoljára bocsánatot kérjek az összes nőtől, akit szerettem
A hívásaimra hangposta válaszolt, letettem
Én egy olyan ember vagyok, aki nem tud üzenetet hagyni a sípszó után***
 

A panaszom

Sosem voltál velem a legszebb percekben
Mert Neked csak az számít, ha valami rossz történt velem
Zátonyra futottunk hát, s változtatni ezen már nem tudok
Bármi történjék is, csak egyedül én leszek a hibás... és alul maradok.
 
A bajom csak annyi, hogy nem csupán egyszer
viselkedtél úgy, ahogy nem kellett volna
A baj csak az, hogy bár folyton elengedtem,
Ám Te csak bántottál, én mégis Beléd vagyok zúgva.
Mondd, hogyan és mit teszel odabennt?
 
Tán valaki mással ünnepled, amit az életben elértem
Hisz csak akkor jössz haza, mikor már a legvégső óráimat élem
Azelőtt nem tudtam, magam ellen fordulnom miképpen is lehet,
De Neked legyen hála, amiért erre is megtanítottál engemet.
 
Miért, hogy a szívre nem hallgat az ész,
S miért küld az ész nemleges választ a szívnek?
Miért, hogy én a kettő közt állok, de nem, mint ki ezzel is bátran szembenéz,
Hanem mint őrült, ki belül már rég halott, mégis örökké szeret Téged?