A keresés eredménye

A Hírek

Click to see the original lyrics (English)
Háború, egy háború, egy háború a másik oldalon
A bolygó másik oldalán
Nekem pedig háború, egy háború, egy háború van szemeim mögött
Pont mögöttük, pont, mint a fejfájás
 
Úgyhogy bekapcsolom a híreket
Kikapcsolom a híreket
 
Minden pillanatban megtörik kollektív szívünk
Egyszerre ingadozik minden egyes fej
Csukd be szemeidet, de nem marad abba
Kapcsold be, kapcsold ki a híreket
 
Messze, messze, olyan messze vagyok a frontvonaltól
Pont ellenkezőleg, bent biztonságban vagyok
De aggódom és pénzt adok és haszontalannak érzem magam
És ez épphogy megkarcolta elmém tetejét
 
Úgyhogy bekapcsolom a híreket
Kikapcsolom a híreket (átkozott vagy, ha nem teszed meg)
Bekapcsolom a híreket (átkozott vagy, ha megteszed)
Kikapcsolom a híreket
 
Minden pillanatban megtörik kollektív szívünk
Egyszerre ingadozik minden egyes fej
Csukd be szemeidet, de nem marad abba
Kapcsold be, kapcsold ki a híreket
 
Kihasználó, performatív
Tényközlő, nem is hinnéd, hogy lehet rosszabb
Költői, szánalmas
Történelmi, és mi végig normálisnak hívtuk
 
Mi végig normálisnak hívtuk
 
Minden pillanatban megtörik kollektív szívünk
Egyszerre ingadozik minden egyes fej
Csukd be szemeidet, de nem marad abba
Kapcsold be, kapcsold ki a híreket
 

26

Vaya, realmente sabes cómo desanimar a alguien
Todo estaba bien hasta que llegaste tú
He estado persiguiendo sueños en las nubes
Pero después de todo, ¿no fui yo la que dijo que mantuvieras tus pies en el suelo?
 
Vaya, realmente hiciste que me abatiera
 
Mantén la esperanza si la tienes
No la dejes ir para nadie
Dicen que soñar es gratis
Pero no me importaría lo que me cuesta
 
Me tienes atada, pero me quedo cerca a la ventana
Y me hablo a mi misma sobre los lugares que solía ir
Estoy esperando que algún día simplemente me vaya volando
Y que me olvide de cada cosa cínica que dices
 
¿Cuándo vas escuchar lo que tenga que decir?
Vaya, realmente me desanimas
 
Mantén la esperanza si la tienes
No la dejes ir para nadie
Dicen que soñar es gratis
Pero no me importaría lo que me cuesta
 
La realidad te romperá el corazón
Sobrevivir no será la peor parte
Es mantener todos tus sueños vivos
Cuando todo el resto de ti ha muerto, así que déjala romperte el corazón
 
Mantén la esperanza si la tienes
No la dejes ir para nadie
Dicen que soñar es gratis
Pero no me importaría lo que me cuesta
 

Megmondtam

Amit tudok
A legjobbnak vége és a legrosszabb még csak most jön
Ez elég
Hogy reménykedjünk mikor a többiek feladták?
 
[Chorus]
És jönnek
'Utálom azt mondani, hogy megmondtam neked'
Szeretik azt mondani, hogy megmondták nekem
Utálom azt mondani, hogy megmondtam neked
Szeretik azt mondani, hogy mondták nekem
 
[Pre-Chorus]
Mondani, hogy megmondták
Mondani, hogy megmondták
Hát, azt mondod megmondtad
 
Tudom, hogy tetszik
Amikor bevallom, hogy tévedtem és neked volt igazad
Legalább megpróbálom
Hogy megtartsam a hűvöset, mikor tüzet gyújtok
 
[Chorus]
 
Mondani, hogy megmondták
Mondani, hogy megmondták
Hát, azt mondod megmondtad
 
[Bridge x4]
Dobj bele a tűzbe
Dobj bele,húzz ki újra
Dobj bele a tűzbe
Dobj bele, húzz ki újra
 
Dobj bele a tűzbe
Dobj bele, húzz ki újra
 
[Chorus]
 
(Dobj bele a tűzbe, dobj bele)
Mondani, hogy megmondták
(Dobj bele a tűzbe, dobj bele)
Mondani, hogy megmondták
(Dobj bele a tűzbe, dobj bele)
Hát, azt mondod megmondtad
(Azt mondod megmondtad, azt mondod megmondtad)
(Megmondtam)
 

Medence

Mintha a első vágás nem lenne elég mély
Újra belefogtam mert nem akarom feladni
Ugyanez a rohanás lehetett minden szerető érintéstől
De miért használnék valami újat? Mert a szívemet senki nem töri úgy össze mint te
 
Mikor megcsókolsz, bárcsak látnánk mi következik
Egy pillanatra, el tudtam felejteni mi történik a fejemben
Ha kételkedek benned, átjössz? Boldog második esély
vagy boldog befejezés, de ezúttal nem hagysz süllyedni
 
Víz alatt vagyok, nincs levegő a tüdőmben
A szemeim nyitva vannak és feladom
Te vagy a hullám, sosem szegném meg
Ha túlélem, visszamerülök
 
Mintha az első vér nem lenne elég izgalmas
Tovább mentem, hogy lássam mi maradt tőlünk
Sosem találod a mélyét a kis óceánunknak
Megcsapolom a fantáziádat, elsősorban sekély medencékbe
 
És kíváncsi vagyok rá, hogy jobb ha túlesünk rajta?
Az illúzió megtörhet mielőtt elkezdenénk
Ha igazán sajnálod, boldog második esély
Azt hiszem megbocsátok, de ezúttal nem hagysz süllyedni
 
Víz alatt vagyok, nincs levegő a tüdőmben
A szemeim nyitva vannak és feladom
Te vagy a hullám, sosem szegném meg
Ha túlélem, visszamerülök
 
Merülj vissza
Merüljön el benned
Most ismerlek...
Merüljön el benned
 
Víz alatt vagyok, nincs levegő a tüdőmben
A szemeim nyitva vannak és feladom
Te vagy a hullám, sosem szegném meg
Ha túlélem, visszamerülök
 

26

Ember, te aztán tényleg tudod, hogyan kell valakit lehangolni
Minden rendben volt, míg ide nem jöttél
És én üldöztem az álmodozókat a fellegek felett
Végül is, nem én voltam az, aki azt mondta, tartsd a lábad a földön?
 
Ember, tényleg visszahoztál
 
Ragaszkodj a reményhez, ha megtaláltad
Ne engedd el senki kedvéért sem
Azt mondják, az álmodozás ingyen van
De nem érdekel, mennyibe kerül nekem
 
Kikötöztél, de én közel maradok az ablakhoz
És azokról a helyekről mesélek magamnak, ahol jártam
Remélem, hogy egy nap, talán csak ellebegek
És el fogok felejteni minden cinikus dolgot, amit mondtál
 
Mikor végig fogsz hallgatni engem
Ember, tényleg visszahoztál
 
Ragaszkodj a reményhez, ha megtaláltad
Ne engedd el senki kedvéért sem
Azt mondják, az álmodozás ingyen van
De nem érdekel, mennyibe kerül nekem
 
A valóság össze fogja törni a szívedet
Nem a túlélés lesz a legnehezebb rész
Hanem hogy életben tartsd a reményeidet
Mikor minden más részed meghalt, hát engedd, hogy összetörje a szívedet
 
Ragaszkodj a reményhez, ha megtaláltad
Ne engedd el senki kedvéért sem
Azt mondják, az álmodozás ingyen van
De nem érdekel, mennyibe kerül nekem
 

Megbocsátás

Csúnyán megbántottál ez alkalommal, semmi visszavágás
És addig sírtam, míg már nem bírtam, még egy szívroham
Ha a földön fekszem, talán fel fogok ébredni
És nem veszem fel, mikor hívsz, mert a hangod egy fegyver
 
Minden szó egy golyónyom, lyukat lőttél a napban
Ha sosem nézem fel, talán észre sem veszem
 
És te, te megbocsátást akarsz
De én, én még nem tudom megadni
 
Még mindig van egy fonál, ami a te testedből az enyémbe fut
És nem tudod összetörni, amit nem látsz, egy láthatatlan vonal
Ha követem, akkor minden oké lesz köztünk?
De belekerülhet az egész életedbe, hogy megtanuljak szeretni
 
Hogyan is gondolhattam, hogy szerethetek valaki, még csak el sem kezdtem
Ha rajtunk múlik, akkor talán fel is adhatnánk
 
És te, te megbocsátást akarsz (alig tudok ragaszkodni magamhoz)
De én, én még nem tudom megadni(nem tudom megadni, nem tudom megadni neked)
És te, te megbocsátást akarsz (attól tartok, hogy semmi sem fog maradni)
De én, én még nem tudom megadni (nem tudom, még nem tudom megtenni)
 
Nem mész, és csavarod meg
A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel
Nem, nem egyenlő az elfelejtéssel
Nem, sosem fogom elfelejteni, nem
 
És te, te megbocsátást akarsz (alig tudok ragaszkodni magamhoz)
De én, én még nem tudom megadni(nem tudom megadni, nem tudom megadni neked)
És te, te megbocsátást akarsz (attól tartok, hogy semmi sem fog maradni)
De én, én még nem tudom megadni (nem tudom, még nem tudom megtenni)
 

Neheztelések

Különös, hogy pont ugyanott találjuk magunk, ahol abbahagytuk
Tudom, hogy úgy rázod meg a kezem, mintha ez lenne az első alkalom
Minden rendben köztünk?
 
Újraszámolod minden hibámat?
És töröd a fejedet, hogy mindet megtaláld?
Lehetséges, hogy én változtam, vagy esetleg te?
 
Ne kérdezgesd miért, miért kellett elvesztegetnünk ennyi időt
Nos, mi csak megismerjük, megismerjük egymást és újra kezdjük
Mert nem neheztelhetünk örökké
 
Az idő aljas, nem fogom a nyakamat törni, hogy megkerüljem
De nem vagyunk mi elég bátrak, hogy feladjunk egy harcot
És elengedjük az éveket elsuhanni nélkülünk?
 
Mert most érezlek mellettem
És azt sem érdekel, hogy rég volt már
Érzem, hogy megváltoztunk és jobban vagyunk így
 
Ne kérdezgesd miért, miért kellett elvesztegetnünk ennyi időt
Nos, mi csak megismerjük, megismerjük egymást és újra kezdjük
Mert nem neheztelhetünk örökké
 
És ha fel akarsz hívni vagy átjönni
Gyerünk, addig fogunk nevetni, míg sírunk, pont mint mikor gyerekek voltunk
Mert nem neheztelhetünk örökké
 
Miért tartott ilyen sokáig?
Miért tartott ilyen sokáig, hogy elengedjük?
Miért tartott ilyen sokáig, hogy abbahagyjuk a ragaszkodást?
 
Ne kérdezgesd miért, miért kellett elvesztegetnünk ennyi időt
Nos, mi csak megismerjük, megismerjük egymást és újra kezdjük
Mert nem neheztelhetünk örökké
 
És ha fel akarsz hívni vagy átjönni
Gyerünk, addig fogunk nevetni, míg sírunk, pont mint mikor gyerekek voltunk
Mert nem neheztelhetünk örökké
 
Lehetséges, hogy megváltoztam?
Lehetséges, hogy én változtam, vagy esetleg te?
 

Álboldog

Szeretem elhitetni veled, hogy amit kapsz, az az, amit látsz
De annyira álboldog vagyok, annyira álboldognak érzem magam
És fogadok, hogy itt mindenki ugyanennyire őszinte
Mindannyian álboldogok vagyunk, és én ismerem az álboldogot
 
Jó munkát végeztem elhitetni velük, hogy
Nagyjából jól vagyok, reméljük, hogy nem pislogok
Látod, könnyű mikor ritmusra dobogok
De senki sem lát, mikor visszamászok lentről
 
Ha teli szájjal mosolygok, fogadok, hiszel nekem
Ha teli szájjal mosolygok, azt hiszem, hiszek magamnak
 
Kérlek, ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 
És ha ma este elmegyek szórakozni, felöltöztetem a félelmeimet
Azt hiszed, hogy jól nézek ki ezzel az elsírt sminkkel?
Nézd, a rúzsomat szélesebbre húzom, mint a szám
És ha a fények gyengén világítanak, sosem fognak látni összeráncolt homlokkal
 
Ha teli szájjal mosolygok, fogadok, hiszel nekem
Ha teli szájjal mosolygok, azt hiszem, hiszek magamnak
 
Kérlek, ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 
Tudom, azt mondtam, hogy jól vagyok és hogy most boldog vagyok
Tudnom kellett volna, hogy mikor jól mennek a dolgok, akkor fognak kiütni
 
Kérlek, csak ne kérdezd meg, hogy vagyok
Ne késztess, hogy tettesem
Oh ne, mi értelme?
Kérlek, fogadok, itt mindenki más is álboldog
 

Nem vagy a barátom

Még egy tégla vörös szoba, még egy aszfalt szürke város,
Még egy félreírt banda égeti le a saját házát
Még egy koporsó dallam, hogy megtöltse a temetés napját
Még egy támasz, egy kis narancssárga a purgatórium szürke felett
 
Még egy tövises mező, hogy elszórjunk magokat, amikből nem lesz gyümölcs
Még egy dal, ami túl sokáig szól. Isten tudja, hogy senkinek sincs szüksége
Még több félrevezetett szellemre, még több átlátszó kézre,
Hogy egy nikkeldarabot dobjon a kosarunkba miközben mi a lázadó táncunkat járjuk
 
Még egy égő ég alatt, a kifestett ajkunk mögött,
Katatón mosoly mögött elrejtett, bokán mart hajók félelmében
Dobd a kőalapzatodat a feledékeny tengerbe,
Védelemért a papír vékony tökéletességtől, amit te rám terveztél
 
Amikor ez az ismétlés befejeződik az ablak árnyékai mögött,
Egy félig öntudatlan bánat alszik az ágyban, amit csináltam
Abban a legzaklatottabb ágyban, a bűnök eredetében
És te azt mondod, ez az, amit kapok, amikor hagyom a nagyravágyást újra nyerni
 
Utálnám, ha le kéne mondanom rólad, úgyhogy csak hagyom a vizet emelkedni
És megfojtom a tompa tükörképemet a naiv elvárásokban a szemeidben
Vissza egy szerep legjelentéktelenebb részében, ahol a legszabadabbnak éreztem magam,
Egy mészáros szívem volt és senki sem hitte, hogy ismernek engem
 
Szóval mielőtt az ezred folytatódik, mielőtt a rettegett nap feltűnik,
A sofőröm vár, szóval tisztázzunk egy dolgot,
Egy megvilágított formát látsz, én egy póló mintáját látom,
Én nem vagyok a megmentőd és te nem vagy a barátom
 

Nehéz idők

Csak úgy szeretnék felébredni, hogy jól érzem magam,
mondd, hogy minden rendben, hogy nem halok meg,
legszívesebben elásnám magam,
te meg majd szólj, ha olyan a helyzet, hogy kijöhetek.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 
Sétálgatok körbe-körbe, fejem fölött az én kis esőfelhőmmel,
lebeg fölöttem, de nem szakad le.
Hová is megyek? Adj valami jelet!
Csapjon belém a villám! Lehet, attól feléledek.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 
Szólj a barátaimnak, hogy jövök,
lazítunk, miután landoltam.
 
(Nehéz idők), elgondolkoztatnak, miért állsz föl újra,
(nehéz idők), padlóra küldenek, és kinevetnek, amikor sírsz,
(ezek az időszakok), még mindig nem tudom, hogy élem majd túl,
(nehéz idők, nehéz idők).
 
A pokol legmélyebb bugyraiba kerülök …
 

Két tűz között

Nem tudok belegondolni, hogy megöregszem, ettől csak meg akarok halni
És nem tudok belegondolni abba, aki voltam, mert ettől sírni támad kedvem.
Nem tudok se vissza, se túlságosan előre nézni
Megkaptam a pontot, megkaptam az üzenetet
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 
Végigálmodtam az életet, egész idő alatt, csak megvakultam
Nem látom az erdőt a fáktól, amik a szemhéjam mögött vannak
A nosztalgia oké, de most ez nem segít rajtad,
Az álom jó, ha nem használod ki
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 
Nem, nincs szükségem semmilyen segítségre,
Saját magamat szabotálom,
Senkire sincs szükségem, ( a szent napoknak vége, egyedül vagyok)
Saját magamat szabotálom
 
Két tűz között vagyok,
Próbálok továbbmenni, de ez nem ilyen egyszerű
Azt hiszem két tűz között vagyok,
Mennem kell tovább, vagy azt fogják mondani, abbahagytam
 
Igen, két tűz között vagyok
 

Rózsaszín fiú

Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 
Rózsaszín fiú,
Hallom, ahogy a zajokat csinálod a világról, amit látni akarsz
És nagyon dühös vagyok,
Mert megöltem annak az optimistának a maradékát is, aki bennem volt
 
A szívek törnek, a háborúk tombolnak,
És én pedig levettem a szemüvegem
Idegessé tettél, épp a kötelem végén állok
Egy félig üres lány - ne nevettess meg, mert meg fogok fulladni
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 
És azt akarom, ne ragaszkodj ahhoz, hogy nem vagyok egy reménytelen helyzet
Mert rengeteg dolgok túl vagyok már
Tényleg, minden amit tennem kell, csak dühösnek maradnom,
Ha neked ez oké
 
De a szívek törnek és a háborúk tombolnak tovább
És én pedig levettem a szemüvegem
Ideges lettem, amikor egy viccé tettél
Egy félig üres lányt - ne nevettess, mert...
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Hagyj egyedül egy kicsit tovább
Azt hiszem a kocsiban akarok maradni
Nem akarom, hogy bárki is lássa, ahogy sírok most
 
Azt mondod 'nézzük a jó oldalát'
Erre én 'nos, talán akkor, ha meg akarsz vakulni'
Azt mondtad, a szemeim túl sötétek lettek
 
De fiú, még csak nem is láttad az elmém
 
Csak hagyj sírni egy kicsit tovább
Nem fogok mosolyogni, ha nem akarok
Hé haver, nem lehetünk mindannyian olyanok, mint te
Azt kívánom, bárcsak mi is rózsaszínek lehetnénk
 
Az én rózsaszín fiúm
 
Visszafogott, semmi nyomás
Csak lógj velem és az időjárásommal
 

Mondd meg, hogyan

Nem hívhatlak idegennek, de nem hívhatlak fel
Tudom, hogy azt hiszed, kitöröltelek
Talán utálni fogsz, de én nem tudlak
Nem foglak helyettesíteni
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
Mondd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Belefáradtam a túllépésen
És most kezdek megint valami újat
Beleőrülök a kezdetekbe
És mindig a magyarázataiddal jössz
 
Jó, ha kimondom
Nem tudom elhinni, hogy nem tettem idáig
Tudod, hogy megvan a saját hitem
És ez erősebb, mint bármely függőség, de semelyik nem nyer
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
MOndd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Tarts fel a hallgatásoddal
Törj le a nyugalmaddal
Az összes fegyvered közül
A hallgatásod a legerősebb
 
Mondd, hogyan érezzek veled kapcsolatban?
Mondd szenvedjek vagy engedjelek el?
 
Nem kell mondanod,
Ha valaha is rám gonodolsz
Tudom, hogy látsz táncolni
Féktelenül az emléked ködében
 
Nem kell mondanod,
Még elhiszem