2022.10.23.
Minden, amit mindig akartam
Minden, amit mindig akartamÉvekig vártam s figyeltem oldalról,
Míg mások megkapták mi járt.
Elhanyagolva s feledve,
A szavaim félredobtam,
Tettem, mit tennem kellett.
Gyerekként megtanultam, a világ kegyetlen lehet,
Játék, hol nincsenek szabályok.
Tolvaj megbocsátást nyer, s az igazság vak,
De ezúttal enyém az igazság.
A múlt egy történet,
Elmondja, hogy kik vagyunk.
Dicsőségtől foszt meg,
S nem hagy mást nekünk, csak hegeket.
Minden, mit mindig akartam,
Egy élet, mi jogosan csak enyém,
Hogy soha ne legyek másod játékos.
Ideje boldogulni, nem csak túlélni!
Minden, mi valaha kellett,
A pillanat, hogy esélyeket egyenlítsen.
Istenek lázadásának erejével,
A csillagok igazodtak tervemhez,
Ez minden, mit mindig akartam!
Éltemben próbáltam, hogy meghallgassanak,
De az ember csak azt hallja, amitől fél.
A sorsot nem adták, hanem én vettem el,
Most már félnek a kampótól.
Mindig volt mérce, amihez igazodtam,
Tisztesség, melyre felesküdtem.
De az élet fordulatot vett, s keményen megtanultam,
Nincsen rózsa tövis nélkül.
Kívülre dobva,
Nézve, ahogy más örül,
A belső szomjúság,
Hogy sötétség győzze le a fényt.
Minden, amit mindig akartam,
Volt élet-időm énekelve éljem le.
Mikor ama bolondok mind megbánják, mit velem tettek,
Lássák, még nem végeztem.
Minden, mi mindig kellett,
Egy pillanat volt, hogy sorsom legyőzzem,
Sose legyek második legnagyobb.
Világ, mely csúcs, és az enyém.
Ez minden, mit mindig akartam.
A napok órákká, órák évekké válnak
Remény eltorzul, s rettegésben gyökerezik.
Az egyensúlyt s rendet félredobták,
Bosszú az igazságért, mit megtagadtak!
Minden, amit mindig akartam,
Lehetőséget az egyenlítésre
Miért érnénk be kevesebbel, ha van több is?
Legyőzni mindazt, mi korábban volt.
Minden, mi mindig kellett,
Kisiklás az idő egyensúlyában,
Hogy visszakapjam, mi jogosan enyém,
Hogy módosítsam a véget, s újra kezdjem.
Ez minden, mit mindig akartam.