A keresés eredménye oldal 8

A zsenialitásuk tragédiája

Hajthatatlan harag tör most elő belőlem
Súlya tonnányi kimondatlan szó
Az én szememben hipnoziált csürhe vagytok
Megetetem a galandférget s ezzel gyógyítom sebeimet
 
Hajtsátok meg a fejetek és ne panaszkodjatok, alkalmatlanok vagytok
 
Elnyomom a gyűlöletem és teszem a hülyét!
 
Makacsul törekedj az igazságra, akkor is ha nagy az ára!
 
Vágyamban, hogy az élet nehézségei ne rontsanak meg
A ti hazugságotok az én igazságom lett
És most az elfojtott pokol feltör a fényre
Ez az ő zsenialitásuk tragédiája
 
Számomra minden emberi lény a fájdalom apostola
Minden találkozás eleve elveszett csata
Menedéket keresek az alkohol poklában
Az emberi érintés belém hasít mint egy éles szablya
 
Vágyamban, hogy az élet nehézségei ne rontsanak meg
A ti hazugságotok az én igazságom lett
 
Azért írom ezt a verset mert elmondani nem tudom
Megbénít a félelem, hogy valaki talán engem hibáztat majd
Ismét futok, otthagyom az arcvonalam1
Keresek egy bajtársat, akivel jól megoszthatom a csöndet
 
Makacsul törekedj az igazságra, akkor is ha nagy az ára
Vágyamban, hogy az élet nehézségei ne rontsanak meg
A ti hazugságotok az én igazságom lett
És most az elfojtott pokol feltör a fényre
Ez az ő zsenialitásuk tragédiája
 

• 1. Háborús front.

Janicsár

Hét dombon és hét hegyen túl
Ahol a hajnal sem kél
Ahol a valóság egy igazi rémálom...
 
Egy anya nevel két gyermeket, két hőst
Nem sejtik, hogy szörnyű sorsuk
Az Ottomán devsirm lesz1
 
Szörnyű bűne ez a hódítóknak
Csecsemőket ragadnak el
Elvitték az első gyerekét
Hogy janicsár legyen belőle
 
Keserű könnyek áztatják az öreg anya arcát, aki így siránkozik:
'Hol van most ő, gondját viseli-e valaki?'2
 
Az árva gyerek most hazájától délre van
Hasonló sorsú keresztyén gyerekekkel együtt
Túl fiatal volt ahhoz, hogy emlékezzen rá
Hogy ki ő, mi ő, honnan származik és hol vannak a gyökerei...
 
Otthon, az anya fogott egy tompa beretvát
S mintha gyermeke életére törne
Belenyomta azt a kék szembe...
 
Ébrenlétében is rémálmok emésztették
Mint valamiféle keselyűk
Amiért kárt tett a saját gyermekében
Hogy ne lehessen belőle janicsár
 
Évek teltek el
És a fiatalabbik fia hayduk vezérként3
Bosszút akar állni a véres sarcért4
Míg az idősebb fiú szintén magasra tör, hogy elérje a török ranglétra csúcsát
Csakhogy ő nem ismeri saját identitását
Sem azt, hogy idegen lobogót fog védeni
Ősapáinak hazájával szemben...
 
A domb másik oldalán
Tengernyi szerb
A pečalbar5parancsba kapta
Hogy fojtson, öljön meg mindent, ami mozog
De van egy bökkenő
A jatagánok ellen6
Kél a Yatakok egy csapata7
Kik megvetik
A szultán puszta létét is
Harambasha felült fekete lovára
Az ő drága Šarac-jára
Mi nevét anyja kívánsága szerint kapta
Hogy a török láncok nagy átkát eltávolítsa
Egyik aranytojást tojó tyúk ront a másikra8
Hasonló vérvonalból9
Mindketten tudják, hogy egy heves
Párbaj
Kell, hogy legyen, mikor az ő három szemük találkozik
Az ő három szemük!
 
Az anya ösztönei nem lanyhadnak
Két fekete holló szállt
A sötétségben, a dombok felett
Ahonnan az anya vizet hordott
 
És akkor látomása támadt az idősebbik fiáról
Karddal és pajzzsal felszerelve
Alatta egy piros takarós lóval
S rohant haza mert előre látta a balsorsot
Egy háborút, melyben testvér, testvért öl!
 
Hirtelen a párbaj félbeszakadt
A hayduk lesújtottak az anyára, ki kettejük közé vetette magát
Koromsötétség jellemezte azt a szörnyű órát
A hollók már távolodnak és megérkeztek a hajnal első sugarai...
 
Egy török eldobta szablyáját
A hayduk átkozott sorsukat szidják
Az anya összegyűjti megmaradt erejét
Hogy kimondja e szavait:
 
'Hallgassatok rám, én két fiam
Igen, jól hallod elsőszülöttöm, tényleg ez az igazság
Én most továbbállok a mennyei hajlékomba
De nem azelőtt, hogy elmondanám ezt
Az eljövendő generációknak:
Soha többé ne hagyjátok, hogy testvér, testvérre sújtson
És ne hagyjátok, hogy a tűz felgyújtsa a puskaporos hordót!'
 
És ekkor az anya lehunyta szemeit, felszállt a mennybe
Senki nem maradt, hogy tanúja legyen a történet végének10
 
Csak a figyelmeztetés maradt meg
A lecke
Azon törzsek leszármazottainak
Hogy vért kiontani semmit sem ér
És mikor úgy tűnik, hogy csak egy megoldás van
Valaki manipulálja a sorsunkat!
 
... Ahol a vörös hajnal fel nem kél ...
 

• 1. Gyermekadó.
  'A meghódított területeken az adó egy részét gyerekek beszolgáltatása formájában hajtotta be, mivel a gyerekek átnevelése, hűségük biztosítása könnyű volt.
  Egy részük a janicsárok számát gyarapította, más részük az államapparátus sokszor igen magas posztján dolgozott.'
  
• 2. Vagy esetleg 'szoptatja-e valaki?'.
• 3. A 'hayduk' török eredetű szó, ebben a kontextusban az Ottomán igával szembeszálló szerb lázadókat jelenti.
• 4. Az Ottomán birodalom által leigázott szerbeknek adót kellett fizetniük a törököknek.
• 5. A 'pečalbar' szerbül olyasvalakit jelent, aki elhagyta a hazáját és küldföldön végez kemény munkát.
  Az egykor elrabolt és már felnőtté vált gyermekre utal ez, aki most a hazájától 'távol' (mert nem ismeri) végez 'nehéz munkát'.
• 6. Török kard, ebben az esetben átvitt értelemben - szinekdoché formájában - magát az Ottomán birodalmat jelenti.
  
• 7. A yatakok olyan emberek voltak, akik segítették a haydukat a törökök elleni harcban, szállást, élelmet, ruhát adtak nekik.
• 8. Ez a rész arra utal, hogy mind a hayduknak, mind a törököknek nagy győzelmet jelentene ha felül tudnának kerekedni a másikon.
• 9. A két szembenálló fél vezérei testvérek, csak nem tudnak róla.
• 10. Ez utalhat arra, hogy a testvérek megölték egymást, miután a hayduk megölték az anyjukat.

A csókja, a felkelés

(Hádész)
Az ördög vigye Orpheuszt
És a nadragulya csókját
Gyönyörű, mérgező
Bájos, halálos
Veszélyes ez a kör bubi
A csókjával elindul a felkelés
 
Minden gyermekem szegényen jött
Ételt és fekhelyet követelve
Most mit követelnek?
Szabadságot
Szabadságot
 
Tán azért lettem az uruk
Hogy lemondásra kényszerítsen
Egy nincsetelen moll akkordja?
Ki vezeti majd őket?
Ki fekteti a legjobb terveinket le?
Ki ad munkát a munkanélküliek kezébe?
 
Csak egy dolgot tehetek
Elengedem őket, de legyen valami, amiben megegyezünk
Valami feltétel
Alulírott, Orpheusz, nem pillanthat hátra
A lányt nem látja majd és máris beleőrül
Minden gyáva bátornak tűnik a tömeg rejtekében
A bátorság ragályos, ha a zenekar hangosan játszik
Semmi sem tesz egy férfit vakmerőbbé,
Mint egy hölgy mosolya és egy kéz, amit foghat
De egyedül, a vére meghűl
És a kétség-
Betoppant a képség