A keresés eredménye oldal 2

Let go

Snow will be in hills
Footprints will be go
I'm a separate
An alone queen
My inside like my outside is stormy and snowy
I will not show my secret again
 
Be alone,Sing alone
Till your secret doesn't show
I don't want hide it
From this and that (People)
 
Let go ,Let go
Toil enough stand up
Let go ,Let go
Walk in your path
No matter,How much I will be alone
I will not hide it
My hands are cold like the second moon
 
I'm not danger,Here far from every one
Now no one's hand can touch me
 
Cold comes from every way
Ice and snow (comes) here in mountain
No fence and no scape
Freedom
 
Let go ,Let go
Toil enough stand up
Let go ,Let go
Walk in your path
I will stay in this place
I'll make storm
 
I make a castle from snow and storm
It's columns are from ice and d and came from storm
The Chandelier will be shine in the sky
My past
is in the past
 
Let go ,Let go
Toil enough stand up
Let go ,Let go
Walk in your path
No matter,How much I will be alone
I will not hide it
My hands are cold like the second moon
 

Ez olyan, mint egy pici, pislákoló fény

Én lettem az egyetlen,
Aki rád nézvén,
Látja a múltadat, és a jövődet is,
A boldogságodat és összes szomorúságodat,
Mindent...
 
Mindig is azt hittem, hogy ahogy valaki öregebb és bölcsebb lesz,
Egyben kedvesebbé is válnak majd,
De én mindig olyan vagyok, mint a gyerekkori énem,
 
Jobban, mint bármi mást -
Úgy érzem, meg akarlak védeni,
Még ha megmozdulok ebben a sötétségben,
Amiről tudom, hogy lesben áll a horizont mögött,
 
Befészkelődve ebben a városban
Ami megvédett minket
A fagyasztó, durva téli hótól,
Amit még nem láttunk azelőtt,
 
Azt akarom, hogy tudd, hogy hátrahagytad a jeledet,
A legmélyebb seb a szívembe vésve,
Hozzád tartozik és sosem fog elhalványulni,
 
Ki fogok nyúlni és meg fogom menteni,
Az édes dalt ami egyszer
Megmosolyogtatott ...
 
És vissza fogom hozni neked
 
Minden egyes óra
Minden szobában némileg
Késik,
És a hang visszhangzik a fejemben,
Mi csak fogaskerekek vagyunk, amik úgy forognak, mint a hazugságok
Amiket magunknak mondunk.
 
Teljesen egyedül sírtam és azt tettem, hogy egy hős lehetek
Erős és bátor, azt gondolván, megmentettem a napot,
De hezitáltam ahogy kinyúltam megsimítani az arcod,
Az ujjaim remegtek ...
 
Le akarlak rombolni,
Azt az énedet, aki meg van láncolva a sötétségben,
Lebegve valóság és álmok között,
 
Az ujjaim, amik nagyon próbálkoztak, hogy gyengéden cirógassanak,
Elkezdenek görbülni és csavarodni,
A dolgoknak nem érhetnek véget csak így,
 
És a saját érdekemben, csakis miattam,
Reménytelen kinyúlok, habár tudom,
Van esély, hogy sosem leszek elég erős,
Valahol az éjszakában,
Van egy halvány, ragyogó fény,
Szóval kérlek, miért nem
Vezetsz engem oda, ahol énekelsz,
 
Ohh ...
 
Úgy érzem, meg akarlak védeni,
És hiszem, hogy valahol van egy hely, ami nagyon
Fényes és meleg,
Kétség sincs efelől a szívemben,
 
És azokon a magányos éjszakákon, ahol a fájdalom megmaradt
És a kedvesség elhalványult,
Olyan messzinek tűnik,
El vannak temetve a hóban,
 
Azt akarom, hogy tudd, hogy hátrahagytad a jeledet,
A pici lángot, ami a szívemben gyújtottál,
Itt fog maradni bennem, mint egy sebhely,
 
Szóval csak mosolyogj nekem,
Kérlek, azt akarom, hogy énekelj -
A hangod áthatol az éjszakán,
Mint egy felébredt világosság,
Kivirágzik a sötétségben ... Szóval kérlek, oszd meg a dalodat ...
 
Én lettem az egyetlen,
Aki rád nézvén ... csak rád ...