A keresés eredménye oldal 2

Szia, szia, szia!

Hétfői érzés, mintha a szívem szakadna.
Kedden vadonatúj kezdetre gondolok.
De a szerda visszahozza az emlékeket,
A szerelmed, soha nem engedem el, ó.
Csütörtökön az elmém körbe-körbe forog,
Pénteken a szívem oly hangosan dobog.
E napok mindig mérföldekre visznek téged,
De most mindent hátra hagyunk, ó.
 
Hamburgból LA-be,
Amszterdamból Saint-Tropez-be,
Talán elszökhetünk,
S aztán szia, szia, szia!
Londonból Berlinbe,
Miamiba, Rómába, Pekingbe.
Talán elszökhetünk,
S aztán szia, szia, szia!
 
Vigyél el, ó, olyan helyre, hol nincs talán,
Vagy inkább hazudhatnék.
Mostanában, ó, annyira vágyom rád!
Ne törj össze, össze, össze.
Szia, szia, szia!
Össze, össze, össze
 
Hétfőn, csúcsokra s mélypontokra gondolok,
Kedd van, mikor csontjaimban érzem,
Szerdán pedig nagyon szükségem van rád!
Az elmém soha nem engedi el, ó,
Csütörtökön elvennéd a szívemet.
Pénteken azt mondod, ez az igaz szerelem,
E napok mindig mérföldekre visznek téged,
De most mindent hátra hagyunk, ó.
 
Hamburgból LA-be,
Amszterdamból Saint-Tropez-be,
Talán elszökhetünk,
S aztán szia, szia, szia!
Londonból Berlinbe,
Miamiba, Rómába, Pekingbe.
Talán elszökhetünk,
S aztán szia, szia, szia!
 
Vigyél el, ó, olyan helyre, hol nincs talán,
Vagy inkább hazudhatnék.
Mostanában, ó, annyira vágyom rád!
Ne törj össze, össze, össze.
Szia, szia, szia!
Össze, össze, össze.
 

Katyusa

Versions: #1
A fákon nőtt már a körte és alma
A folyó felett sűrű köd lebegett
Katyusa sétálni ment a partra
Mely magas volt és meredek
 
Ott sétált ő, s énekelni kezdett
A kékes sasról a sztyeppén
És arról, kit legjobban szeretett
Kinek hűen őrizte levelét
 
Ó, te dal, ifjú leánynak dala
Repülj a felhőtlen égen át
A távoli határra, ott van a katona
Ki úgy várja Katyusa üdvözlő szavát
 
Hadd hallja, ahogy dalol
Így idézheti fel a szerény lánykát
S amíg ő hazájáért harcol
Katyusa őrzi szerelmüknek lángját
 
A fákon nőtt már a körte és alma
A folyó felett sűrű köd lebegett
Katyusa sétálni ment a partra
Mely magas volt és meredek
 

Sanctus Spiritus

SZENTLÉLEK
ÚR ANGYALA
EMBERNEK A FIA
A BŰNBÁNAT
 
AZ ATYA NEVÉBEN
Hét aranyedényt láttam égni
AZ ATYA NEVÉBEN
A szemeiben tűz lángja izzott.
Kezében hét csillag,
Ragyogó napként nézett rám,
A prófécia szavaival szólt.
Nála a pokol s halál kulcsa.
 
SZENTLÉLEK
ÚR ANGYALA
EMBERNEK A FIA
A BŰNBÁNAT
 
OMEGA
A Bárány, ím, megszólalt.
Ez a Vég
Az első pecsét, ím, feltörve.
Általad halálra ítéltettem.
Minden szavam felesleges volt,
Most már nincsen visszaút,
Itt az ember időszakának vége.
 
HARAG
HARAG
HARAG
HARAG
 
SZENTLÉLEK
ÚR ANGYALA
EMBERNEK A FIA
A BŰNBÁNAT