A keresés eredménye oldal 2

As cranes are flying away

Gloomy morning, sorrowful calls
Again I hear in the distance.
The farewell greeting falls
From cranes in the bleak sky's instance.
 
Do you recall when in the spring
We used to meet them by the river.
How did it happen, I know not,
That I get to see them fly away
On my own…
 
On a bright morning in the spring,
With the song of joy and love,
To their old nests above the river,
Again, cranes will return.
 
Only to greet then upon that spring,
Another to the river you will bring.
How did it happen, I know not,
That with the beloved couldn’t nest
I alone…
 

Life

Why do you want to make a fortune
To find true happiness?
Don't go looking for the moon,
It is hidden in your heart!
 
All the joys of the earth,
Since I love, are mine.
My eyes are full of light
And the world at my fingertips.
 
[Chorus] :
Life is pretty, life is pretty
When we're like this,
Both together.
I'm fine and I forget
Life, time running away.
I sing and I laugh
Life is beautiful.
 
The evening bends over both of us,
The sea changes colour,
For me it's always Sunday
And the party is in my heart.
 
Yet many problems
Are waiting for us, my love,
Yes, but since I love you
All that is just talk.
 
[Chorus] X2
 

Kell valaki

Úgy éltem a napokat, mintha sosem lenne végük
Ameddig az ég kék
De ha téged az út szélén látnálak, félrehúznék
Dolgokat tennék, amit sosem gondoltam volna
 
Feküdnék leengedett ablakkal
Teljesen hátradöntőtt ülésekkel
Szombat, vezetés a napnyugtában, hangos zene
Jól vagyok
 
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem kell senki
Boldog vagyok, nem kell a szereteted
Boldog vagyok, de akarlak téged
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem kell senki
Yeah, boldog vagyok, de akarlak téged
 
Mindig bent vagyok ragadva
Téli vagy nyári napokon
De te olyan jól nézzel ki a napfényemben
Mostmár sosem tudok elnézni
 
Feküdnék leengedett ablakkal
Teljesen hátradöntőtt ülésekkel
Szombat, vezetés a napnyugtában, hangos zene
Jól vagyok
 
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem kell senki
Boldog vagyok, nem kell a szereteted
Boldog vagyok, de akarlak téged
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem kell senki
Yeah, boldog vagyok, de akarlak téged
 
Feküdnék leengedett ablakkal
Teljesen hátradöntőtt ülésekkel
Szombat, vezetés a napnyugtában, hangos zene
Jól vagyok
 
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem
Kell senki
Boldog vagyok, nem kell a szereteted
Boldog vagyok, de akarlak téged
Yeah, boldog vagyok
Nekem nem kell senki
Yeah, boldog vagyok, de akarlak téged
Boldog vagyok, de akarlak téged
 
Menekülj, fuss, fuss, menekülj
(Boldog vagyok, nekem nem kell senki)
Menekülj, fuss, fuss, menekülj
(Boldog vagyok, nekem nem kell senki)
Menekülj, fuss, fuss, menekülj
Menekülj, yeah
 

Wish I were a rock at the base of the fortress

Versions: #2
Wish I were a rock at the base of the fortress
Wish I were a friend to those who come and go
Wish I was a brother to the one with a beautiful sister
 
Refrain:
Get up and let's go to the tavern
To the tea house
To the tavern
Oh daddy, let my heart have fun
Tomorrow at the court of the Lord
Let the truth be uttered
 
Three fig trees at the base of the fortress
Handcuffs on his wrists, chain on his neck
Don't shake the chain too much, your arms would get hurt
 
[Refrain:]
 
Three palm trees at the base of the fortress
Comes and goes and goes and goes the one with the curly hair
Don't waste yourself, you won't make a sweetheart to me
 
[Refrain:]
 

Dada song

I
 
The song of a dadaist
who had dada at heart
exhausted his engine
which had dada at heart.
 
the lift carried a king
heavy frail autonomous
he cut off his big right arm
sent it to the pope in Rome
 
this was why
the lift
had no.longer dada at heart
 
eat chocolate
wash your brain
dada
dada
drink water
 
II
 
The song of a dadaist
who was neither gay nor sad
and loved a woman cyclist
who was neither gay nor sad
 
but the husband on New Year's day
learnt everything and in a crisis
sent to the Vatican
their two bodies in three suitcases
neither lover
nor cyclist
were neither gay nor sad
 
eat some good brains
wash your soldier
dada
dada
drink water.
 
III
 
the song of a cyclist
who was dada at heart
who was, then, a dadaist
like all true dadaists
 
a snake was wearing gloves
it shut down the valve quick
put on some snake-gloves
and came to kiss the pope
 
isn't it charming !
flowered belly
had no longer dada at heart
 
drink some bird's milk
wash your chocolates
dada
dada
eat some veal.
 

You can't forget.

When it collapses dark to your street.
I'm in the corner. you can not forget.
When it collapses dark to your street.
I'm in the corner. you can not forget.
 
Those happy days always come to your mind.
You can't forget me for life.
You can't forget me for life.
 
Let's say you ripped the epistles and threw them.
Let's say you ripped the pictures and burn.
There is a past, how can we delete it?
You can't forget me for life.
 
Let's say you ripped the epistles and threw them.
Let's say you ripped the pictures and burn.
There is a past, how can we delete it?
You can't forget me for life.
 
Oh'whenI say,every time I mention your name
One Like in lover, every time I burn.
Oh'whenI say,every time I mention your name
One Like in lover, every time I burn.
 
Those happy days always come to your mind.
right there beside you.
You can't forget me for life.
You can't forget me for life.
 
Let's say you ripped the epistles and threw them.
Let's say you ripped the pictures and burn.
There is a past, how can we delete it?
You can't forget me for life.
 
Let's say you ripped the epistles and threw them.
Let's say you ripped the pictures and burn.
There is a past, how can we delete it?
You can't forget me for life.
 

World Resolution

From a top-down perspective, colors look like laws of the world.
If you become the party of interest, staring makes it look like crude grafitti.
Impossible things have happened more times than I can count. All while you were alive.
Each time, you cast your eyes down and pretended it didn't happen. Now, at last you've forgotten.
 
Both tragedies and comedies have the same capacity.
While listening to BGM at several mega units, I'm clinging to life.
 
Begging the broken world in tears, as expected we didn't have any of it.
Human talent too was the resolution of a world like that.
Today too, we pushed our way through the cruel overcrowding, exhausted from the things we must do.
The resolution of the world matches the proof of our existence we leave behind.
Your point of view. My point of view. What do you see?
 
Deceiving and being deceived, when you get fed up and plug your ears
I understand how you feel. But because of that we will part for life.
It's already too late now. Good and evil and such. More importantly, we have to reconnect them.
Burnt out light. You need light at night, if nothing else.
 
There's a storm outside, it's disastrous but you
skate so defensively and laugh. You fight against it.
 
At that place only for you, don't close your eyes and look at it.
Each and every point of view restitched together is the new resolution of the world.
Clinging to the success of deceit once ago, what they've set their sights on tomorrow
is just a rerun of the past anyway. That's their resolution.
Today's point of view. The past's point of view. What do you see?
 
Our every day ends in just a moment. That emptiness will haunt you for life.
Start from fearing the end, because we will likely forget.
Live life and death with daily joys and music at your side.
Your cells came from the edge of space, a line connecting directly to my corpse.
You took my hand while crying, your hand that was already no longer.
My hand that hadn't ended yet is starting your hand from here on out.
 
Begging the broken world in tears, even if I go crazy I'll sing.
The overtone of speculation and the resolution of the world resounding together.
I came to say I wanted to see you, it's not a period here but a comma.
If you connect that pain and regret it forms the resolution of the world.
What do you see? What do you see? What do you see?
 

Playtime's Over Now.

Today's come to nothing. It's time to head back now.
Leaving the messy room for one last pint on the deck.
You're still keeping that young wind on the cuff of your shirt.
I softly stroke the horizon on which morning will surely come before long.
Playtime's over now.
 
The pattern on the rug is so strange. With pizza sauce and beer on it.
I've decided to rewrite our lives that are so dirtied at times.
I understand getting mad at our slovenly politicians, but
I'll need you to pay me back for the TV cracked by a wine bottle.
Playtime's over now.
 
At times, I feel uneasy about having lost myself. Antidepressants, warmth of a hand, welfare,
notice of absence and absence of self. Sandstorm, apprehension, now deceased. 17 years old.
Playtime's over now.
 
Leafing through Swann's Way. Condom in the trash can.
Friend sleeping in the toilet. Wait, no, who are you again?
I can go however far, but with this face that says I don't dare to.
To sit down in this world is to have a drink with tedium.
Playtime's over now.
 
In one of our hands, we lost an easy game.
See, we dropped it just now. Just like a car key.
'Stop it, you'll die!' You say, like it's funny.
'Stop it, youll die!' It's true. It's true.
 
At times, I feel uneasy about having lost myself. A sunny weekend, alcohol, serotonin,
deep sleep and dark seafloor. Sandstorm, apprehension, now deceased. 17 years old.
Playtime's over now.
 
Only a headache left by wild passion. A dream from some time ago, dried up in midsummer.
Scattered aspirations and recklessness. A smile and defenselessly catering to you.
What is correct is sometimes hysteria. The rotting railroad ties of the track.
The smell of the dampened soil in May. Rather than stepping on shadows, it's more like shadows stepped on.
 
When we've finished cleaning up, when morning has come,
I wonder where we'll go.
You mumble, about that.. About that,
'We're each going back to our own lives.'
 
Playtime's over now.
 

The Eclosion of the Sun

The cluster of silvergrass beckons, as if it has gone mad.
The sunlight is tinged red. Summer exposes things that can't be photographed.
That is, the soon to arrive eclosion of the sun.
 
Sewing life as a state onto a bonnet,
I transport my body along a white line someone has drawn.
 
Depression clining to the scenery. At that moment my memories cramped.
 
I cut my finger on a seashell buried in the desert.
It's coming again today. A sad omen of a dark color.
It's finally here, the eclosion of the sun.
But, only on one side was there a wing missing.
 
If it's seasons, they've gone and left just now.
They've left this dull song behind.
We were separated so far from each other,
a distance so far we'll never make it back again.
 
I've given up on it floating in the sky.
The sun lit up the city.
Today, when I stopped starting anything--
I acted like it was just any other day.
 

My Sweetheart, My Life, My Pulse , My Heartbeat

O My sweetheart, my life,my pulse, my heart beat
it out of my hands(out of control), your love has fallen into my life
Oh beautiful ,your name is in my lips ( every moment)
 
The lock of my heart opened, you love is cure
With one of your smile, a storm formed in my heart
its like my heart separated from my chest in a flash
 
My heart should be enchanted by your heart
the intensity of your love should bring my soul to my lips
someone more in love and crazier than us cannot be found
crazy attracts crazy, crazy like crazy one
 

Rita

Ha szakítunk, hát jól van.
Visszaadom minden kölcsönkért dolgod.
A karórád, a CD-d, a menetjegy árát. Mindent.
Kivéve a kedvességed.
 
A vasútsínek mellett magányosan sétálva az éjjel,
A villanylámpák fénye két árnyékot szórt a földre,
És az egyik a tiéd volt, aminek én felettébb örültem.
De a lámpa kialudt és újra egyedül voltam.
 
Tudhattam volna,hogy a dolgok nem változnak,
De miattad mégis próbáltam hinni benne.
És olyan voltál mint egy szélhámos, vagy még inkább mint egy bűvész,
Nemde, Rita?
 
Nem fogok sírni az emberek után, ha még itt vannak mellettem.
Nem fogok sírni a dolgokért, amik nem törtek össze.
Jól vagyok. Még ha hazugság is, ezt fogom mondani nekik.
És mivel ezek csak szavak, majd hinni fognak nekem.
 
És a szobánkban néma csend honol,
kivéve a TV-ből kiszűrődő hangokat.
Jó lenne ha látnád az érzéseim.
Várj, mégsem akarom ezt, mert túl kegyetlen lenne.
 
Te, aki mindig csak mások üdvéért akartál élni,
És én, aki mindig csak a sajátjáért.
Mint a csikorgó sebességváltó, ami nem akarja bevenni a fokozatot.
Ilyen volt a nevetésünk is.
 
Választani egy újat,
Azt jelenti, hogy megválsz a régitől.
Ha így van, hát rendben. Szép lassan parkolópályára kerültem.
Ugye, Rita?
 
És nem fogsz magadért sírdogálni,
Még ha nehéz idők is járnak.
Akkor hogy is van az hogy most itt sírsz?
És hogy lehet az, hogy nem én sírok először?
 
Mindig csak magammal néztem szembe,
Ahelyett hogy valaha is szembe néztem volna más dolgokkal.
És ha nem választom meg jól a szavaimat, akkor egyértelmű,
Hogy valakinek fájdalmat fogok okozni.
 
És mindig a múlton rágódtam,
Ahelyett, hogy szembe néztem volna a jelennel.
Ha mindig csak hátrafelé nézek,
Akkor tutira meg fogok botlani.
 
És már nem fogok sírni az emberek után, ha itt vannak mellettem.
Most már értem. És ezért nem fogok már csak magamért élni.
Meg akarok másokat nevettetni,
Pont ahogy te is tetted.
 
Nem fogok sírni az elfelejtett múlton.
Nem fogok sírni a jövőn,
És a veled együtt nevetések már a múlté.
És az élet megy tovább, ahogy annak lennie kell.
 

Rita

Ha szakítunk, hát jól van.
Visszaadom minden kölcsönkért dolgod.
A karórád, a CD-d, a menetjegy árát. Mindent.
Kivéve a kedvességed.
 
A vasútsínek mellett magányosan sétálva az éjjel,
A villanylámpák fénye két árnyékot szórt a földre,
És az egyik a tiéd volt, aminek én felettébb örültem.
De a lámpa kialudt és újra egyedül voltam.
 
Tudhattam volna,hogy a dolgok nem változnak,
De miattad mégis próbáltam hinni benne.
És olyan voltál mint egy szélhámos, vagy még inkább mint egy bűvész,
Nemde, Rita?
 
Nem fogok sírni az emberek után, ha még itt vannak mellettem.
Nem fogok sírni a dolgokért, amik nem törtek össze.
Jól vagyok. Még ha hazugság is, ezt fogom mondani nekik.
És mivel ezek csak szavak, majd hinni fognak nekem.
 
És a szobánkban néma csend honol,
kivéve a TV-ből kiszűrődő hangokat.
Jó lenne ha látnád az érzéseim.
Várj, mégsem akarom ezt, mert túl kegyetlen lenne.
 
Te, aki mindig csak mások üdvéért akartál élni,
És én, aki mindig csak a sajátjáért.
Mint a csikorgó sebességváltó, ami nem akarja bevenni a fokozatot.
Ilyen volt a nevetésünk is.
 
Választani egy újat,
Azt jelenti, hogy megválsz a régitől.
Ha így van, hát rendben. Szép lassan parkolópályára kerültem.
Ugye, Rita?
 
És nem fogsz magadért sírdogálni,
Még ha nehéz idők is járnak.
Akkor hogy is van az hogy most itt sírsz?
És hogy lehet az, hogy nem én sírok először?
 
Mindig csak magammal néztem szembe,
Ahelyett hogy valaha is szembe néztem volna más dolgokkal.
És ha nem választom meg jól a szavaimat, akkor egyértelmű,
Hogy valakinek fájdalmat fogok okozni.
 
És mindig a múlton rágódtam,
Ahelyett, hogy szembe néztem volna a jelennel.
Ha mindig csak hátrafelé nézek,
Akkor tutira meg fogok botlani.
 
És már nem fogok sírni az emberek után, ha itt vannak mellettem.
Most már értem. És ezért nem fogok már csak magamért élni.
Meg akarok másokat nevettetni,
Pont ahogy te is tetted.
 
Nem fogok sírni az elfelejtett múlton.
Nem fogok sírni a jövőn,
És a veled együtt nevetések már a múlté.
És az élet megy tovább, ahogy annak lennie kell.
 

Neked

Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat.
 
Nincs már hová mennem, ezért a gondolataimban rejtőzök el,
De mikor rájövök, hogy a számomra fontos emberek mosolyogva várnak rám ott, már tudom, hogy ez csak képzelgés, és ettől zavarba jövök.
Ócskának éreztem és elpusztítottam, majd mégis sírásban törtem ki,
És a könnyeim színesen csillogtak mint a benzinnel szennyezett csatornavíz.
 
Mi okoz neked boldogságot? És vajon ez jó vagy rossz dolog?
Te vagy az egyetlen aki válaszolhat ezekre a kérdésekre, ne hagyd hogy agyon nyomjanak a súlyukkal.
Ha szembe akarsz nézni magaddal, akkor először is bocsáss meg magadnak.
Nehéz mindig tökéletesnek lenni, ezért ne csüggedj ha mások kinevetnek ezért.
 
Mit tartogat a jövő? Válaszolj Uram!
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 
Nem csináltam egész nap semmit,
Csak bámultam a TV-t.
És mikor láttam hogy mindenki nevet a műsorban, már nem tudtam mosolyogni,
És azon az álmatlan éjszakán volt időm átgondolni az életem,
Tehetetlenségemben csak a hajamba tudtam túrni, de ennek ellenére nem bántam meg azokat a napokat.
 
A két kezemmel építem fel a jövőmet Istenem!
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 
Habár az életed baklövések gyűjteménye,
Rakjuk csak halomba őket, mint gyermek az építőkockáit,
És ess el ahogy csak akarsz, és állj fel aztán a magad módján,
Semmi sem kötelező, semmi sincs kőbe vésve.
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 

Neked

Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat.
 
Nincs már hová mennem, ezért a gondolataimban rejtőzök el,
De mikor rájövök, hogy a számomra fontos emberek mosolyogva várnak rám ott, már tudom, hogy ez csak képzelgés, és ettől zavarba jövök.
Ócskának éreztem és elpusztítottam, majd mégis sírásban törtem ki,
És a könnyeim színesen csillogtak mint a benzinnel szennyezett csatornavíz.
 
Mi okoz neked boldogságot? És vajon ez jó vagy rossz dolog?
Te vagy az egyetlen aki válaszolhat ezekre a kérdésekre, ne hagyd hogy agyon nyomjanak a súlyukkal.
Ha szembe akarsz nézni magaddal, akkor először is bocsáss meg magadnak.
Nehéz mindig tökéletesnek lenni, ezért ne csüggedj ha mások kinevetnek ezért.
 
Mit tartogat a jövő? Válaszolj Uram!
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 
Nem csináltam egész nap semmit,
Csak bámultam a TV-t.
És mikor láttam hogy mindenki nevet a műsorban, már nem tudtam mosolyogni,
És azon az álmatlan éjszakán volt időm átgondolni az életem,
Tehetetlenségemben csak a hajamba tudtam túrni, de ennek ellenére nem bántam meg azokat a napokat.
 
A két kezemmel építem fel a jövőmet Istenem!
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 
Habár az életed baklövések gyűjteménye,
Rakjuk csak halomba őket, mint gyermek az építőkockáit,
És ess el ahogy csak akarsz, és állj fel aztán a magad módján,
Semmi sem kötelező, semmi sincs kőbe vésve.
 
Töröld le könnyeidet, és nyugodtan nevesd csak ki a múltunkat,
Szenvedésed oka, hogy nem adod fel, és még mindig küzdesz, nemde?
És ha a válasz igen, akkor sem hibáztathat érte senki.
 

Word Processor

Versions: #1
Caught in a blackout membrane.
Liberation movement for the
sensitivity that'd severed all brain activity, path to recapture.
The consequent solitary armed uprising.
 
With regards to whether to live or die,
counting backwards from the end, it's a suburban memento mori.
An alley of shuttered down shops, iron bridge on the outskirts of the city,
the spirits of our ancestors always stand watch.
 
My secondhand car keeps making a hundred thousand kilometers
worth of round trips on a highway from each word to the next.
If I keep nursing my dreams unfulfilled at the beach,
then even those will finally be seen through to the end.
 
If you are to bury my bones, then let it be in my hometown.
But the final resting place of my words is right here.
Ten years later, a hundred years later,
I'm confident that they're seeds that will bud somehow or another.
 
I sing the songs we were told not to sing.
I scream the words we were told not to speak.
It must be a passion strong enough to burn
those tears of defeat we once shed.
I glared at tomorrow as if to say 'Like I'd let it end here,'
and desperately shot down my impulse of annoyance.
Without calling it hope, what is it to be called?
 
Reality and fantasy weigh equally
and become a lead downpour. From the hole it opened in that chest
I can see your faded thing called tomorrow.
 
The word processor that kept speaking in mathematical formulas.
Even the shortest little line ripped out and thrown away,
now that some years have passed
at last it bores into even rock-like despair.
 
I sing the songs we were told not to sing.
I scream the words we were told not to speak.
It must be a passion strong enough to burn
those tears of defeat we once shed.
 
I glared at tomorrow as if to say 'Like I'd let it end here,'
and desperately shot down my impulse of annoyance.
Without calling it hope, what is it to be called?
 
I sing the songs we were told not to sing. My head spins.
 

Don't Leave Me Even a Single Sorrow

Versions: #1
The steam whistle blows so curtly.
'We're here already,' says the one journeying.
If I cry, it's painful. If I laugh, even moreso.
So don't leave me even a single sorrow.
 
Parting with your family, separating from your friend.
'Wherever I live, I will be me.'
You had best stop thinking like that.
Call yourself the wheel tracks of your life.
 
I loathe all these sad things,
and yet for us, it's only ever goodbyes.
Don't go anywhere,
live in this town forever.
Adding years on until we die,
I want us to live life laughing.
 
If you can, get out quietly please.
And don't leave me even a single sorrow.
 
The one journeying has such little baggage.
Such little homesickness and so few unforgettable memories too,
because he leaves everything behind at the starting station.
Aomori station is littered with sentiments.
 
'A dream is a dream,' he bragged.
But someone said that a dream is one because it's granted.
Don't lend an ear to those who've realized their dreams.
If it's your dream, then dream it.
 
I loathe all these painful things,
and yet we are only ever fighting.
Don't go anywhere,
live in this town forever.
Adding years on until we die,
I want us to live life laughing.
 
If you can, get out quietly please.
And don't leave me even a single sorrow.
 
You fighters, heal your wounds.
You must not fall mid-battle.
You say 'This life isn't so precious,'
but someone who holds you dear is right here.
 
The road before you is long, but the end will come quickly.
It's only from when you start hurrying that everything begins.
I don't know what'll happen from now on.
That's everything that I wanted to say.
 
I loathe all these lonesome things,
and yet we are only ever setting out on our journeys.
Don't go anywhere,
live in this town forever.
Adding years on until we die,
I want us to live life laughing.
 
The steam whistle is blowing, so I'm going to go too.
Don't leave me even a single sorrow.
Don't leave me even a single sorrow.