A keresés eredménye oldal 72

Ők akik eltűntek

Elégettem a lemezeim,
tüzeltem a leveleid
és hamu a torlaszokon van.
Napszálkafiú, ő mosolyogja.
 
Imádkozik és könyörög:
 
Gyújts fel tűzre a gondolataid
fekete, csöndes könnyeiddel.
És tudjuk, és tudod, hogy minden véget ér.
Keresztülmegy a szobán lassan ki.
 
Gyere, elmenjünk innen.
Utazzunk el valahova.
Utazzunk messzire innen.
Belőlünk ők legyünk, akik eltűntek.
 
Gyere ahhoz, hogy a halált elfelejtenünk.
Dohányzik az ágyunkan.
Gyere és melegíts meg az izzásnál,
ami felszálló otthonunkból emelkedik.
 
Újra éneklik a padlók:
 
Hideg fodrokat adsz nekünk
fekete, csöndes könnyeiddel.
És tudjuk, mindenki tudja, hogy minden véget ér.
Keresztülmegy a szobákon lassan ki.
 
Gyere, elmenjünk innen.
Utazzunk el valahova.
Utazzunk messzire innen.
Belőlünk ők legyünk, akik eltűntek.
 
Surran a fényképezőgép az aranybarna szántóföld fölé.
Igen, tudjuk, hogy segítségre van szükséged.
Megőrülök ebben a városban ma este.
Soha többé nem fogsz hazatalálni.
Neked mindent ma este akarok adni.
 
Soha többé nem leszel önmagad.
Soha többé nem leszel önmagad.
Soha többé nem leszel önmagad.
Soha többé nem leszel önmagad.
 
Surran a fényképezőgép az aranybarna szántóföld fölé.
Igen, tudjuk, hogy segítségre van szükséged.
Újra megőrülök ebben a városban.
Soha többé nem leszel önmagad.
És olykor-olykor azt hiszem, hogy az éhségben hal meg a lelkem.
 
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
A pokolba, elegük van a nyögésedből.
 

RIP Szerelem

Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
RIP szerelem
 
Óh ne, azt hiszem megint megtettem
És megöl így látnom téged, így látni
Tudhattam volna a pillanattól, amikor találkoztunk
Kitéptem a szíved a mellkasodból
 
Esküdtem, hogy tanultam az elöző esetből
Feketébe öltöztem, azt hiszem hazudtam
Figyelmeztettelek, Isten tudja, hogy próbáltam
Mondtam, mondtam
 
Ember a földön, ember a földön,
Oh, egy újabb esett le értem
Azt mondtat a szerelmért haltál meg
De sosem szeretelek, sajnálom
Oly rég oda vagy, fáj látni
Azt mondtat értünk haltál meg
Szóval RIP szerelem
 
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
 
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
RIP szerelem
 
Amikor este az agyamban fekszem
Emlékszem arra ahogy sírtál
De nem mehetek vissza mostmár, tudom késő
És minden nap vadász engem, oh ne, ne
 
Esküdtem, hogy tanultam az elöző esetből
Feketébe öltöztem, azt hiszem hazudtam
Figyelmeztettelek, Isten tudja, hogy próbáltam
Mondtam, mondtam
 
Ember a földön, ember a földön,
Oh, egy újabb esett le értem
Azt mondtat a szerelmért haltál meg
De sosem szeretelek, sajnálom
Oly rég oda vagy, fáj látni
Azt mondtat értünk haltál meg
Szóval RIP szerelem
 
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
RIP szerelem
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
Lo-re-lo-re-lo-re-lo-re
RIP szerelem
 

Ó, jöjj Uram!

Uram, ó jöjj Uram!,
Nézd mivé váltak az emberek
 
Végtelenül szomorú estéken
Otthonomra gondolok
És ti olyankor felsejlettek
Nálatok mesebeli esték ezek
Itt a háborúban számomra
Ezek mind rémisztő éjjelek.
 
És Uram vajon miért,
Egy rémálom a lét világa?
És vajon kiért
Halnak meg mindhiába?
 
Vannak éjjelek a rémségesek
Mikor jön, hogy vonyítsak az éjszakába
Vannak mesebeli esték
Melyekről, nem szól a fáma.
 
Uram, ó jöjj uram,
Nézd mivé váltak az emberek
 
Miért nem hagyjátok abba
Ezt a szörnyű háborút?
Miért csak magatokra
gondoltok?
 
Senki rá se hederít
Az anyára, aki siratja
Vértócsában úszó
Meggyilkolt gyermekét?
 
És semmit sem számítanak
Azok, akik már nincsenek
Azok, akik vádolnak titeket
Onnan a sírból
 
Uram, ó jöjj uram,
Nézd mivé váltak az emberek
 

Béke

Mellettem, azt mondod, másnak egy ilyen hős tán sosem akad,
De ha már folyton ezt sugallja minden egyes szavad
Tégy hát valamit, hogy végre igazold önmagad!
Most csak egy dologra kérlek, csak egyetlen egyre,
Képes vagy-e végre az igaz szeretetre?
A megannyi keserűség helyett, ha csak egyetlenegy percre...,
Mert most csak ezt kapom belőled, de sajnos..., vesztemre.
 
Sosem kértem, hogy bármitől is ments meg,
Vagy hogy a világ egészét elhozd ide nekem
Csupán annyit kértem, hogy adj egy kis szerelmet,
s a békét vágytam megélni veled.
 
Folyton úgy teszel, mintha értem óriási áldozatot hoznál
Azt mondod, más soha sem volna erre képes
S hogy te többet érsz minden kis dolognál
De most, hogy egyetlen dolgot kérek tőled csupán:
őszinte szerelmet, de ne csak látszat legyen,
Annyit mondasz erre, reám nézve, bután:
'Dupla árat kell fizetned ezért nekem...'
 
Sosem kértem, hogy a megmentőm legyél,
vagy, hogy a csillagokat hozd le ide nekem,
Hiába esedeztem igaz szerelemért,
S, hogy köztünk mindenkor béke legyen.