A keresés eredménye oldal 47

Lányomnak

Tudom, hogy eljön egy nap, mert ez az élet sora
Rettegek attól a naptól, mikor elhagysz majd minket
Tudom, hogy eljön egy nap, amikor szomorúan és magányosan
Magamat vonszolva, anyádat támogatva
Hazatérek sivár otthonunkba
„Mihozzánk”, ahol te nem leszel.
 
Semmit sem fogsz látni abból, ami a szívemet gyötri
A szemed csillogni fog az örömtől és a boldogságtól
Arcomon vigyor lesz, amit nem ismersz
Úgy tűnik, ez mosoly, de nem az
Büszkén fájdalmamat karjaidba folytom
Követem lépteid, szó nélkül nem gondolkodva
A csöndes templom meghittségében
Utadon, hogy odaad magad az általad választott férfinak
Ki megfoszt téged a nevünktől
Hogy adjon neked egy másikat, amit nem ismerek.
 
Tudom, hogy egyszer eljön, egy nap mikor eléred ezt az életkort
Kitörsz a ketrecből miután utadra leltél
Tudom, hogy eljön egy nap, éléred virágkorod
És akkor életed hajnala máshol virrad
És mi anyával, magányosan éjjel is és nappal is
Nyáron is akár csak télen kicsit fázni fogunk.
 
És ő aki semmit sem tud a nekünk okozott bajról
Aki semmit sem tett éveid gyarapodásáért
És amitől a legjobban félek, aki eljön ellopni
Részünket a múltból, részünket a boldogságból
Ez a névtelen, arctalan idegen
Oh! Mennyire utálom őt
És mégis, ha boldoggá fog tenni
Nem lesznek gyűlölködő gondolataim felé
Kezeddel együtt felajánlom neki a szívemet
Mindent megteszek, tudván, hogy szereted
Egyszerűen azért, mert szeretlek
Azon a napon, amikor eljön.
 

Ő

Ő lehet az az arc, akit nem tudok elfelejteni,
Gyönyör vagy sajnálat nyoma,
Lehet az én kincsem vagy
Az ár, amit meg kell fizetnem
 
Ő lehet az a dal, amelyet a nyár énekel,
Lehet az ősz hűvössége,
Száz különböző dolog lehet
Egy nap ritmusán belül.
 
Ő lehet a szépség vagy a szörnyeteg,
Lehet éhínség vagy ünnep,
Minden napot átváltoztathatja
Mennyországgá vagy pokollá.
 
Ő lehet az álmom tükre,
A patakban tükröződő mosoly,
Lehet, hogy nem az, aminek látszik
A kagylójában.
 
Ő, aki mindig olyan boldognak tűnik a tömegben,
Kinek a szeme lehet olyan titokzatos és büszke,
Senki sem láthatja őket
Amikor sírnak.
 
Ő lehet az a szerelem, amely nem remélheti, hogy kitart,
Jöhet hozzám a múlt árnyai közül,
Melyekre emlékezni fogok a halálom napjáig.
 
Lehet, a túlélésem értelme,
Miért és minek okán élek,
Akihez ragaszkodni fogok
Otromba és gondterhelt éveken át.
 
Én, megfosztanám nevetésétől és a könnyeitől
És készítenék az összesből emléktárgyakat magamnak
Mert ahová Ő tart, ott kell nekem is lennem.
Életem értelme ő, ő, ő.