A keresés eredménye

A Pénz Dinasztiája

És Barcelonában most minden perc a csendé,
Azt akarják, hogy fogd be, hogy ne gondolkodjon a nép.
A rendőrséget megtapsolják, a terror most tétlen.
Az állam látja az üzletet, és tudja, hogy a félelem szófogadóbbá tesz.
 
És azt mondják miért panaszkodsz, úgysem szavazol,
Szavazz és szavazz újra, de mindig az nyer, aki tönkretesz minket.
Tömérdek a pénz, de nem tesznek semmit, én meg ugyanazt a minősítést kapom,
Ha nem akarsz elnyomókat, elnyomottjaid se legyenek.
 
Egyeseknek nincs terve, nincs pénze, étel sincs az asztalán,
Más ezt látja, és felemeli a fejét, hiszen elmondták neki a mesét.
Egy idős úr egy pillantásból is tudja, kié a föld,
De ott senki sincs, aki őt észrevenné...
 
Az élete egyenesbe jött,
Mindössze a kedvesét kellett megkeresnie,
Folytatnia kell az apja ostoba munkáját,
Tudod, fiam, mi áll mindez mögött?
 
A pénz dinasztiája,
Most a hercegek nyakkendőt viselnek.
Elgurulnak a koronák, és a pénz
Még mindig él és még mindig öl.
 
Én mindig a szívemre támaszkodom
Te megcsípted a szerencsét és meggazdagodtál,
Most tucatnyi költséggel számolsz,
A te zsebed végtelen,
És nem tudod, én miből élek,
Ne könyvelj el hitetlenkedőnek
Csak azért, mert nem úgy játszom, mint te.
Tisztában vagyok vele, hogy nekem mi jutott.
 
Szétrepesztik a szádat, és lőnek, mert ők vannak a soron,
Nekik a rengeteg rugó mindig kevés,
Folyton éheznek, a gyomrukat pénzzel töltik, és fókákká válnak,
De te, fiam, csak dolgozz keményen, már tudod, mi vár rád.
 
Az ilyesfajták mindig csak pénzzel tömik
A kövér halakat, akiknek mindent meg kell kóstolniuk.
Hamarabb, mint te, de panaszkodok,
Az ő gazdagságukat senki sem érdemelheti meg,
Hé, fiam, tegyük ezt tisztába.
 
A pénz dinasztiája,
Most a hercegek nyakkendőt viselnek.
Elgurulnak a koronák, és a pénz
Még mindig él és még mindig öl.
 

Ugyanaz a tűz

A tűz, amely felmelegít
Az a tűz is, amely megéget,
Számítsd ki jól a távolságot,
Mindig ez a probléma.
 
A tűz, amely felmelegít
Ugyanaz a tűz, amely megéget,
Egyensúlyozd ki a mérleget,
Mindig ez a probléma.
 
'Ralet, ralet, ralet pripipipica el dineret',
Ittak a pénzből
És már semmi nem oltja a szomjukat.
'Ralet, ralet, ralet pripipipica el dineret',
Ittak a pénzből
És már semmi nem oltja a szomjukat.
 
Fagyos telek dúlnak Barcelonában
Sok tőkével és kevés vászonnal.
Nézd meg, fiam, a tájat,
És ne bújj el a hullám.
 
Mi van, mi van a pénzben, amit mozgatsz?
Ki van, ki van a pénzben, amit úgy akarsz?
 
Emberek voltak, de most galambok,
Van szárnyam, mégsem repülök, nem repülök...
 
A tűz, amely felmelegít
Az is, amely megéget,
Egyensúlyozd ki a mérleget,
Mindig ez a probléma.
 
És fiam, elhitetik majd veled, hogy szabad,
Hogy alkalmazkodnod kell, és mosolyogni.
Ha boldogtalan vagy, az azért van, mert pesszimista vagy,
És el fogják takarni a szemed.
 
De amikor észreveszed, hogy nem jön el a holnap,
Első alkalommal látni fogod a mát,
És arra gondolsz majd, hogyan kaphatnál szárnyra,
Amit én is szeretnék megtenni.
 
És mikor már nem lesz honnan csórj,
Megtanulsz majd, gyermekem, lopni,
De rá fogsz jönni, hogy a te kertedben terem a legjobb étel.
 

A Zene

Engedd meg, hogy elmagyarázzam mindazt, amit magam körül látok,
Most, hogy minden velünk történik, és hogy az ego rontja
A fülüket azoknak, akik tükreiken túlra is hallanak,
Fogolyként azokat rejtekhelyükön hagyva.
 
Neked szól ez az üzenet, most, hogy aggódni látlak
A képedért, kevésbé a művészetedért
Te, fejezd be az ítélkezést, és te sem érzed majd magad megítéltnek,
A zene az zene, hallgasd, és érezd belül, hogy szól...
 
A zene az zene,
De ha figyeled, és nem belülről jön, úgy az nem zene.
A zene az zene,
De ha nézed, és nem hallgatod, úgy az nem zene.
 
A zene az zene,
De ha figyeled, és nem belülről jön, úgy az nem zene.
A zene az zene,
De ha nézed, és nem hallgatod, úgy az nem zene.
 
Túl nagy az ego és túl üres a műhely.
Túl koszos a rongy és túl üres a lap.
A Papival énekelni maga a siker,
Megyek Chalarttal Mexikóba
Menekülve erről a mérgező helyről,
Az oxidtól, amitől asztmás leszek.
 
Sokszor túlságosan kritikus vagyok,
Sokszor túlságosan szótlan maradok.
Nem értem, mi történik velem
Amikor a drámai művészetemet éneklem.
 
Nem értem, hogyan van mozgásban a világ
és nehezemre esik távolabbra tekinteni a világtól
ami engem tart mozgásban.
 
Nem értem, hogyan van mozgásban a világ
és csak azt a világot látom,
ami engem tart mozgásban.
 
A zene az zene,
De ha figyeled, és nem belülről jön, úgy az nem zene.
A zene az zene,
De ha nézed, és nem hallgatod, úgy az nem zene.
 
A zene az zene,
De ha figyeled, és nem belülről jön, úgy az nem zene.
A zene az zene,
De ha nézed, és nem hallgatod, úgy az nem zene.
 

Föld

Click to see the original lyrics (Catalan)
Mindenki csak maga elé néz, senki sem tekint hátra
Az első senkit sem lát és a világ a lábai előtt hever
Ez a társadalmi folyamat, te sem maradsz ki belőle
Ne vedd rossz néven, de itt téged senki sem vár
 
Elsők akarnak lenni, közben csak másodiknak érzik magukat
A pénzről álmodoznak, s nem tudnak aludni
Nekem nem szándékom az első hely, én csak a világ részévé akarok válni
Ahol tudom, hogy ki vagyok én és kik vagyunk mi
 
És egyre csak futnak...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
Egy ódon homokórában, ami futni kényszeríti őket...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
 
És egyre csak futnak...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
Egy ódon homokórában, ami futni kényszeríti őket...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
 
Hadd magyarázzam el neked, milyen is az élet a Földön
Egy bolygón, csordultig tudománnyal és kultúrával
Ahol kifejlődött a mezőgazdaság és az írás
De megfeledkezett saját magáról gondoskodni
 
Szomjúság uralkodik a bőségben
A sietség és a szorongás irányítja a tudatlanságot
A gyermekkort csavargásra
Az eleganciát arroganciára
A toleranciát pedig leskelődésre ítélve
 
Nem kell senkit hátrahagynod, hogy előre törj
Nem kell ahhoz diploma, hogy legyél valaki
Ha elfelejted az őszt, ne is keresd a tavaszt
Kérdezd meg magadtól, mit is jelent a 'Föld középpontja'
 
És egyre csak futnak...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
Egy ódon homokórában, ami futni kényszeríti őket...
Mindenki siet, s közben peregnek a homokszemcsék...
 

Nyugalom

Mindent, mi csalogat téged
Szerezd meg, de ne kapkodj
Erősebb a szándék
Ha tisztában vagy céloddal
Milyen nehéz is higgadtnak maradni
Amikor láng belülről feléget
És a tested azt követeli tőled
Hogy élvezd az életet...
 
Nyugalom
Ha nyughatatlan vagy és égsz a vágytól
Ha velejéig beleásnád magad
Állj meg, ne siess
 
Lassíts
Ha a benned lévő szikra éjjel sem hagy nyugodni
Ha szőröstül-bőröstül kell neked
Állj meg, s kis lépésekben haladj tovább
 
Csigavér
Ha érzed a kart, ahogy ölel
Ha mindenével magadnak akarod
Állj meg, és vegyél vissza a tempón
 
Nyugi
Ha érzed a benned rejlő állatot
Ha kiengednéd a ketrecéből
Állj meg, ami késik, nem múlik
 
Mindent, mi csalogat téged
Szerezd meg, de ne kapkodj
Erősebb a szándék
Ha tisztában vagy céloddal
Milyen nehéz is higgadtnak maradni
Amikor láng belülről feléget
És a tested azt követeli tőled...
 
Éjjeli tűz, a szerencse tüze
Átjárja a mellkasom, átégeti erősen
Így van ez mióta élek, s így is marad
Az emberek tekintetében fel vélem fedezni
És hadd mondjam el neked, hogy...
 
Még sosem láttam két ugyanolyat
Vannak kicsik és nagyok
Némelyek nyugodtabbak, mások felperzselik a környezetüket
 
Akarhatod megfékezni
Vagy megtanulni kezelni
Megbéníthatja, de fel is égetheti a lelked
Várj, ezt hallgasd...
 
Mindent, mi csalogat téged
Szerezd meg, de ne kapkodj
Erősebb a szándék
Ha tisztában vagy céloddal
Milyen nehéz is higgadtnak maradni
Amikor láng belülről feléget
És a tested azt követeli tőled
Hogy élvezd az életet...
 
Ez élve megfőz minket
A hamuból születik
Megérteti velünk azt is, amire máshogy nincs lehetőségünk
 
A tűz, ami belül feléget minket
Az az öreg tűz, mely megvilágítja az utat
Az az öreg tűz, mely melegséggel tölti el a szívem
Ami szerencsét szór a kezeimbe
 
Ez a tűz megállíthatatlan
Édesanyámtól örököltem
Összeköt a nővéremmel
Azt érezteti velem, hogy a jelenben élek...
 
Mindent, mi csalogat téged
Szerezd meg, de ne kapkodj
Erősebb a szándék
Ha tisztában vagy céloddal
Milyen nehéz is higgadtnak maradni
Amikor láng belülről feléget
És a tested azt követeli tőled
Hogy élvezd az életet...
 
Mindent, mi csalogat téged
Szerezd meg, de ne kapkodj
Erősebb a szándék
Ha tisztában vagy céloddal
Milyen nehéz is higgadtnak maradni
Amikor láng belülről feléget
És a tested azt követeli tőled
Hogy élvezd az életet...