A keresés eredménye oldal 7

A kártyás

Vándor vagyok
évezredek óta.
A körülmények áldozataként
megyek oda, ahová a sorsom hív.
A szerencse játékába keveredtem.
 
Kívülállóként
látom a szerelemet.
Beavatott akarok lenni.
Kívülállóként
látom a szerelmet.
Próbálok beavatottá válni.
 
Nincs hírnév és vagyon,
nincs váratlan szerencse,
amikor a Szívek Királynőjével táncolok.
Semmihez nem értő,
vesztes a szerelemben.
Ez széttépi a lelkem.
 
Még mindig kívülállóként
látom a szerelemet.
Beavatott akarok lenni.
Kívülállóként
nézem.
Kívülállóként
látom a szerelmet.
Próbálok beavatottá válni.
Kívülállóként
nézem.
 
Káró bubi
és pikk ász.
Próbálj kihasználni, gyalázni.
Úgy tűnik, az osztó
esélyt sem ad nekem.
A körülmények áldozata vagyok.
 
Még mindig kívülállóként
látom a szerelemet.
Beavatott akarok lenni.
Kívülállóként
nézem.
Kívülállóként
látom a szerelmet.
Próbálok beavatottá válni.
Kívülállóként
nézem.
 

Legyőzhetetlen

A kezem után nyúltál után?
A senki földjén állok
Zavarodott vagyok és nem értem
Mondd, te is érzed?
Ez valós?
Csak meg akarom osztani ezt a percet veled
 
Mindez egy fájó szívvel kezdődött
Ám amióta besétáltál az életembe
Elsöprően letaglóztál
Maradj, míg a nap alászáll
És hívj minket életre
Kezdetektől fogva zuhanok
Csak neked és nekem van itt hely
Senki nem választhat el minket egymástól
Te és én, legyőzhetetlenül
A fájdalmon át, a szerelemig és a szépségig
 
Lehetséges volna
Hogy te itt vagy velem?
Mindaz a csoda, amit láthatok
Őszintén mondhatom,
Hogy nem félek
Egy pillanatot se adnék semmiért, mit veled tölthetek
 

Kettős Élet

Csajszi, játszod az ártatlant
Csajszi, ez az álarc briliáns
Tudom, hogy megtévesztesz
Elmondhatom, hogy kettő van belőlünk
 
Ránézek az arcodra és
Hirtelen rájövök
Azt hiszem kettős
Kettős életet élek
 
Nem tudom miért
Nem tudom miért
De minden egyes alkalommal amikor megpróbálom
Elmondani az igazat, hazudok
Kettős, kettős életet élek
 
Egy kettős élet, egy zavaros élet
Amíg az igazság hazugsággá nem válik
Tudom, hogy beragadtam
Kettős, kettős életet élek
 
Karizmatikus vagyok?
Vagy csak teljesen átlagos?
Okos vagyok vagy buta?
Dicsőséget hajszoló senki vagyok?
 
Az arcomra nézek és
Hirtelen rájövök
Azt hiszem kettős
Kettős életet élek
 
Nem tudom miért
Nem tudom miért
De minden egyes alkalommal amikor megpróbálom
Elmondani az igazat, hazudok
Kettős, kettős életet élek
 
Egy kettős élet, egy zavaros élet
Amíg az igazság hazugsággá nem válik
Tudom, hogy beragadtam
Kettős, kettős életet élek
 
Egy kettős élet, egy zavaros élet
Amíg az igazság hazugsággá nem válik
Tudom, hogy beragadtam
Kettős, kettős életet élek
 
Nem tudom miért
Nem tudom miért
De minden egyes alkalommal amikor megpróbálom
Elmondani az igazat, hazudok
Kettős, kettős életet élek
 
Egy kettős élet, egy zavaros élet
Amíg az igazság hazugsággá nem válik
Tudom, hogy beragadtam
Kettős, kettős életet élek
 

Poszméh

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Szereti kertemben orgonáim,
Imádom nézni, hogy száll.
Ő csak egy apró, bolyhos gömb,
S azon tűnődöm, hogyan tud egyáltalán repülni.
A világ nélküle
Belegondolni is félek, milyen lenne az,
És elképzelem a bánatom,
Az egy újfajta magányosság lenne.
 
De most még kertemben vagyok,
Nézve a felhők vitorlázását.
Gondtalan érzés, ahogy hallgatom
A poszméhek zümmögését.
 
Elég abszurd ez a nyári reggel
Azt hinni, hogy csapdába eshetünk,
Egy világban, hol minden változik,
Túl gyorsan ahhoz, hogy ők alkalmazkodjanak.
A kakukkfűtől (a harangvirágig),
A tündérrózsáig, s jácintig.
Ó, hogy imádom eléggé
Esetlen, szeszélyes repülésüket.
 
S most még kertemben vagyok
Nézve a felhők vitorlázását.
Gondtalan érzés, ahogy hallgatom
A poszméhek zümmögését.
Igen, most még kertemben vagyok,
Nézve a felhők vitorlázását.
Szomorú vagyok, hogy lesznek, kik soha
Nem hallják majd zümmögésüket.
 
Ó, igen, most még kertemben vagyok,
Nézve a felhőket a szélben.
Szomorú vagyok, hogy lesznek, kik soha
Nem hallják majd zümmögésüket.
 

Elveszve a gondolatokban, egyes egyedül

Ti, Óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!
Karnyújtásnyira a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
 
A fehér fényben egy kéz nyúl át,
Egy kétélű penge vágja ketté szívedet.
Éber álmok eltűnnek,
Öleld az új napot!
 
Dalolj velem dalt az élet-jogról s szerelemről!
Fény az ég felé szóródik, fenn,
Hajnal töri át a homályt, csont-fehéren,
Magány-gondolatok.
 
Ti, óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
 
Öleld át a sötétet, mit otthonnak hívsz,
Nézd az üres, hófehér trónt!
Ismerős álca,
Hazugság öröksége.
 
Dalold velem a sors s hódítás dalát!
Az ében oszlop megreped súlya alatt,
Az éj áttöri a nappalt, kőkeményen,
Magány-gondolatok.
 
Az út, min jársz, a sorshoz tartozik,
Hadd áradjon!
Minden örömöd s kínod dagályként zubog,
Hadd folyjon!
 
Az Élet nem csak boldogsággal teli,
Vagy bánattal.
Még a tövis is a
Szívedben, idővel rózsa lehet.
 
A terhelt szív a földbe süllyed el,
A fátyol hangtalan lehull.
Nem nappal, éj, rossz s helyes,
A Valóért s békéért küzdesz.
 
Énekeld velem a csend s a vér dalát!
Esik, de nem tudja elmosni a sarat.
Ősi szívemben őrület s büszkeség él,
Nem hallják kiáltásom.
 
Ti, óceán sötét hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
Ám a vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Az út tiéd, át kell hágnod.
 
Ti vagytok az óceán szürke hullámai!