A keresés eredménye oldal 4

Vörös folyam

Ahogy szólít a sötétség, darabokban hullik le rólam a józanság
Elsodor és feldúl, megmérgezi az elmém
Tetézi a tombolást, mi egyre csak nő
A fogaskerek tajtékzanak
Őrjöngve szórja szét hamvait, ahogy ég
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs feloldozás?
Nincs esély a bocsánatra?
A fájdalom tovatűnik, de a hegek maradnak
Felszakítom magam dühömben
Szabadjára engedem a démonjaim
Valami eltörött bennem
Süvölt es sóvárog, hogy egyre nagyobb legyen
Egész addig, míg szívem véres áradatként nem patakzik
Hagyom, had mosson át a vörös folyam
Egy szívet tépő reccsenés a felszínen
Kirobban a harag és a szörnyeteg, ami bent él
 
Zúzni, törni, rúgni, égni
És vadul követelni
Legyetek átkozottak, ez mind a ti hibátok
Belesüppedtem a megvetésembe, ahol most vagyok
A határok feszegetése a nyomoromat rejti
Leomlanak a falak
A düh, akár egy állat, szabadulni próbál
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs menekvés?
Nincs esély a bocsánatra?