A keresés eredménye oldal 3

Vége van [Crossing the Line]

Aranyhaj: Ezt most be kell fejezni
Tudom, hogy éppen borzalmasan érzed magad
De megoldjuk, te és én
Hát mindig is így volt
 
Cassandra: Nem! Ezt kell most befejezni
Hogy mindig azt hiszed, barátok vagyunk
A legtöbbször erről egyedül döntöttél
Hát mindig is így volt
 
Aranyhaj: Cassandra, figyelj!
Cassandra: Figyelek
Aranyhaj: Tudod, hogy nem igaz
Cassandra: Tényleg nem?
Aranyhaj: Gyere, nézz a szemembe!
Cassandra: És?
Aranyhaj: És te magad is rájössz
Cassandra: Meglehet, igen
 
Aranyhaj: Cassandra, figyelj!
Cassandra: Én figyelek
Aranyhaj: Esküszöm, nem kell így lennie
És mielőtt hátat fordítasz nekem
És, ami köztünk volt, teljesen összeomlik
Állj!
 
Cassandra: Micsoda?
Nem, soha, nem!
Aranyhaj: Cassandra!
 
Cassandra: A világon vannak győztesek és vesztesek
Vannak a kiválasztottak, és a többi
És annyit kínoztam magam
De ennek ellenére csak kudarcot vallottam
Egy született vesztes
Ez az egy mindig biztos volt
 
Mert a határ vesztesek és győztesek között
Azt újra és újra a szemem elé lógattad
És sosem sikerült elérni
Sosem kaptam az élettől esélyt, mint te
De most végre van egy tervem
És nem fogok csak várni arra, hogy valami történjen
 
Annak most vége
Kiharcolom magamnak a boldogságot
Semmi nem tart vissza többé, fogadd el!
 
Végre szabad vagyok
Elveszem, ami az enyém
És ha ez zavar valakit, legyen úgy!
 
Mindennek vége
A barátságunk ma ketté szakad
 
Aranyhaj: Cassandra, várj!
Cassandra: A kettőnknek vége
 

Világvonal

Rezgés, elérhetetlen érzelemek
Helló, Amadeus, várom a hívásodat.
Ez a hely, olyan mintha több rétegből álna
Egy soklapu világ a világban.
Az idő visszafordíthatatlan és mégis azok az ismeretlen titkok
Elrepülnek, mint egy szempillantas, miért képzelődök egy csókról
 
Oly közel, és mégis oly távol
Átfedő oldalak, végtelen nulla és egyes
Itt vagyok
Meséld el az érzéseimet, amiket magamban tartok
Egyedül cipeltem őket számtalan végtelen univerzumon keresztül.
Ezért, csak most, a te holnapodért, a te kedvedért
Kérlek, ne ismételd meg az égi Isten meggyalázását.
 
Sarastro fikcióinak utánzása
Halló, Salieri, várom a hívásodat.
A 'Lét és idő' összefoglalójának vége.
Létezés egy világban
Egy csodás kritikus HIBA, amely képes dimenziók között utazni
Mintha visszapillantások lennének, miért? Szeretett neuronok
 
Hány sorsot követel ez az álom?
Ha ez így van, hányszor változtak az útvonalak ismételten megszakítások után?
 
Elmondom neked az érzéseimet, amiket magamban tartottam
Senki ezen a világon nem vette észre a déjà vu-t
Nem bomlik fel a kötelék a nélkülözhetetlen barátokkal
Ez minden, amit várok az ismeretlen jövőtől
 
Elmesélem neked az érzéseimet, amiket magamban tartottam, egy szerény szerelem feljegyzéseit
A tudós, aki egy eldöntetlen hipotézisről álmodott
Az élet utáni vágyakozás egyszerűen csak egy függőség
Ezért nem fogok újra elveszni, itt vagyok
 
Hülye történetek az 'idő múlásáróll'
A nap, amikor kinyitottam a szememet közvetlenül
Ebben a világvonalban
Egy világvonalon belül, van a világréteg, itt belül