A keresés eredménye oldal 14

Korhatáros 2

[Intro: Mihai Trăistariu]
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
 
[Refrén: Mihai Trăistariu & Dorin Topala]
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
 
[1. vers: Dorin Topala]
Minden faszokat előre
Ma éjjel háború van, háború a lábak között
És ez véres lesz a szüzeknek
Ha baszol egy nőt, akkor nagyon jól meg kell basznod
Mert ha nem kap faszt, a nő elhagy téged
Valaki másnak a faszt szopja amíg te távol vagy otthonról
Szóval bassz, bassz, bassz, így meghal a faszban
Ha eleget ivott, dugd a szájába
 
[Refrén: Mihai Trăistariu]
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
 
[2. vers: Dorin Topala]
Elmondok nektek egy szabályt amit bizonyára nem tudtál
Egy nő hat férfit is meg tud baszik
Kettő a kézzel, egy a punciban, egy a szájban, egy a seggben
Szuper hülye, ez király, a játék nem nehéz
Ha ő tudja kezelni, a kurva az igazi
Ez a dolog király, legalább egyszer csináld meg
Leszbikusoknak, nem bírjátok a férfiakat
Leszopod a faszom és megnyalod a szarom
 
[Refrén: Mihai Trăistariu]
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
 
[Outro: Mihai Trăistariu]
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
Faszt, punciba, golyókat
A háborúk megkezdődtek
A faszt elővesz egy pisztolyt
'Várj, punci, megöllek'
 

Hol Az Eszem?

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Lábaddal a levegőben, fejeddel a tengerfenéken
Próbálj meg forogni
A fejed szétesik, és
Nincs benne semmi
És megkérdezed magadtól
 
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Jó messze, úszik a tengeren
 
Úsztam a Karib-tengerben
A halak sziklák mögött bújkáltak
Kivéve azt az egyet
Nekem jött, és esküszöm
Valami olyasmit mondott, hogy koi-koi
 
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Jó messze, úszik a tengeren
 
Lábaddal a levegőben, fejeddel a tengerfenéken
Próbálj meg forogni
A fejed szétesik, és
Nincs benne semmi
És megkérdezed magadtól
 
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Hol az eszem?
Jó messze, úszik a tengeren
 
Lábaddal a levegőben, fejeddel a tengerfenéken
Próbálj meg forogni
 

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 

Ő az enyém volt

Nem egyszerű kimondani
Hogy gyakran magamra se ismerek
Hogy ezek a cipők és ez a kötény
Az a hely és a vendégei
Többet vettek el tőlem, mint amennyit adtam
Nem könnyű tudni
Hogy egyáltalán nem hasonlítok arra, aki voltam, bár igaz
Sose voltam a figyelem édes közepe
Még mindig emlékszem arra a lányra
 
Nem tökéletes, de igyekszik
Jószívű, de hazudik
Szigorú önmagával
Letört és nem kér segítséget
Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Ő mindez, összekeverve és egy gyönyörű pitébe sütve
Már elment, de valaha ő az enyém volt
 
Nem ezt kértem
Néha az élet csak úgy belopózik a hátsó ajtón
És kiváj egy embert és elhiteti veled, hogy az egész igaz
És most itt vagy nekem te
És nem akartalak téged
Ha őszinte vagyok, tudom, hogy az egészet visszaadnám
Egy esélyért, hogy újrakezdhessem és átírjak egy-két végződést
Annak a lánynak, akit ismertem
 
Aki épp elég felelőtlen
Akit megbántanak, de megtanul bekeményíteni
Mikor megsebzi és kihasználja egy férfi, aki nem képes a szeretetre
És akkor ő ott ragad
És megijed az élettől
Mi napról napra benne fejlődik és rá nem ébreszti
Hogy harcoljon, csak egy kicsit, hogy visszahozza azt a tüzet a szemében
Ami elveszett, de valaha az enyém volt
Valaha az enyém volt
 
Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Ő mindez, összekeverve és egy gyönyörű pitébe sütve
Már elment, de valaha ő az enyém volt
 

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap