A keresés eredménye

Utcák

Én keresztülmentem már néhány dolgon (oh)
A belső énemmel küzdök (igen, igen)
Hajtok azért, hogy megszerezzem a pénzem
Blaq Tuxedo
Don Dada on the, Don Dada on the beat
 
Mint te, mint te
Mint te, ooh
Nagyon nehéznek tartom, hogy találjak valaki olyat, mint Te
Mint Te, minte Te
Küldd el, hol vagy, gyere át
 
Nem tudok többet aludni,
A fejemben még mindig összetartozunk
És nem tudok nélküled lenni
Miért nem tudok egy olyat találni, mint Te?
Nem tudok többet aludni,
A fejemben még mindig összetartozunk
Miért nem tudok egy olyat találni, mint Te?
 
Édes, próbáltunk ellene harcolni,
mind voltunk már ilyen helyzetben
Azt hittem, valaki másra van szükségem,
és eljátszottam, mintha jól éreztem volna magam
Csak hagynunk kellett volna működni
És édes csak térre volt szükségem
Senki sem ér fel hozzád
Olyan messze vagy tőlem
Kiöntöd a szíved
és én úgy teszek, mintha tudtam volna
Annyira elnyomsz,
hogy sosem tudok kitörtni belőle, oh
Próbáltam kiutat találni,
mikor senki sem volt mellettem
És most megragadtam középen
És kicsim ki kell húznod innen, oh
 
Mint te, mint te
Mint te, ooh
Annyira nehéz olyat találni, mint Te
Mint te, Mint te
Küldd el hol vagy, gyere át
 
Te jó ég apám, ritka fajta vagy, összehasonlíthatatlan
És ez kurvára ijesztő
Megpróbálom megtartani, ha egyszer már rátaláltam
Mond meg annak a picsának, hogy sosem fogok osztozkodni
Elvinnélek a szüleimhez, aztán Párizsba,
A rohadt esküvőnket tervezve
Te az a fajta vagy, akihez hozzá akarok menni, én boldoggá tudnálak tenni
Fel fogom venni a gyűrűt, amikor készen állsz rá
Nagyon sok lehetőség van a fantáziánk kiélésére
Nincs több final fantasy, véget vethetnénk ennek a videójátéknak egyébként?
Olyan energiával töltesz fel, amitől azt érzem, pehelykönnyű vagyok
mint a madástoll, kicsi
Egymásnak vagyunk teremtve
És pont ezért nehéz nyugodtnak maradnom,
amikor más kurvák próbálják megszerezni a pasim és
amikor más nők próbálják elvenni előlem
Mert Te vagy az egy a millióból
Nincs még egy olyan férfi, mint Te
 
Mint te, mint te
Mint te, ooh
Annyira nehéz olyat találni, mint Te
Mint te, Mint te
Küldd el hol vagy, gyere át
 
Nem tudok többet aludni,
A fejemben még mindig összetartozunk
És nem tudok nélküled lenni
Miért nem tudok egy olyat találni, mint Te?
Nem tudok többet aludni,
A fejemben még mindig összetartozunk
Miért nem tudok egy olyat találni, mint Te?
 

Egy érme feldobása

Abból a pontból, ahonnan szemlélődött, a választás eldőlt, de 'a barlangot vagy a partot járja?'
Az olajos barlang mintha sírkő állkapcsokon keresztül lélegzett volna rá
A kis keze kínlódva markolt, ahogy mérlegelte az érmét
Valahol a világon egy kék szemű lány csak egy fiúra vár
Lábnyomok, mintha rabszolgák taposták volna őket a szürke barlang padlójáig
De nem egy legeltetés sem kerülte el ezt az erődöt
Így érmével a kezében az öröm jött vissza, amikor megparancsolta, hogy a partra menjen
'Mi az ördögnek - vándorolt a melegben -, miért engedelmeskedem ennek az érmének?'
 
[Horog]
Fordítsd az életed ennek az érmének a feldobására
Fordítsd fel egy olyan választásodat, amit normális esetben elkerülnél
És ígérd meg, hogy betartod, amit mond
Bármi is áll rajta
 
Ismét séta a megbízható strandon belül, vagy úszás a tenger hullámain?
És megint a félelmetesebb alternatíva tűnt a biztos halálnak számára
Sosem tanulta meg az úszást - sosem gondolta, hogy olyan könnyű lenne
És megint összerezzent, amikor feldobta az érmét, és az a lábához pördült
'Hogy lehet ez normális?' - hibáztatta az érmét, amely most a hullámokat célozta meg
Ahogy tétovázott a víz örvényében, ami most tombolt és zuhogott
Kékszemű lányok vártak rá, ő pedig belefulladt a vízpermetbe
Kékszemű lányokat kellett volna ismernie, ha nem kiabál és csapkod
 
[Horog]
 
Végül visszaszáll a földre, és úgy érzi, hogy megrágták és bolondot csináltak belőle
Kiüríti a zsebeit a homokra egy-egy pocsolyát okádva
Visszatántorodik az apjához, aki túl jó fej ahhoz
Erre ő: 'Miért kellett követnem ezt a hülye szabályt?'
Hogy őszinte legyek, kis barátom, megmondom neked
Én is ugyanúgy féltem, mint te
De azt mondtad, hogy azt akarod, hogy az emberek és a helyek mindig új
És egy kicsit megijedtem a kisfiam jövőjének sorsát illetően
Szóval kitaláltam egy okot, hogy lássam, meg tudod-e valaha is csinálni
Amint megjelentél a szikla mögött, és dühösen néztél rám
Hamar rájöttem, hogy milyen pokolian jó ember lettél
Tudtam, hogy rájöttél, hogyan kell úszni, ami nem volt bennem
És én itt állok, mint társad, a legbüszkébb ember, aki valaha is volt
 
[Horog]
 

Londoni utcák

Láttad már azt az öregembert,
kéregetni a piac mellett,
kopott cipőjével szemétbe
kotorni a múltját?
Szemében már nincs büszkeség,
Kezében már csak üresség.
Tegnapi újság, tegnapi hírekkel!
 
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!
 
Láttad már a koldus asszonyt,
elcsoszogni Londonban.
Koszos hajjal és rongyos ruhákban?
Nincs ideje beszélgetni,
csak szemlesütve elsietni,
mint cipeli a múltját két kezében két táskát!
 
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!
 
Éjjel-nappali kávézóban,
éjfél előtt elmúlóban,
néhány öregember a cókmókját szorongatja.
Elmerengnek a világ felett,
egy üres teás csésze mellett.
Mindennap a végét magányosan várva.
 
Hát mondd el nekem, hogy miért vagy magányos?
És miért mondják, a nap se süt le rád?
Fogd meg hát a kezem és megmutatom mily szép London,
ilyen szép legyen, neked is a Világ!
 

Ha a szerelemnek mennie kell

Régebben tartottam a távolságot
Kit a darázs megcsípett, a szúnyogtól is fél*
Megfizettem az élvezet árát
Csak hogy halljak néhány fiatal lányt sóhajtani
Azt hittem, meg van minden, amire szükségem volt
És aztán jöttél te
Nem tudtam elviselni, nem tudtam megjátszani
Mikor bebizonyítottad, hogy tévedtem
 
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Ne mondj nemet
Elhiszem majd a hazugságot
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Nem akarom hallani
Nem akarok sírni
 
Kérlek, engedj közelebb
És indítsd el a második fázist
Mert mikor megérintesz, úgy érzem magam
Mint egy oroszlán, aki kitör a ketrecéből
Azt hittem, meg van minden, amire szükségem volt
Azt hittem, minden rendben
Most erősködök, te pedig ellenszegülsz
Van valaki a vonalban?
 
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Ne mondj nemet
Elhiszem majd a hazugságot
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Nem akarom hallani
Nem akarok sírni
 
Nem akarom ismerni a körülményeket
És nem akarom elszalasztani a második esélyt
 
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Ne mondj nemet
Elhiszem majd a hazugságot
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Nem akarom hallani
Nem akarok sírni
 
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Ne mondj nemet
Elhiszem majd a hazugságot
Ha a szerelemnek mennie kell
Én akarok lenni az utolsó, aki megtudja
Nem akarom hallani
Nem akarok sírni
 

A szerelem útján

Borzasztóan okos vagy
Félelmetesen éles eszű
Elismerem
Összetörted a szívem
e szörnyű tényt.
tényleg elkeserít.
Beismerem
Rosszul bántam veled.
Miközben kacarásznak a szeretők
És szól a zene
Gyötrődve titkoltam
Ballépésem
Mmm, az lámpák világítanak
a Hold is lefeküdt már
Úgy vélem átléptem
minden határt
 
És én, én, én, én, én,
Csámborgok a csordultig könnyekkel megtelt
szerelem útvesztőjében
 
És én, én, én, én, én,
Csámborgok a csordultig könnyekkel megtelt
szerelem útvesztőjében
 
Miközben az elsuhanó autókból
dübörög a zene
Egy bárból figyel a pár
Egy banda húzza a nászindulót
A sarki műhelyben
törőt szíveket javítanak
Egy nő felkér táncolni
De jó, ingyen kapok
még egy esély
 
Oh, most már én, én, én, én, én,
Csellengek a csurig könnyekkel teli szerelem
útvesztőjében
 
És én, én, én, én, én,
Ezer éve járom az utat.. a szerelemét ...
Na, most mond meg... hogy jártam
 
Kódorgok a könnyáztatta szerelem utcáin, ejnye...
 
Elköltöztél
Tromfoltál
Be kell ismernem
Félelmetesen okos voltál
Rémisztő ez az igazság
Rettentően szomorú is
Be kell ismernem
Rossz voltam hozzád
 
És én, én, én, én, én,
éblábolok a könnyáztatta szerelem utcáin
 
És én, én, én, én, én,
Aki ezer éve járok-kelek a szerelem világában...
 
Most én, én, én, én, én,
Épp caplatok csatakosan a Szerelem utcában