A keresés eredménye oldal 22

Emberi érintés

Te és én, mi voltunk a tettetők,
Hagytuk, minden elmúljon.
Végül is, amit nem adsz még fel,
Nos, a világ mossa el.
 
Lány, nem kedvesség az idegenek szemében,
Csodákat itt te nem találsz,
Nos, várhatsz az áldásodra, kedvesem,
De van egy alkum a számodra.
 
Nem imát vagy szánalmat keresek,
Nem támaszt keresni jöttem el ide.
Csak szeretnék valakivel beszélgetni,
S érezni azt az emberi érintést,
Csak egy kis emberi érintést.
 
Nincs könyörület e város utcáin,
Nincs kenyér a mennyei égből.
Ebből a vérből senki sem mer bort,
Ma este csak te és én vagyunk.
 
Szerinted túl sok, amit kérek?
Mondd el egy szánalom nélküli világban.
Csak akarok valamit, mit megtarthatok,
S érezni azt az emberi érintést,
Csak egy kis emberi érintést.
 
Ó, az a biztonságérzés, mit úgy becsülsz,
Nos, annak igen kemény ára van.
Nem zárhatod ki a veszélyt, s a kínt,
A maradék szerelem elvesztése nélkül.
Egy hajóban evezünk.
 
Nos, megtörtél és megbántottak,
Mutass valakit, akit nem.
Tudom, hogy senki alkutárgya nem vagyok,
De a pokolba is, egy kis javítás, festék...
 
Lehet, hogy kell valami, amit megtarthatsz,
Ha az összes válasz nem jelent túl sokat nekik.
Valaki, akivel csak beszélgethetsz,
És egy kicsit abból az emberi érintésből.
 
Kedves, egy szánalom nélküli világban,
Szerinted túl sok, amit kérek?
Csak érezni akarlak a karomban,
S adj egy kicsit abból az emberi érintésből,
Ossz meg ebből az érintésből,
Érezz egy kicsit abból az emberi érintésből,
Érezz egy kicsit abból az érintésből,
Ossz meg ebből az érintésből,
Érezz egy kicsit abból az emberi érintésből,
Adj egy kicsit abból az érintésből,
Adj egy kicsit abból az érintésből.