A keresés eredménye

Μόνος Σε Ένα Δωμάτιο

Είχα φύγει, για λίγο
Κάποιες φορές δεν μπορώ να κάνω αλλιώς
Όταν το μυαλό μου τρέχει
Φαίνεται ότι χάνω επαφή με την πραγματικότητα
Και προσπαθώ να παραβλέψω όλα τα τρελά πράγματα
Οι φωνές μου λένε να κάνω κάτι αλλά δεν βοηθάει
Προσπάθησα να είμαι περήφανος, να γράψω τραγούδια περί αυτού
Πίστεψε με, προσπάθησα, στο τέλος έπρεπε να αναπνεύσω
Να βρω έμπνευση, κάποιου είδους σκοπό
Να πάρω ένα δευτερόλεπτο να αντιμετωπίσω τα σκατά που με κάνουν αυτό που είμαι
 
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να κάτσω μόνος σε ένα δωμάτιο και να τα πω όλα δυνατά
Κάθε στιγμή, κάθε δευτερόλεπτο, κάθε παράβαση
Κάθε απαίσιο πράγμα, κάθε διαλυμένο όνειρο
Δυο χρόνια μπρος και πίσω με τον εαυτό μου σε ένα κλουβί
Χτυπούσα το κεφάλι μου στον τοίχο, προσπαθούσα να βάλω λέξεις στο χαρτί
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να είμαι μόνος μου σε ένα δωμάτιο, μόνος μου σε ένα δωμάτιο
 
Είδα τον κόσμο καμιά δυο φορές
Προσπάθησα να θεραπεύσω τον πόνο με απουσία
Αλλά αυτή η τρύπα παρέμενε τρύπα
Και το μυαλό μου μου έκανε παιχνίδια
Νιώθω μεγαλύτερος κάθε μέρα
Μου κόστισε τα πάντα το να μην καώ
Όμως αρχίζω να μαθαίνω
Κάποιες φορές θα πέσω κάτω, κάποιες φορές θα χάσω ελπίδα
Αλλά αυτές οι μέρες θα είναι λίγες αν κρατήσω τα πόδια μου στο έδαφος
Μπορεί να είμαι μοναχικός αλλά δεν είμαι μόνος εδώ
Οπότε συνεχίζω να σπρώχνω τα όρια αυτών που με κάνουν αυτό που είμαι
 
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να κάτσω μόνος σε ένα δωμάτιο και να τα πω όλα δυνατά
Κάθε στιγμή, κάθε δευτερόλεπτο, κάθε παράβαση
Κάθε απαίσιο πράγμα, κάθε διαλυμένο όνειρο
Δυο χρόνια μπρος και πίσω με τον εαυτό μου σε ένα κλουβί
Χτυπούσα το κεφάλι μου στον τοίχο, προσπαθούσα να βάλω λέξεις στο χαρτί
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να είμαι μόνος μου σε ένα δωμάτιο, μόνος μου σε ένα δωμάτιο
 
Μπορώ να γίνω καλύτερος απ' ότι ήμουν
Μπορώ να γίνω καλύτερος απ' ότι είμαι
 
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να κάτσω μόνος σε ένα δωμάτιο
 
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να κάτσω μόνος σε ένα δωμάτιο και να τα πω όλα δυνατά
Κάθε στιγμή, κάθε δευτερόλεπτο, κάθε παράβαση
Κάθε απαίσιο πράγμα, κάθε διαλυμένο όνειρο
Δυο χρόνια μπρος και πίσω με τον εαυτό μου σε ένα κλουβί
Χτυπούσα το κεφάλι μου στον τοίχο, προσπαθούσα να βάλω λέξεις στο χαρτί
Ό,τι χρειαζόμουν ήταν το τελευταίο πράγμα που ήθελα
Να είμαι μόνος μου σε ένα δωμάτιο, μόνος μου σε ένα δωμάτιο
 

Reménytelenül Reményteljes

Meredt, tágra nyílt szemekkel
A semmibe bámulva
Egyhelyben ácsorgok újra
Elvégezve a mozdulatokat
Be és ki, ahogyan az óceán hullámai
Ismétlődve
 
Legyökerezve a csöndben, az érzelmek hiányában
Amikor az írások összege semmi más csak egy kattanás a körforgásban, yeah
Elegem van a lélek nyugalmából ami egyetért
ennek folytatásával
Mert legbelül én képtelen vagyok kitartani emellett
 
Olyan érzés mintha itt ragadtam volna felfüggesztve és ez baromira kiábrándító.
Mi a baj velem?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit mondtak róla
Reménytelenül reményteljes vagyok
Talán nem ragadok itt végleg, felfüggesztve egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem
 
Belefáradva ugyanabba a régi dologba
Addig vakartam magam, hogy már fájjon
Hogy érezzek valami valódit is végre
Emlékeztetve magam rá, hogy ez nem csak a képzeletem szüleménye
Torkig vagyok már a nyugodt egyetértéssel, hogy mindent beleadva haladjak a sorral
Én képtelen vagyok ebben kitartani és ettől csak...
 
Olyan érzésem lesz mintha itt ragadtam volna félretéve, és ez elkeserítő
Mi a fene van velem?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit mondtak róla
Reménytelenül reménykedem
Abban, hogy nem ragadok itt végleg, félretéve egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem
 
Amikor becsukom szemem
Amikor elhagyom a fényt
 
Belül ez olyan érzés mintha itt ragadtam volna tétlenül és ez elszomorító.
Mit csinálok rosszul?
A tudatom ébresztget, de a világ korántsem annyi mint amennyit elmondanak róla.
Reménytelenül reményteljes vagyok
Talán nem ragadok itt végleg, tétlenül egy világban amiről csak tettettem, hogy jó nekem
 

Éva

Én vagyok a romlottság!
 
Azt hiszed, hogy minden tökéletes, buta lány
Annyi csoda van itt, épp a szemed előtt
Mit árthat? Mi baj van veled?
Ki a franc ő? Miért nem tudhatod? Miért nem tudhatod?
 
És a falak leomlottak és a Mennyország kitárult
Túl késő követelni az ártatlanságodat
Amint a bizalom megszakadt
Csak egy kis kóstolás volt
Annyira édes volt
Nem tudtad elképzelni a legvadabb álmaidban sem
Meg kell kóstolnod, nyúlj ki és vedd el
 
Csak egy pillanatra gondolj bele, hogy egy férfi, aki túl sokat törődik
Miért tartana vissza egy ilyen egyszerű dolgot egy ilyen ártatlantól
Talán mindent magának akar, mert azt hiszi, hogy nem érdemled meg
Hogy érezd azokat az örömöket, amikről érzi, hogy sosem fogod érezni
 
Kérdezd meg magadtól, hogy miért ad neked kevesebbet, mikor ő többet vesz el
Kérdezd meg magadtól, hogy lehet, hogy a szabadság azt jelenti, hogy be vagy zárva e falak közé
Talán gyenge vagy, vagy egy hiba, vagy túl érzelmes
Talán túl jó vagy a világához, talán sosem voltál
 
És a falak leomlottak és a Mennyország kitárult
Túl késő követelni az ártatlanságodat
Amint a bizalom megszakadt
Csak egy kis kóstolás volt
Annyira édes volt
Nem tudtad elképzelni a legvadabb álmaidban sem
Meg kell kóstolnod, nyúlj ki és vedd el
 
Sosem fogja megtudni, én sosem fogom elmondani
Megérdemled, megérdemled a szabadságot
Szavamat adom, vagy küldj a pokolba
Megérdemled, hogy tudd, megérdemled a szabadságot
 
És a falak leomlottak és a Mennyország kitárult
Túl késő követelni az ártatlanságodat
Amint a bizalom megszakadt
Csak egy kis kóstolás volt
Annyira édes volt
Nem tudtad elképzelni a legvadabb álmaidban sem
Meg kell kóstolnod, nyúlj ki és vedd el
Meg kell kóstolnod, nyúlj ki és vedd el
 
Nyúlj ki és vedd el
 

138-as szoba

A hátamon fekszem, alig lélegzem, s a fényt bámulom
Imádkozom, hogy ez nem a vég, de biztos vagyok, hogy akár az is lehetne
A hátamon vagyok, a szívem a testemen kívül dobok
Sosem gondoltam volna, nem tudom elhinni, hogy ez történik
 
Szóval ezeknek a falaknak kellene tartaniuk ezt a pillanatot
Sosem gondoltam volna, hogy újra itt leszek
A látásom homályosul, ahol a fények lassan elhalványolódnak
Kérlek húzz ki ebből az egészből
 
A bordáim összezúzodnak, pedig esküszöm, még csak 23 vagyok
Kúszva keresek egy mentőkötelet, de nem érem el
Valaki hallja meg a hangom, és nyissa ki az ajtót
Segítsen fel a padlóról, s állítsa meg a remegésem
 
A vér forr az ereimben
Istenem, a fájdalom könyörtelen
Készen állok a végre,
Ha az azt jelenti, hogy ennek az egésznek vége lesz
 
Szóval ezeknek a falaknak kellene tartaniuk ezt a pillanatot
Sosem gondoltam volna, hogy újra itt leszek
A látásom homályosul, ahol a fények lassan elhalványolódnak
Kérlek húzz ki ebből az egészből
 
A ködön keresztül megláttam egy arcot
Egy második esély, egy újabb élet
Hogyan bocsátottál meg nekem?
A fejemet a mellkasodhoz szorítottad
Azt mondtad minden rendben van, ne félj,
Csak csukd be a szemeid ls pihenj
 
A ködön keresztül megláttam egy arcot
Egy második esély, egy újabb élet
Hogyan bocsátottál meg nekem?
A fejemet a mellkasodhoz szorítottad
Azt mondtad minden rendben van, ne félj
 
Szóval ezeknek a falaknak kellene tartaniuk ezt a pillanatot
Sosem gondoltam volna, hogy újra itt leszek
A látásom homályosul, ahol a fények lassan elhalványolódnak
Kérlek húzz ki ebből az egészből
 
Kérlek húzz ki ebből az egészből
Kérlek húzz ki ebből az egészből
 

Halott

Minden nap amikor felébredek
Várom a sorsomat ahogy az ég kékből szürke lesz
Mostmár értem, lehet ez az utolsó napom
Lehet ez az utolsó napom
Mostmár értem, lehet ez az utolsó napom
Lehet ez az utolsó napom
 
Tehát mit kellene tennem, most hogy eljutottam a végére?
és ha kapnék még egy esélyt, még mindig itt lennél?
 
Kérlek, ne légy magányos amikor eltávozom
Túl hosszú ideje vagyok már nagyon szomorú
Ahogy óvatosan elillanok, ez a szám mindig veled lesz
[x2]
 
Egyelőre, ez az én búcsúm
 
Tehát mit kellene tennem, most hogy eljutottam a végére?
és ha kapnék még egy esélyt, még mindig itt lennél?
 
Kérlek, ne légy magányos amikor eltávozom
Túl hosszú ideje vagyok már nagyon szomorú
Ahogy óvatosan elillanok ez a szám mindig veled lesz
[x2]
 

Keselyűk

Húzd be a függönyt,avass be
Gyűjtsd a fotókat az Ördögről amit magadba engedtél
Mélyen beásva a lelkembe
Nem tudom, Nem tudom
 
Merre forduljak
Bármerre nézek ezek a keselyűk égetik ki
Az életet belőlem
Fussak vagy feküdjek és haljak meg?
Itt az ideje, hogy lehunyjam a szemem?
 
Érzések nélkül, más útasítását követtem
Egy paraszt akin keresztűl gázolhatnak és kiszipolyozhatnak amíg ki nem száradok
Nehéz meglátni hogy mi van a háttérben
Én vagyok? Én vagyok?
 
Merre forduljak?
Bármerre nézek ezek a keselyűk égetik ki
Az életet belőlem
Fussak vagy feküdjek és haljak meg?
Itt az ideje, hogy lehunyjam a szemem?
 
Oly sokáig mást sem tudtam és mást sem láttam csak zöld lámpákat
Bazdmeg a kapzsiságod, csak arra van szükségem, hogy valahol
kifújjam magam, ledöntsem a fejem és lenyugtassam a gondolataim
Kitartottam
De a markom már nem olyan mint volt
Sokkal öregebb vagyok, keserű és megfáradt, elveszett vagyok
Valaki adna egy jelet?
 
Merre forduljak?
Bármerre nézek ezek a keselyűk égetik ki
Az életet belőlem
Fussak vagy feküdjek és haljak meg?
Itt az ideje, hogy lehunyjam a szemem?
 
Merre forduljak?
Bármerre nézek ezek a keselyűk égetik ki
Az életet belőlem
Fussak vagy feküdjek és haljak meg?
Itt az ideje, hogy lehunyjam a szemem?
 

Tűzbe

Vedd vissza mind
Vedd vissza mind
Vedd vissza mind
 
Nem vagyok túl biztos benne hogy mit kéne tennem ezzel
Ezek a kezek, ez az elme, ez az ingatagság
A ketrecből mit létrehoztam, a pokolig amit a menny készített
Nem tudom elengedni a gyülöletet mert imádom az ízét
 
Fogadd vissza őket
 
Nem hoznám vissza a pillanatot
Egy szánalmas pillanatot sem
Bele adok mindent míg nem marad egy sem
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe
 
Feltételekbe ütközben abban a tudatban, hogy sosem fogok megváltozni
és ez így jó, vigaszt találtam a fájdalomban
Nem szánom a sötétséget,
Imádkozom valamiért hogy azt éreztesse, élek
 
Nem hoznám vissza a pillanatot
Egy szánalmas pillanatot sem
Bele adok mindent míg nem marad egy sem
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe
 
Paranoiás pszichopata vagyok
Mazochista dilettáns...
Nárcisztikus elefánt a szobában
A világ vége vagyok
A csordát vékonyítva
Minden az elmémen kívűl, kibaszottul abszurd
Eltávoztam
Eltávoztam
 
Nem hoznám vissza a pillanatot
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe mennék
Tűzbe
Tűzbe
Tűz
 
Vedd vissza mind
 

A felfedezetlen ország

Én egy havas téli napon születtem
A jégbölcső belül olyan hideg
Elveszett voltam gyerekkoromban
Az arany kígyó jele által
 
El a naphoz, és el az óceánokhoz
Az országhoz, melyet még soha nem fedeztem fel
 
Most a kezeim kerékhez vannak láncolva oly régóta
Én láttam az összes társam megfulladni
De nem tudom elfeledni, hogy ők mit tettek velem
Összetörtem a ketrecem, és futottam
 
El a naphoz, és el az óceánokhoz
Az országhoz, amit én még soha nem fedeztem fel
Oda akarok menni, ott van az én reményem
Hogy egy kis békére leljek egyszer
 
A hold egyre magasabbra emelkedik
Használjuk ki a az éjszaka sötétjét
Megszállni a titkos tornyot
Mielőtt meglátnának bennünket
 
Ő sehol ország királynője
Ő lesz az első és az utolsó
Hogy túlérjek terhemen
Oh a gyertyáink oly gyorsan elégnek
 
Te lettél az én fogadott apám
És lettél az én fogadott anyám
Te mérgezted meg a gyengeség lelkét
De te átkozottul meghaltál saját magzatod keze által
 
Évek múlnak el, míg a keresésem tovább halad
Annak az egynek, akit én szerettem, a szelleme miatt
Elvesztett szerelmem miatti dühömben a bosszúm miatt
Ezért ez az utazás soha nem ér véget
 
El a naphoz, és el az óceánokhoz
Az országhoz, amit még soha nem fedeztem fel
Oda akarok menni, ott van az én reményem
Oda a tengerekhez, és a hegyekhez
A rétekhez, melyeket én soha nem hagyok el újra
Oda én lefekszem, ott az én koronám
És örökké szeretek