A keresés eredménye oldal 17

Mondtam már, de elismétlem újra

Megmondtam már neked, de újra kell mondanom
Α tenger öbléhez ne menj le már
Μert a tenger ott is viharos
És magával ragadhat az ár
 
És ha elragad, hová visz az
Lehúz, a mélységes vízek alá
Testemből hajót formázok
S a kezeimből evezőket
Majd kendőcskémmel vitorlázok
És be is járok, meg ki, a szárazföldre
 
Mondtam már, de újra elismétlem
Ne írj nékem leveleket
Mert nem ismerem a betűket
És ekkor a sírás kerülget
 

Az ágyhuzat

Megvan nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Nálam van, s azzal takaródzom
És az Éj, tengerré válik, az éjjel egy óceán
Aki értem kiált, s a mélyébe csalogat
 
Napok teltek-múltak, s a nehezén túl vagyok
De az emlékeim vissza-visszatérnek
Az ágyhuzatod a bűnös, az ágyneműd a vétkes
Amely az illatodat őrzi
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Köröttem tárgyak hevernek, eltépett levelek
Szana-szét szórva, mindenütt
Történtek már csodák
Am a lelketlen tárgyakat
Vajon, mi tudná megmenteni
 
Megbírkózom vele, s újra hinni fogok
De ígéreteimet nem tartom meg többé
Mert nemet mondtál, s ez az oka
S ezzel a Nemmel
Mindent megtagadok én is
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Megvan, nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Felhő, mely körbeburkol
Játszom a dalodat, folyton a dalod játszom
De az ég, meg nem nyílik
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Nem bánok semmit
Am mikor fázom, kérdem merre lehetsz
Mi lehet rajtad, tőlem messze-távol
Miközben mélyen alszol
 

A sólyom asszony fia

Se lepedő, se egy matrac, hogy lefeküdhessek
Még fény sincsen, hogy olvashassam leveled
Az édes leveled, oh, édesanyám
Nyár van, itt mégis fázok a hidegtől
Széltében egy méter, hosszában kettő
A cellám, oh, édesanyám
 
De nem élhetek térden csúszva
Én vagyok a sólyomasszony fia
Oda se neki, ha trajtam sebeket szakítanak
Ellen állok a kínzó tüzek rohamainak
Anyám nem sajnálkozz, anyám ne sirass
 
Egy véres rongycsomó rajtam a ruházat
Azzal vetek nyughelyemül ágyat
A nedves betonon, oh, édesanyám
A mellettem lévő cellában
Testvért hoztak valami sorstársat
Vajon, meddig bírja majd, oh, édesanyám
 
De nem élhetek térden csúszva..
 

Találkozz velem

Találkozz velem a túlsó oldalon
A vágynak itten nincsen vége
És én mindent akarok
Amikor a gondolat elsötétül
Én felragyogok a másik oldalon
 
Találkozz velem, a másik oldalon
Orvosolatlan gerjedelmemmel szenvedek
Epedezve ég a bensőm
A félelem szorosan átölel engem,
S rámolvassa az igazságot
A túlsó oldalon, találkozz velem
 
Akarom, hogy velem légy, a szenvedélyek örvényében
Vadul örjöngő lelkemnek, hozd el a nyugodalmat
Te vagy nekem az egyetlen, és első mindenek felett
Légy velem, te tündöklő ragyogás
Találkozz velem, a túloldalon
 
A fájdalom, öröm, és izgalom
Kering, lüktet a testemben
A szerelem istencsapása, felszínre tör, kifakad csókjaim nyomán
A túlsó oldalon
 

Akárki is vagy

Akárki is vagy
Az életben bármit is keresel
Gyere és maradj velem
Amíg el nem jő a reggel
 
Mert ma veszítem el, amit legjobban szerettem a világon
És keresek valakit, akinek elmondhatnám fájdó bánatom
Akinek mindezt elpanaszolhatom
 
Kialudtak szememben a fénylő csillagok
Szerelmünk kétfelé szakadt
Soha nem érint meg már, ölelő két karod
Életünk, innentől csupán ócska lom maradt
 
Akárki is vagy, bármire is gondolsz
Gyere és maradj velem, és kérlek ne hagyj el
Akinek mindezt elpanaszolhatom
 
Kialudtak szememben a fénylő csillagok
Szerelmünk kétfelé szakadt
Soha nem érint meg már, ölelő két karod
Életünk, innentől csupán ócska lom maradt