A keresés eredménye oldal 1

Lányomnak

Tudom, hogy eljön egy nap, mert ez az élet sora
Rettegek attól a naptól, mikor elhagysz majd minket
Tudom, hogy eljön egy nap, amikor szomorúan és magányosan
Magamat vonszolva, anyádat támogatva
Hazatérek sivár otthonunkba
„Mihozzánk”, ahol te nem leszel.
 
Semmit sem fogsz látni abból, ami a szívemet gyötri
A szemed csillogni fog az örömtől és a boldogságtól
Arcomon vigyor lesz, amit nem ismersz
Úgy tűnik, ez mosoly, de nem az
Büszkén fájdalmamat karjaidba folytom
Követem lépteid, szó nélkül nem gondolkodva
A csöndes templom meghittségében
Utadon, hogy odaad magad az általad választott férfinak
Ki megfoszt téged a nevünktől
Hogy adjon neked egy másikat, amit nem ismerek.
 
Tudom, hogy egyszer eljön, egy nap mikor eléred ezt az életkort
Kitörsz a ketrecből miután utadra leltél
Tudom, hogy eljön egy nap, éléred virágkorod
És akkor életed hajnala máshol virrad
És mi anyával, magányosan éjjel is és nappal is
Nyáron is akár csak télen kicsit fázni fogunk.
 
És ő aki semmit sem tud a nekünk okozott bajról
Aki semmit sem tett éveid gyarapodásáért
És amitől a legjobban félek, aki eljön ellopni
Részünket a múltból, részünket a boldogságból
Ez a névtelen, arctalan idegen
Oh! Mennyire utálom őt
És mégis, ha boldoggá fog tenni
Nem lesznek gyűlölködő gondolataim felé
Kezeddel együtt felajánlom neki a szívemet
Mindent megteszek, tudván, hogy szereted
Egyszerűen azért, mert szeretlek
Azon a napon, amikor eljön.
 

Ő

Ő lehet az az arc, akit nem tudok elfelejteni,
Gyönyör vagy sajnálat nyoma,
Lehet az én kincsem vagy
Az ár, amit meg kell fizetnem
 
Ő lehet az a dal, amelyet a nyár énekel,
Lehet az ősz hűvössége,
Száz különböző dolog lehet
Egy nap ritmusán belül.
 
Ő lehet a szépség vagy a szörnyeteg,
Lehet éhínség vagy ünnep,
Minden napot átváltoztathatja
Mennyországgá vagy pokollá.
 
Ő lehet az álmom tükre,
A patakban tükröződő mosoly,
Lehet, hogy nem az, aminek látszik
A kagylójában.
 
Ő, aki mindig olyan boldognak tűnik a tömegben,
Kinek a szeme lehet olyan titokzatos és büszke,
Senki sem láthatja őket
Amikor sírnak.
 
Ő lehet az a szerelem, amely nem remélheti, hogy kitart,
Jöhet hozzám a múlt árnyai közül,
Melyekre emlékezni fogok a halálom napjáig.
 
Lehet, a túlélésem értelme,
Miért és minek okán élek,
Akihez ragaszkodni fogok
Otromba és gondterhelt éveken át.
 
Én, megfosztanám nevetésétől és a könnyeitől
És készítenék az összesből emléktárgyakat magamnak
Mert ahová Ő tart, ott kell nekem is lennem.
Életem értelme ő, ő, ő.
 

Elesettek

Elesettek anélkül, hogy igazán tudták volna, miért ...
Férfiak, nők és gyermekek, akik csak élni akartak.
Nehéz mozdulatokkal, mint részeg férfiak, végül eldőltek.
Megcsonkítva, félig lemészárolva, szemeik ​​nyitva vannak a félelemtől.
Elestek, amikor Istenüket hívták, templomuk kapujában, küszöbén.
Sivatagi csordákban, tántorogva a kohorszban menekülve.
A szomjúság, az éhség, az acélvas, vagy a tűz álmaikat is legyőzi.
 
Szerényen, csendesen elestek, tízezrek, milliók anélkül, hogy Európa vagy a világ megmozdulna értük. Senki sem emelte fel a hangját az eufórikus világban, miközben egy nép a vérében tanyázott. Európa felhangosította a jazz-zenéjét, a trombiták is sírtak de, elnyomták a gyermekek kiáltásait.
 
Egy pillanatra apró piros virágok lesznek, homokszél jön, majd feledés borítja. Elestek, nyitott szemük tele volt napfénnyel, mint egy madár, akit egy golyó repülés közben összetör. Meghalni bárhol és nyom nélkül.
 
Figyelmen kívül hagyva az első messze támadást, bizakodva, hogy ez róluk, anyákól nem szólhat, utolsó álmukban is hittek, hogy gyermekeik folytathassák gyermekkorukat. Az, hogy egy napon a remény földjeit tapossák, azokban az országokban, akik kinyújtott kézzel állnak az emberek elé.
Azok közé tartozom, akik sír nélkül alszanak. Aki úgy döntött, hogy meghal anélkül, hogy lemondana hitéről, aki soha nem hajtotta le a fejét a sértés alatt. Ki mindent túlél, megalázva, letiporva de, nem panaszkodik.
 
Elestek, hogy belépjenek a végtelen éjszakába, örök idők, bátorságuk végén.
A halál életkoruk megkérdezése nélkül is érte őket, mivel ők voltak a hibásak, mert Azeri-örmény gyerekek voltak, mert odaszülettek.
 

Spend the night with you, Miss

Spend the night with you, Miss
Spend the night with you
It is a wonderful plan
I'm especially asking
For a discrete place, Miss
At the nightfall, Miss
Staying apart from melodrama
From some 'God ! My husband!'
 
Spend the night with you, Miss
Spend the night with you
When Mister is failing
When he's trying to make some money
To undress you, Miss
To crease your undergarments, Miss
To make your soul vibrate
Your body and everything
 
Spend the night with you, Miss
Spend the night with you
My God, I claim it,
It is my sweeter wish
And your skin, Miss
I jealously want to take care of it, Miss
By using all the variety
Of kisses, kisses
 
Spend the night with you, Miss
Spend the night with you
Own this woman's body
At the point of madness
Ignoring what's happening
Apart from us
Putting all of your sensations, Miss
In a messy way
 
And amaze you
Like a turmoil, Miss
That is what I demand
And only this, period.
 

You must be able

You must be able to smile again,
When good times go away
And only the sadness is left
And unhappy days.
 
You must know that in all that anxiety
You have to keep your dignity
Despite the hurt you feel
You must leave and never come back.
 
You pray the Lord, who discourages you
'Have mercy, don't let me die!'
You must be able to hide your tears
But the world was created to suffer.
 
You must be able to leave the table,
When you're nomore useful to love
Stand up with nonchalance,
While you suffer silently
 
You must be able to hide your hurts
And disguise your pain.
Cover up the hate in you
And carry the hell in your heart
 
You must be able to be cold as ice
Even if your heart burns of rage.
You must be able to give up with your life
But I still love her too much
And I'm not able to say goodbye to her!
You must be able, but I'm not...
 

And Therefore

I know very well, that some day I'll wake up,
And to me, the sun won't shine,
The love I gave you, won't be your love anymore,
For my own good, for my own good.
 
And without pain or weeping, I'll move away,
Straight I'm going with no desire to come back,
Without looking back I would like to delete,
Your gazing, your kissing and yout voice, my love.
 
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore...
 
I'll leave you without tears and without shouting,
But the bottom of my skin will shiver,
I'll see myself finally free and repose I'll find,1
For my own good, for my own good.
 
I will go to another sky and country,
To forget your cruel coldness,
And my hands that today are full of you,
Will try to dream and will have, another love.
 
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore...
 
It will be better, if I can have a reason,
That drowns in me, my cravings of loving,
And to find freedom for my heart,
For my own good, for my own good.
 
To dream I'll look for another arms,
And only then, your name I'll forget,
But you never will be able to come back to my side,
And my malaise2, my fear and the pain will remain.
 
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you,
And therefore, therefore I will stop loving you,
And therefore, I won't stop loving you.
 

• 1. I'll have
• 2. also 'damage'

Good anniversary

This afternoon I saw you, nervous for waiting,
That's why I dressed, barely speaking,
Today, a year ago, that cheerful and without a doubt,
1In white I took you, before the judge of the place.
 
I've looked at the clock, soon it will be eight2,
Your suit didn't arrived, you're waiting for it since yesterday,
And the bow that today woman you're expecting to wear,
With so much going and coming, ended falling.
 
You run, come and go, through the hall
You turn on more and more, just like a cyclone,
And you don't know what to do, if to laugh or to cry,
I do my duty, I must to shut up.
 
You won't want to expect, the show to await,
And we won't be able to watch not even one act of Manon,
Taking without delay, on the fly a plane,
We could arrive, when the courtain descends.
 
Good anniversary, good anniversary
 

• 1. dressed
• 2. time

The boats have gone

The boats have gone, tonight the sea is beautiful.
The wave is coming towards me like a shining snake.
Big birds are gliding around me and are calling me.
In the rising wind, I'm hearing your voice,
I'm hearing your voice.
 
The wave is coming and is rolling to my feet on the sand.
The trace of my footsteps is fading away little by little.
Today, my sadness today is unimaginable
With this ocean moving between the two of us,
moving between the two of us.
 
The boats have left, tonight the sea is calm.
The wind that is coming from the islands is gently exhaling
A harp complaint while playing in the palm trees.
I look at the sea and I'm hearing your voice,
And I'm hearing your voice.
 
I'm waiting for the sun to come out later
And for its first ray to come and touch my skin.
It'll be the hour of enchantment, the hour of distress.
And I'm waiting for you, who will come out of the waters,
who will come out of the waters.
You, I'm waiting for, who will come out of the waters.
 

Turn Off The Light

Turn off the light,
come close to my heart
so my arms hug you
and soak up your warmth,
so the whole night
fills us with joy.
Turn off the light,
crawl against me.
 
Turn off the light,
draw the curtains,
flow on the weak soil
of my skin,
become the river,
the spring of love
to quench my thirst
till dawn breaks.
 
At the time when everything
sinks and turns to whisper,
At the time when shadows
hug the walls,
in the dark room,
let's bite into the fruit
of these countless joys
which live at night.
 
Turn off the light,
curl up upon me
so that love lights up
our tender lovemaking
and we can count
free of time's flow
the sweet blessings
of our feelings.
 
Turn off the light.
In the dark,
my grasping hands
will reshape
your brow, your eyelids,
your lips and your neck.
Turn off the light,
the night is ours.
 
Turn off the light,
cover our madness
with some mystery,
with some magic.
Let your illusions
slowly sink
in the pleasant war
lovers wage.
 
At the time when things
seem abandoned,
At the time when dew
awaits dew,
happiness offers
its dreams for two
and love becomes
obvious to lovers.
 
Turn off the light
so you become
in the immensity
of our happiness
nothing but matter,
nothing but thought.
Turn off the light.
Come, let's love each other.
 
Turn off the light.
Come, let's love each other.
Turn off the light.
Come on, let's love each other.
Oh, turn off the light.
Come, let's love each other.
 

I Drink

I drink to forget so many, many misfortunes
this ordinary life, without any more will
I drink because this gives me the illusion that you exist
when too many selfish people put you there
 
I'll raise my glass for our failure
for two hearts defeated by stupidity
I drink to the Inferno placed in the liver
to the bouquet of cirrhosis watered by me
 
I drink any time, for the mistakes of mine and yours
for the torments you'll continue to give to me, I shall also give
I drink to our love, to our diabolic embrace (1)
it's tragicomic that often we cannot fly
 
To our sacred union, mean and miserable
To your body, insatiable of fresh and new
To the solemn commitment in front of God and the world
To your barren womb which will never bear fruit
 
I drink to get away from the things I envy
I drink until suicide, out of disgust and pity
I drink to fly, to throw up judgements
Expelling from inside these truths of mine
 
To the happiness given by my complexes
to the sex hunger, to the lovers you have
to my swollen skin, out of whatever reason
and for the menopause which will take you by surprise
 
And I raise my glass for the result of this double life
for the relationship of the couple conceived this way
for the marital knot, where nothing can be seen
for the prostate issues which sooner or later I'll have
 
For the life which goes on, for the injuries and pains
for your cellulitis which tells your age
I drink, and why not? To the glacial loves
to famous glory, to frigidity
 
I drink to die, I'll die of excess
I'll die drop by drop with the dreams I have
I drink till I can with my sponge liver
because what I reject is more powerful than me
 
I get drunk like this and I drawn in the punishment
this hyena face which cuts me in half
because I have a hole here inside, it confesses to me,
the greedy devil you created for me
 
I drink, Lord, when I drink, a little out of habit
and more out of loneliness, not to think of me
and lose you!
But yes! I drink!
 

Elveszve

Elveszett
Mint egy trónfosztott király
Elveszett
Mint egy egyszer csak elnémult tenor
Mint egy hitetlen pap
Mint egy ujjak nélküli zongorista
Drágám, mennyire elveszett vagyok nélküled
 
Elveszett
Mint egy céltalan élet
Elveszett
Mint egy látóhatár nélküli tengerész
Mint egy törvény nélküli ország
Mint egy gyerek egy fa tövében
Drágám, ennyire elveszett vagyok nélküled
 
Meg kellett volna
Amikor a szíved annyira szeretett
Állítani a pillanatokat
A pillanatokat és az időt
Meg kellett volna
De midőn megértettem
Egyedül voltam az életben
És azóta is vagyok
 
Elveszve
Mint egy méhek nélküli kaptár
Elveszve
Mint egy naptalan nyári nap
Űzött dámünő
Vagy mint egy szomorú örümtűz
Drágám, milyen elveszett vagyok nélküled
Elveszett
Mint egy méhek nélküli kaptár
Elveszett
Mint egy naptalan nyári nap
Űzött dámünő
Vagy mint egy szomorú örümtűz
Drágám, milyen elveszett vagyok nélküled
 

I love you like that

You are my whole life
I don’t know why
You are not very pretty
But I love you like that
Your joys are childish
Your gestures are clumsy
You look like a kid
But I love you like that
You yell for nothing
You lie confidently
You call me with foolish names
That make my friends laugh
And when I tell you
this must change one day
You start crying
And I am there to console you
 
I take you in my arms
And huddle against me
You are the strongest
But I love you like that
My eyes are full of tears
How to explain it
Everything about you disarms me
But I love you like that
You have flaws
Often you talk too much
And when I'm too much
Infuriated
I shout “that's enough”
But when you smile
With a helpless look
Before your confused look
I feel very emotional
 
You are my whole life
I do not know why
You are not very pretty
But I love you like that
 

I'm Alone Now

I'm alone now, out of the blue.
It was bound to end up like this.
I couldn't fill the gap
that widened between us.
 
I'm alone now, it was meant to be.
I wasn't the easy-going type.
Though married, I fancied me a free man,
of course she would leave me.
 
I feel so lame and sheepish
standing in the middle of the room,
arms and legs idle,
like a child with a heavy heart.
 
I'm alone now, I've asked for it,
what with my nasty temper.
I wonder what I am to do
now that I ruined everything.
 
Women, they don't understand us.
Granted, I could hit the bottle. Not that much,
but still too much for her taste.
 
There were my old buddies too.
True, they can be a bit of a pain
but still I used to hang out with them
and she would rather have me not.
 
I'm alone now, in these settings
where everywhere I look
memories vie for my attention
as if to better tear me to shreds.
 
I'm alone now, serves me right.
In the end happiness has to be earned.
Ignore it and it goes bankrupt,
and that's when you feel sorry.
 
I have my faults, who hasn't any?
Changing is not always easy.
This is what you get for horsing around
and playing the smart aleck.
 
I'm alone now, I saw to that,
and I don't think she'll come back.
Surely I'll feel very sad
for love pierces through my heart.
 
I have my faults, who hasn't any?
Changing is not always easy.
I'm alone now.
Alone.