A keresés eredménye oldal 30

Vörös folyam

Ahogy szólít a sötétség, darabokban hullik le rólam a józanság
Elsodor és feldúl, megmérgezi az elmém
Tetézi a tombolást, mi egyre csak nő
A fogaskerek tajtékzanak
Őrjöngve szórja szét hamvait, ahogy ég
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs feloldozás?
Nincs esély a bocsánatra?
A fájdalom tovatűnik, de a hegek maradnak
Felszakítom magam dühömben
Szabadjára engedem a démonjaim
Valami eltörött bennem
Süvölt es sóvárog, hogy egyre nagyobb legyen
Egész addig, míg szívem véres áradatként nem patakzik
Hagyom, had mosson át a vörös folyam
Egy szívet tépő reccsenés a felszínen
Kirobban a harag és a szörnyeteg, ami bent él
 
Zúzni, törni, rúgni, égni
És vadul követelni
Legyetek átkozottak, ez mind a ti hibátok
Belesüppedtem a megvetésembe, ahol most vagyok
A határok feszegetése a nyomoromat rejti
Leomlanak a falak
A düh, akár egy állat, szabadulni próbál
 
Azt hittem ismerlek
Ahogy te ismersz engem
Nincs menekvés?
Nincs esély a bocsánatra?
 

Legyőzhetetlen

A kezem után nyúltál után?
A senki földjén állok
Zavarodott vagyok és nem értem
Mondd, te is érzed?
Ez valós?
Csak meg akarom osztani ezt a percet veled
 
Mindez egy fájó szívvel kezdődött
Ám amióta besétáltál az életembe
Elsöprően letaglóztál
Maradj, míg a nap alászáll
És hívj minket életre
Kezdetektől fogva zuhanok
Csak neked és nekem van itt hely
Senki nem választhat el minket egymástól
Te és én, legyőzhetetlenül
A fájdalmon át, a szerelemig és a szépségig
 
Lehetséges volna
Hogy te itt vagy velem?
Mindaz a csoda, amit láthatok
Őszintén mondhatom,
Hogy nem félek
Egy pillanatot se adnék semmiért, mit veled tölthetek
 

Elégia

Látok egy srácot egy nagy gitárral
És bár nem talál el minden hangot
Mégis szívből énekel
A legszomorúbb szavakat, mit ismer
 
Gyengeség ül szemében
Bár sose mutatja
Látom, milyen keményen próbálja
Elengedni mindet
 
Tartsd vissza, fojtsd el, hagyd halni
Fiam, láttál már igazi férfit sírni?
Én mondom, a világ sose értené igazán meg
Újabb könnycsepp porlad el
És a bánat csak tovább égeti
Olyan nehéz legyűrni a szégyent
Így újabb könnycsepp porlad el
 
Láttam egy férfit torz mosollyal
Mintha félne érezni
Így a sebek, mit rejtegetne
Őt se engedik gyógyulni
 
Töröld le
Bármibe is kerül
Senki nem akar látni egy erős embert megtörve
Könnyebb szeretni egy férfit
Aki sose hibázik
 
A srác felnő
Ír még egy dalt
A legőszintébb dalt, mit valaha énekelt
Mi végre felszabadítja őt
És engedi, hogy a legnagyobb hőse korán távozzék
 
Az utolsó könnycsepp porlad el
A bánat megtanította rá, hogy
Nem kell legyűrnie a szégyent
Az utolsó könnycsepp porlad el
 

A fény

Emlékszel?
Sötétedés után úsztunk a holdfényben
Emlékszel?
Ahogy az üvegen áttört a fény
Én emlékszem
Sosem riasztott minket semmi, míg fiatalok voltunk
Mondd, emlékszel-e egyáltalán
 
Mint egy villanás a sötétben,
és a rég elveszett téli világom kiolvad
Elég egy felizzó szikra,
hogy fellobbanjon egy gyertya lángja
Békés ragyogás ébred belül
 
Elbukhatok ezerszer is és táncot lejthetek akár égő zsarátnokon
Csak egy forró ölelés, vagy a hála érzése
Egy új lét első szívdobbanása
Elbukhatsz ezerszer is, amíg emlékszel
Végül csak egy rég nem látott barát kell,
hogy emlékeztessen, hogy az éjszaka végén
Az öröm maga a fény
 
Emlékszel?
Miként vadul rohantunk, szelek szárnyán
A jeges hóra decemberben
Mikor dacoltunk a legmeredekebb völggyel
Én emlékszem
A világ gondja nélkül, örökre magasban
Én mindig emlékezni fogok rá
 
Volt idő, mikor a sötétben bolyongtam elveszve
A legnagyobb gyötrelem kinzott mit valaha éreztem
Agóniában, nyomorultan vonszoltam magam, fény nélkül
És semmi nem töltötte ki az ürességet bennem
 
Egy éjjelen rájöttem, hogy szemeim megvezettek
Bolonddá tettem magam
A körülmények áldozata lettem
Ám ma este érzem, hogy a hazugságok távoznak tőlem
Felszabadulok
Ezt a döntést nem hagyhatod a véletlenre
 
A bennem ébredő tűzből az életem kovácsa én, magam vagyok
 

Francis örökké

Click to see the original lyrics (English)
Nem tudom mit tegyek nélküled
Nem tudom hova tegyem a kezeimet
Próbáltam lehajtani a fejemet
De hajnali háromior írom ezt
 
A világnak nem kell látnia,
Hogy a lehető legjobb voltam, de
Nem hiszem, hogy tudnék ott állni
Ahonnan te nem látsz
 
Napfényes napokon kimegyek sétálni
Egy fákkal szegélyezett utcán kötök ki
Felnézek a napfény réseire
Jobban hiányollak, mint bármit
 
A világnak nem kell látnia,
Hogy a lehető legjobb voltam, de
Nem hiszem, hogy tudnék ott állni
Ahonnan te nem látsz
 
És az Ősz jön amikor még nem vagy kész
Az elhaladó nyárral, de
Nem hiszem, hogy tudnék ott állni
Ahonnan te nem látsz
 

Egy Napon Minden Rendben Lesz

Click to see the original lyrics (English)
Ekkorát tévednék?
Túl félénk lennék?
Szabad-e magamhoz nyúlnom,
Hogy érezzem, hogy élek?
 
Én lennék a hibás? Páratlan lennék?
Nem fordulhatnék csak meg, hogy ne kelljen többé hátra néznem?
 
Felejtsd el a tegnapot!
És mindent, ami számított neked!
Tudom, hogy egy napon
 
Minden rendben lesz,
Minden rendben lesz.
 
Rám gondolsz,
Mikor kétszer meggondolod?
Fontos vagyok, szép vagyok a szemedben?
Különleges vagyok?
Egy légy a kaptárban?
Képes leszek majd kiállni
Magamért?
 
Felejtsd el a tegnapot!
És mindent, ami számított neked!
Tudom, hogy egy napon
Minden rendben lesz.
Mikor nincs senki aki figyelne rád,
Ígérem, hogy egy napon
 
Felejtsd el a tegnapot!
És mindent, ami számított neked!
Tudom, hogy egy napon
Minden rendben lesz!
Ó!
 
Felejtsd el a tegnapot!
És mindent, ami számított neked!
Tudom, hogy egy napon
Minden rendben lesz.
 
Mikor nincs senki aki figyelne rád,
 
Ígérem, hogy egy napon
Ígérem, hogy egy napon
Ígérem, hogy egy napon
 
Minden rendben lesz.
 
Minden rendben lesz.
 

Az örök ősz

Click to see the original lyrics (English)
Komor napok közelednek,
a nyár tüze már nem hevít.
A téli szél is zordabb lesz
most, hogy többé már nem vagy itt.
 
Nézem, ahogy a madárhad
délnek szállva tovatűnik