A keresés eredménye oldal 17

Generációs nehéz kopogások

Hé, ha befestenélek egy színre
Gondolod a világ szeretne engem?
Felhalmozódott hegek és homályos emlékek
Nem érheted el a csillagos égboltot, csak az ablakon kívül
 
Hé, képes egy törékeny szív szeretni anélkül, hogy elárulnák?
Rejtett indítékok és jelentéktelen remény
Igazságszolgáltatás rég meghalt
 
De, csak menj oda, rendben?
 
Ah, élni akarok
Többet akarok élni
Örökkön-örökké, csak így
Ah, élni akarok
Többet akarok élni
Örökkön-örökké az oldaladon
 
Hé, szétszort és törött darabjaimat
Amik a csillagos égboltra hasonlítanak
Ha ragyognak
Tudnak a szavaid és gyengéd szereteted őszintébbek lenni, mint bárki másé?
 
Mert a dolgok még változhatnak
 
Ah, nem fogok veszíteni
Ma nem fogok veszíteni
Lágyan és gyengéden, mondom magamnak
Ah, nem fogok veszíteni
Ma nem fogok veszíteni
Lágyan és gyengéden, most az élet és a végzet
Találkozzunk
És amikor találkozunk, azt mondom 'minden rendben lesz'
 
Ah, élni akarok
Többet akarok élni
Örökkön-örökké, csak így
Ah, élni akarok
Többet akarok élni
Örökkön-örökké, hé Isten, ah, nevetni akarok
Többet akarok nevetni
 
Tökéletesen és megfelelően az oldaladon
 
...Pont mint te...
 

A sólyom asszony fia

Se lepedő, se egy matrac, hogy lefeküdhessek
Még fény sincsen, hogy olvashassam leveled
Az édes leveled, oh, édesanyám
Nyár van, itt mégis fázok a hidegtől
Széltében egy méter, hosszában kettő
A cellám, oh, édesanyám
 
De nem élhetek térden csúszva
Én vagyok a sólyomasszony fia
Oda se neki, ha trajtam sebeket szakítanak
Ellen állok a kínzó tüzek rohamainak
Anyám nem sajnálkozz, anyám ne sirass
 
Egy véres rongycsomó rajtam a ruházat
Azzal vetek nyughelyemül ágyat
A nedves betonon, oh, édesanyám
A mellettem lévő cellában
Testvért hoztak valami sorstársat
Vajon, meddig bírja majd, oh, édesanyám
 
De nem élhetek térden csúszva..