A keresés eredménye oldal 12

Jobbnak lenni

Eltöröm a sors kemény láncait
Az utakat, amelyeken járunk, mi teremtjük
Mert a jövőnk széles és hatalmas
 
Tisztelet és válasz
Hogy erősebbé tegyük kötelékünket
Eldobom a dühöt a múltba
Választhatom, hogy végre jobb legyek
 
Minden fájdalmon keresztül nőttem
Melegítsd fel ezt az öreg kőszívet
 
Hagyd magad mögött a fájdalmat
A kötelek fonalát elszakítva
Hagyd magad mögött a fájdalmat
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
 
Összetöröm a kétségbeesés csontjait
A medve állkapcsában
A próféciák valóra válhatnak
 
A fenevadot mélyen magamban tartom
Mindig a bőr alatt
Hagyom, hogy átkarmolja a tükör üvegét
Választhatom, hogy végre jobb legyek
 
És még egy kőszív is
Képes felmelegedni, ha már nincs egyedül
 
Hagyd magad mögött a fájdalmat
A kötelek fonalát elszakítva
Hagyd magad mögött a fájdalmat
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
 
Ezen a siralmas télen
A remény magjai még mindig nőnek
Fehér foltok a sziklán és a füvön
 
A megvetéstől elfordultam
Most már csak próbálom megtanulni
Égő égbolt most felhős
Választhatom, hogy végre jobb legyek
 
Hagyd magad mögött a fájdalmat
A kötelek fonalát elszakítva
Hagyd magad mögött a fájdalmat
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
Választhatjuk, hogy jobbak legyünk
 

Az ágyhuzat

Megvan nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Nálam van, s azzal takaródzom
És az Éj, tengerré válik, az éjjel egy óceán
Aki értem kiált, s a mélyébe csalogat
 
Napok teltek-múltak, s a nehezén túl vagyok
De az emlékeim vissza-visszatérnek
Az ágyhuzatod a bűnös, az ágyneműd a vétkes
Amely az illatodat őrzi
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Köröttem tárgyak hevernek, eltépett levelek
Szana-szét szórva, mindenütt
Történtek már csodák
Am a lelketlen tárgyakat
Vajon, mi tudná megmenteni
 
Megbírkózom vele, s újra hinni fogok
De ígéreteimet nem tartom meg többé
Mert nemet mondtál, s ez az oka
S ezzel a Nemmel
Mindent megtagadok én is
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Megvan, nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Felhő, mely körbeburkol
Játszom a dalodat, folyton a dalod játszom
De az ég, meg nem nyílik
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Nem bánok semmit
Am mikor fázom, kérdem merre lehetsz
Mi lehet rajtad, tőlem messze-távol
Miközben mélyen alszol
 

Emberfeletti

Emberfeletti
Emberfeletti
 
Én vagyok az ellenméreg
Én vagyok a dobótőr és a lövedék
Dávid vagyok, aki visszajön
Egy tökéletes mosoly fogait megrepeszteni
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
Emberfeletti
Emberfeletti
 
Egy megmenthetetlen lélek
Arany glóriádat vörösre festi
Törd meg a törhetetlen
Hogy megöld a démonokat a fejemben
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
A sebek begyógyulnak
Ezt az emberi tehetséget nem lehet meghamisítani
Ez az én számításom
A megbomlott egyensúly helyreállítása
 
Most már nincs vesztenivaló
Csontot törünk Góliát homlokán
Most már nincs vesztenivaló
Csontot törünk Góliát homlokán
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
Emberfeletti