A keresés eredménye oldal 11

Vén bicó

Vén bicó, egész életemben rajta ültem
Kíváncsi vagyok, előbb érek-e a sírba, mint az a vén bicó
Holdfényes, völgyeken hasítok le
A veranda fényének fátyla pislákol és elkapja a tekintetemet
 
A biciklimen, tovább gurulok
A biciklimen, a dalomat éneklem
A biciklimen, remélem, velem tartasz
 
Meleg est, a lelki bicómon ülök
Nem megy olyan jól, de odavisz, ahova mennem kell
Nincs útmutató, az élet egy lassú menet
Ha van egy vén bicód, gyere és biciklizz erre velem
 
A biciklijeinken, kezek az égben
A biciklijeinken, óvatosan vezetve
A bicikliutunkon
 
Néha mindenki egyedül űzi
De jobb, ha van egy utazótársad
Néha mindenki szombat estje rosszul sül el
A menet közben
 
Törött és rozoga vén bicó
Törött és hiányzik belőle egy csavar vagy öt
Egyben marad addig, amíg élek
A menet közben
 
Gyűlölöm a hölgyeket és urakat
Békén hagyom őket ahogy elhúzok
Sose képzeltem ilyen isteninek a száguldást
A menet közben
 

Kakukk

Az emberek megvesznek majd a kakukkos óráimért
Gyenge elmék az óra szerelmesei
Csak a refrén egy változata, mintha cukorka lenne az agynak
A sarokig felsorakoznak majd
 
Fürge kis ujjak jóvoltából
Van egyfajta népies, antik házi érzete
De a kisgyerekek rabszolgasorba állításának igen nagy előnye
Az, hogy nem kell nekik sokat fizetned
 
'Micsoda cifra óra', mondják majd
Bármilyen árat mondok, megfizetik
Szívük vágya dallamával
Ez egy Flouglemire
 
'Milyen csodálatos dal', kiáltják majd
Ha túl közel állsz, meghalsz
Egy tiszta és kedves melódia
Háromszor annyit is megfizetnek!
 
Exportáljuk őket Angliába, Franciaországba és Kínába
Imádják majd Spanyolország északi kikötőiben
Minden nemzet, imádat, igazi világuralom
Szerencsevonatra szállunk
 
Reggelente felmossuk a pénzt
Délutánonként a javainkban hempergünk
Esténként a legjobb fogásokat és borokat fogyasztjuk
És ezüstkanállal esszük majd
 
'Micsoda cifra kanál', mondják majd
('Elvehetem a kabátját?') Csak tessék
('Ő egy kakukkosóra beszállító, a Mr. Flouglemire')
 
És sajnáljuk, de nincs utánvét
De teljes garanciát ajánlunk
Csakhogy a garancia már le is járt
Bedőltél Flouglemire-nak (Ha!)
 
'Micsoda díszes óra', kiáltják majd
'Milyen szép kis zene jön belőle'
Utolér majd engem az igazság
Most vissza a munkába ezekkel az árvákkal!
 

Győzni fogok

Click to see the original lyrics (English)
-
Az életem egy folytonosan gabalyodó, kanyargó és csalogató
Alagutakból álló csapda
És függetlenül attól, hogy merre bukdácsolok és keresem az utat
Kíváncsi vagyok, mi az igazán érdemes
Néha olyannak tűnhet, mint egy kegyetlen álom
És én kapaszkodó nélkül zuhanok
Néha zavarba jövök és megvernek és felhólyagosodok
Egyedül hagynak a hidegben
 
-
De győzni fogok, megpróbálok
Sose vesztek, sose halok meg
Már láttál ezelőtt, újra látni fogsz
Sosem adom fel, sosem adom meg magam
Míg nem vérzek és nem kapok zúzódást
Míg el nem törtem a csontjaim
Míg nem bántalmaznak
Míg nem nevetek egyedül
 
-
Nehéz elbűvölőnek és eszesnek és lefegyverzőnek lenni
Nehéz a legjobbnak kiadni magad
Nehéz elérni mindenki elvárását
Nehéz lépést tartani a többiekkel
 
-
De győzni fogok, megpróbálok
Sose vesztek, sose halok meg
Már láttál ezelőtt, újra látni fogsz
Sosem adom fel, sosem adom meg magam
Míg nem vérzek és nem kapok zúzódást
Míg el nem törtem a csontjaim
Míg nem bántalmaznak
Míg nem nevetek egyedül
 
-
Hogy érzed magad?
Elrejtetted az aggodalmaidat a világ elől
De nekem előhozhatod őket
Én nem tudnám
Tovább megyek pedig
 
-
Véres leszek és zúzódást kapok
Eltöröm a csontjaimat
Megfizetek majd
Egyedül nevetek majd
 

Mi másra vagyok képes?

Click to see the original lyrics (English)
Most valami váratlant alkottam
Valami hegyeset
Valami újat
Nem szimmetrikus, se nem tökéletes
De gyönyörű
És az enyém
Mi másra vagyok képes?
 
Ölelj át, ölelj át!
(Jót beszéltünk!) Ölelj át, ölelj át!
Mi másra vagyok képes?
(Sétáljunk!) Ölelj át, ölelj át!
(Ingyen ölelés!) Ölelj át, ölelj át!
 
Megannyi sorban növesztem a rózsákat
Flor de mayo
Mérföldeken át
Tökéletes, begyakorolt pózokat csinálok
Rengeteg minden bujkál a mosolyom mögött
 
Mire lennék képes, ha szimplán azt növeszteném, amit abban a pillanatban jónak érzek?
(Tudod, hova mész? Jaj!)
Mire lennék képes, ha tudhatnám, hogy nem kell hibátlannak lennie?
Elég csak lennie? És hagynának engem?
 
Egy hurrikán jacaranda
Fojtogató fügék (Nagy!)
Lógó liánok (Nincs semmi baj)
Palma de cera terül szét az égben, miközben mászom
És kitörök
Mi másra vagyok képes?
Mutathatok nekünk egy folyónyi harmatfüvet?
Óvatosan, húsevő, a kevés nem elég
 
Valami újnak a bizsergését akarom érezni
Elegem van a 'szépből'
Valami igazra vágyom, te nem?
 
Csak olyannak tűnsz, akinek az élete álom
Amióta kinyitotta a szemét
(Milyen mélyre nyúlnak ezek a gyökerek?)
Én csak a virágokat ismerem, amiket növesztesz
De fantasztikus nézni, ahogy felemelkedsz
Milyen magasra tudok emelkedni?
Át a tetőn, fel az égbe
Gyerünk!
 
Egy hurrikán jacaranda
Fojtogató fügék (Gyerünk!)
Lógó liánok (Nőjetek!)
Palma de cera terül szét az égben, miközben mászom
És kitörök
Mi más? Mi más?
 
Mire vagy képes, ha mélyen, meghabarodva, igazán elveszel a pillanatban?
(Élvezd ki a pillanatot, folytasd!)
Mire vagy képes, ha érted, hogy aki lenni akarsz, tökéletlen
De úgy is minden rendben lesz velem
Hé, emberek, utat tessék! (Hú!)
Jövök a tabebuia-val
(Jön azzal a kutyafájával!)
Változást indítunk el (Változást indítunk el)
Embereket győzünk meg (Engem meggyőztél)
Az út világosabb, mert itt vagy, és, hát
Mindezt neked köszönhetem
Mi másra vagyok képes?
 
Mutasd meg nekik, mire vagy képes!
Mi másra vagyok képes?
Nincs semmi, amire ne lennél képes!
Mi másra vagyok képes?
 

Érted

Magam mögött hagytam mindent
Amit egy lány a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Magam mögött hagytam mindent
Amit egy fiú, egy csibész a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Érted, érted... csakis érted...
 
Néha eszembe jut, mikor este egyedül vagyok
Érzem, hogy hurokként körbevesz a fájdalom
És azokra gondolok, amiket menni hagytam
De nem bánom meg, hogy félek, hogy fojtogat
 
Néha eszembe jut, mikor este egyedül vagyok
Az öreg idő tolvajként meglátogat
És emlékeztet azokra az évekre, mielőtt éreztelek
Amikor szabadon engedhettem mindennek
 
De az éjjelem végén nem meg változtatnálak
A világ összes aranyáért oda nem adnálak
 
Magam mögött hagytam mindent
Amit egy lány a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Magam mögött hagytam mindent
Amit egy fiú, egy csibész a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Érted, érted... csakis érted...
 
Néha, amint az úton vezetek
Gondolkodom, merre járok és hová megyek
Hogy rosszul döntöttem-e és hová visz majd
Mivel kell találkoznom és hová vezet
 
Néha az úton, mikor a kilométereket falom
Gondolkodom, az élet halad előre és mi marad hátra
Ahogyan elmegyek azok mellett, amikre vágyom
Vajon rossz irányba fordultam-e, és hová tartok
 
De a soraim végén nem meg változtatnálak
A világ összes aranyáért oda nem adnálak
 
Magam mögött hagytam mindent
Amit egy lány a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Magam mögött hagytam mindent
Amit egy fiú, egy csibész a régi életében hagyhat
Csak érted tenném meg újra
Még ha nem is tudom, végül hová vezet
 
Érted, érted... csakis érted...
 

Nem vagy ott

Állj le már azzal
Hogy folyton azt mondd: 'Éljünk boldogan'
Mit is jelent jól élni
Azt, hogy a dolgokat felületessen kezeled
 
Romokban vagy
Ha azt mondom neked, nem vagyok jól
Kérdem tőled 'Hogyan is érezzem magam jól
Amikor, annyira egyedül érzem magam
Annyira egyedül, annyira egyedül'
 
Mert nem vagy ott, amikor bánat gyötör
Ott, minden nehézség között
Amikor kutat a szívem, valami kapaszkodó után
Te akkor megváltoztatod az útirányt
Nem vagy ott, amikor fájdalom ér
S csak mikor jó, és könnyű, akkor légy enyém
Ez így, nem elég, nem elég
 
Az Élet
Nem csak egy kép, nemis csak képeslapok
Hogy csak azt tartsd meg, aki mosolyog
És aki nem
Az olyan legyen, mintha nem is létezne
 
Nem hallod meg az igazságot
Az igazság fáj
Szeretnéd, ha a füleidet megcirógatnám
De a türelmemnek ezennel vége
Vége, vége
 
Mert nem vagy ott, amikor bánat gyötör
Ott, minden nehézség között
Amikor kutat a szívem, valami kapaszkodó után
Te akkor megváltoztatod az útirányt
Nem vagy ott, amikor fájdalom ér
S csak mikor jó, és könnyű, akkor légy enyém
Ez így, nem elég, nem elég
 

Az ágyhuzat

Megvan nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Nálam van, s azzal takaródzom
És az Éj, tengerré válik, az éjjel egy óceán
Aki értem kiált, s a mélyébe csalogat
 
Napok teltek-múltak, s a nehezén túl vagyok
De az emlékeim vissza-visszatérnek
Az ágyhuzatod a bűnös, az ágyneműd a vétkes
Amely az illatodat őrzi
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Köröttem tárgyak hevernek, eltépett levelek
Szana-szét szórva, mindenütt
Történtek már csodák
Am a lelketlen tárgyakat
Vajon, mi tudná megmenteni
 
Megbírkózom vele, s újra hinni fogok
De ígéreteimet nem tartom meg többé
Mert nemet mondtál, s ez az oka
S ezzel a Nemmel
Mindent megtagadok én is
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Megvan, nálam az ágyneműd, az ágyhuzatod
Felhő, mely körbeburkol
Játszom a dalodat, folyton a dalod játszom
De az ég, meg nem nyílik
 
Nem bánok semmit se, s nem is haragszom rád
Csak egyszerűen kereslek, kérdem, hová tüntél
S távol tőlem, mit hordasz
Amikor aludni térsz
 
Nem bánok semmit
Am mikor fázom, kérdem merre lehetsz
Mi lehet rajtad, tőlem messze-távol
Miközben mélyen alszol