A keresés eredménye oldal 17

Víz alatt

Click to see the original lyrics (English)
A víz alatt nem kapunk levegőt
A víz alatt meghalunk
A víz alatt senki sincs, aki látna
A víz alatt egyedül vagyunk
 
Akkor miért ugrunk bele?
Miért ugrunk bele?
A víz alatt meghalunk
 
Oly sok lélek, aki elvesztette az irányítást
Hová estek?
A mélybe, ott mit látnak?
Hová estek?
Hová estek?
 
A szívek újra álmodnak majd
A tüdők belélegeznek
Mosd el a bűnöket
Itt kezdődnek
A lábaid szilárdan tartanak
A karjaid nem hagynak cserben többé
Mosd el a bűnöket
 
A víz alatt nem lehetünk együtt
A víz alatt meghalunk
Akkor miért ugrunk bele?
Miért ugrunk bele?
A víz alatt meghalunk
 
Oly sok lélek, aki elvesztette az irányítást
Hová estek?
A mélybe, ott mit látnak?
Hová estek?
Hová estek?
 
A szívek újra álmodnak majd
A tüdők belélegeznek
Mosd el a bűnöket
Itt kezdődnek
A lábaid szilárdan tartanak
A karjaid nem hagynak cserben többé
Mosd el a bűnöket
 
Itt kezdődik
 
A szívek újra álmodnak majd
Mosd el a bűnöket
 

Meghalok / Haka

Meghalok! Meghalok!
Élek! Élek!
Meghalok! Meghalok!
Élek! Élek!
Ez az a szőrös ember
Aki miatt újra ragyog rám a nap!
Fel a létrán! Del a létrán!
Fel a tetejére süt a nap!
 

Elveszve a gondolatokban, egyes egyedül

Ti, Óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!
Karnyújtásnyira a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
 
A fehér fényben egy kéz nyúl át,
Egy kétélű penge vágja ketté szívedet.
Éber álmok eltűnnek,
Öleld az új napot!
 
Dalolj velem dalt az élet-jogról s szerelemről!
Fény az ég felé szóródik, fenn,
Hajnal töri át a homályt, csont-fehéren,
Magány-gondolatok.
 
Ti, óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
 
Öleld át a sötétet, mit otthonnak hívsz,
Nézd az üres, hófehér trónt!
Ismerős álca,
Hazugság öröksége.
 
Dalold velem a sors s hódítás dalát!
Az ében oszlop megreped súlya alatt,
Az éj áttöri a nappalt, kőkeményen,
Magány-gondolatok.
 
Az út, min jársz, a sorshoz tartozik,
Hadd áradjon!
Minden örömöd s kínod dagályként zubog,
Hadd folyjon!
 
Az Élet nem csak boldogsággal teli,
Vagy bánattal.
Még a tövis is a
Szívedben, idővel rózsa lehet.
 
A terhelt szív a földbe süllyed el,
A fátyol hangtalan lehull.
Nem nappal, éj, rossz s helyes,
A Valóért s békéért küzdesz.
 
Énekeld velem a csend s a vér dalát!
Esik, de nem tudja elmosni a sarat.
Ősi szívemben őrület s büszkeség él,
Nem hallják kiáltásom.
 
Ti, óceán sötét hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
Ám a vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Az út tiéd, át kell hágnod.
 
Ti vagytok az óceán szürke hullámai!
 

Nap//Faló

Mi az élet
Ha nem egy lázálom?
Szemeik immáron nyílásra készen
A fogaskerekek pedig a helyükre kerültek, az affinitás felé vezetve lényem
Sorvadás, a tövis az idő érlelődő borán
Szívszaggató szelek tépázzák testem szövedékét, átkozva a húst
Elrothasztván
De itt, eme realitásban, gondolataim átformálják a fatalitást
Kozmikus elménk egy szinte végtelen felfedezésében
Az idő homokjával megörökítve
 
A realitás torzításával, a tévedés elferdítésével, kövezem ki utamat
A realitás torzításával, ragályhoz folyamodom
Eme tudatos álom felé sóvárgom, a végtelenségig
Egy vagyok
 
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
 
Amint vetsz
Úgy aratsz
Mi az élet, ha nem egy lázálom?
Nyughatatlan nexus
A konszenzusom
Csapást mérek Istenre puszta akaratommal
S még így sem vagyok elégedett
Fabrikálok, manipulálok, kremálok és duplikálok
Újra stabilizálva a mélységet, önkényes exodusomat belsőmben
Hol bízom, midőn le pillantok tornyomból
 
A realitás torzításával, a tévedés elferdítésével, kövezem ki utamat
A realitás torzításával, ragályhoz folyamodom
Eme tudatos álom felé sóvárgom, a végtelenségig
Leereszkedem
 
Kétségbe esetten zuhanok az omniverzumba
Mélyebbre süllyedve
Lemondunk a múltakról, midőn elfeledjük a különbséget
Elveszítve önmagunkat a végtelenségben
Midőn
 
Omnipotens(sé válunk)
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
Omnipotens
Ikarosz
Felfalom a Napot
 
Eme törékeny szárnyak megérintik az eget (érintik az eget)
S a világot fekete-fehérre mázolják (fekete-fehér)
Idézd hát elő az újjászületés tisztító tüzét
Újra teremtve képemet a paradoxonban
 
Lázas szívem parazsán égve
Légy hát tanúja omnipotenciámnak
Átkozott ítélet, ezen hústól mentes, affinitásomért
Én vagyok az omnipotens lény
 
Ikarosz
Mmm, megérintem a Napot
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Felfalom a Napot