A keresés eredménye oldal 25

Boldogabb Mint Valaha

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Amikor távol vagyok tőled
Akkor vagyok a legboldogabb
Bárcsak el tudnám jobban magyarázni
Bárcsak ne lenne igaz
 
Adj egy-két napot
Hogy kitaláljak valami okosat
Hogy megüzenjem magamnak
Hogy majd mit mondok
Olvasod az interjúm?
Vagy csak simán ellapozol?
Amikor azt mondtad, hogy benézel hozzám
Egyáltalán erre tartottál?
Hallottam a hangodon, mikor megkértelek
Hogy nyugodj meg, mert olyat készülök mondani
Mindig az ellenkezőjét csináltad annak,
amit mondtál
És csak jobban megijesztettél
Ne mond, hogy ez nem fair
Az biztos, hogy neked nem tűnt fel
Hogy te tettél teljesen boldogtalanná
Úgyhogy, ha tényleg tudni szeretnéd
 
Amikor távol vagyok tőled
Akkor vagyok a legboldogabb
Bárcsak el tudnám jobban magyarázni
Bárcsak ne lenne igaz
 
Újra felhívtál, részegen a
Benzedből
Ittasan haza vezettél
Halálra ijesztettél, de
hiába pofázok
Mert te csak a kibaszott
barátaidra figyelsz
Nem tudok azonosulni veled
Nem tudok azonosulni veled, nem
Mert én sose bánnék magammal ilyen szarul
Megutáltattad velem ezt a várost
 
És nem szarok a pofádba
az interneten
Senkinek soha semmi rosszat nem mondtam rólad
Mert kibaszottul gyerekes
te voltál a mindenem
És te cserébe kibaszott
szomorúvá tettél
Úgyhogy ne pazarold a nem létező
időmet
És ne próbálj bűntudatot kelteni bennem
Mert én is tudnék mesélni arról
hogy hányszor voltál mellettem
De nem jönne semmi a számra
mert soha nem voltál
Soha nem törődtél se anyámmal, se a barátaimmal
Úgyhogy kizártam őket érted
Mert gyerek voltam
 
Minden jót tönkretettél
Mindig azt mondtad, hogy félreértenek
Minden pillanatom kisajátítottad
Mostmár kibaszottul hagyj békén
(Baszódj meg)
(A kurva életbe)
(Baszódj meg)
(Baszódj meg)
 

Óramutatók

ELIZABETH
Megannyi aggodalmas hónap egyetlen levél nélkül
Nem csillapítanád a félelmeinket, kedvesem?
 
HENRY
Oly aggasztó híreket hallottunk
Nagy tűz és vádak
És tőled, bizalmas barátom, egyre csak hallgatás érkezik
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
HENRY
Nem maradhatott volna itt, mellettünk?
 
ELIZABETH
Nem ölelhettem volna át örökre?
 
HENRY
Megváltoztathatnánk a világot?
 
ELIZABETH
És valahogy úgy hagynánk a dolgokat, ahogy azt eltervezték
 
ELIZABETH, HENRY
Bűn volna?
Ha megpróbálnánk megállítani az óramutatókat
 
FÉRFI, beszéd
Ő tette! Frankenstein!
 
NŐ, beszéd
Láttam kirohanni az udvarról!
 
FÉRFI, beszéd
Mit művelt ott abban a zárt laboratóriumban?
 
WILLIAM
Oly sok éve külön váltunk
Alig ismerlek, Victor
Mi lesz, ha már sose találkozunk, fivérem?
 
JUSTINE
Mindennek megvan az ideje
Majd megtanulod, kedves William gazda
Hogy a szótlan kapocs, melyen családunkkal osztozunk
Azok kitartanak
 
JUSTINE, WILLIAM
Örökre
 
ORVOS, beszéd
A beteg sokkos állapotban van. Az egyetemen történt eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok előtt meg kell várniuk a teljes felépülést.
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
ELIZABETH
Édesapád ölelésedért eped
 
JUSTINE
Egy ifjú fiúnak fivére vezető kezére van szüksége
 
ELIZABETH
Nyúlj a múltba
 
HENRY
Tedd a világot olyanná, amilyen ezelőtt volt
 
ELIZABETH, HENRY
Hadd enyhüljenek napjaink
Fordítsd vissza a folyton járó óramutatókat
 
VICTOR, beszéd
Nem... Nem! Maradj távol tőlem! Ördög! Pokolfajzat! Pokolfajzat!
 
HENRY
Hová lettél... Gyermekkori barátom?
 
ELIZABETH
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
 
HENRY
Sétálj újra velem
 
ELIZABETH
És a másnap felé húz minket
 
WILLIAM
Mikor térsz már vissza? Attól félek, már sosem találkozunk
 
JUSTINE
A család örök
Egy ifjú fiúnak fivére kezére van szüksége
 
MIND
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
És egyre egy újabb nap felé húznak minket
Oly közel, mégis oly messzi
 
ELIZABETH
Én drága...
 
HENRY
Társam...
 
JUSTINE
Kedves gazdám...
 
WILLIAM
Drága fivérem...
 

Ezek a kezek

TEREMTMÉNY
Ezek a kezek
Hogy féltem ezeket a kezeket
Úgy tűnődöm, fogták-e e kezeket valaha is együttérzéssel
Képesek lennének arra, amit ők tettek
Ezek a kezek?
 
És ezek a szemek?
Ezeket a szemeket gyűlölet vakítja
Lehetséges lenne, hogy valaha is valaki szeretettel nézett e szemekbe
És jóságot látott valahol mélyen
Ezekben a szemekben?
 
És miért van
Hogy a bosszút kóstolván
Ez az ajak őrülettől, s fájdalomtól görbül, hiába kiált?
Egy lélek, mely képes lenne a szeretetre, most e kezekhez van láncolva!
 
És ezek a fülek még mindig hallják a sírását
És többé nem ismernek nevetést vagy dalt, soha már
Míg e kezeket ártatlanok vére festi vörösre!
 
Ezek az irtózatos kezek!
És ez a szörnyűséges bőr, méreggel legbelül
Gyűlölt végtagok és ocsmány szív, széttépném őket
Hogyha csak azt érezhetném, amit akkor éreztem, mikor
Ezekben a kezemben tartottam őt!
 
Irgalmatlan, könyörtelen kezek!
Ezek az érzéketlen, hitvány kezek!
És számunkra nem jön el a vég
Míg bosszút nem áll
Ez a férfi!
 

Ezek a kezek

TEREMTMÉNY
Ezek a kezek
Hogy féltem ezeket a kezeket
Úgy tűnődöm, fogták-e e kezeket valaha is együttérzéssel
Képesek lennének arra, amit ők tettek
Ezek a kezek?
 
És ezek a szemek?
Ezeket a szemeket gyűlölet vakítja
Lehetséges lenne, hogy valaha is valaki szeretettel nézett e szemekbe
És jóságot látott valahol mélyen
Ezekben a szemekben?
 
És miért van
Hogy a bosszút kóstolván
Ez az ajak őrülettől, s fájdalomtól görbül, hiába kiált?
Egy lélek, mely képes lenne a szeretetre, most e kezekhez van láncolva!
 
És ezek a fülek még mindig hallják a sírását
És többé nem ismernek nevetést vagy dalt, soha már
Míg e kezeket ártatlanok vére festi vörösre!
 
Ezek az irtózatos kezek!
És ez a szörnyűséges bőr, méreggel legbelül
Gyűlölt végtagok és ocsmány szív, széttépném őket
Hogyha csak azt érezhetném, amit akkor éreztem, mikor
Ezekben a kezemben tartottam őt!
 
Irgalmatlan, könyörtelen kezek!
Ezek az érzéketlen, hitvány kezek!
És számunkra nem jön el a vég
Míg bosszút nem áll
Ez a férfi!
 

Óramutatók

ELIZABETH
Megannyi aggodalmas hónap egyetlen levél nélkül
Nem csillapítanád a félelmeinket, kedvesem?
 
HENRY
Oly aggasztó híreket hallottunk
Nagy tűz és vádak
És tőled, bizalmas barátom, egyre csak hallgatás érkezik
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
HENRY
Nem maradhatott volna itt, mellettünk?
 
ELIZABETH
Nem ölelhettem volna át örökre?
 
HENRY
Megváltoztathatnánk a világot?
 
ELIZABETH
És valahogy úgy hagynánk a dolgokat, ahogy azt eltervezték
 
ELIZABETH, HENRY
Bűn volna?
Ha megpróbálnánk megállítani az óramutatókat
 
FÉRFI, beszéd
Ő tette! Frankenstein!
 
NŐ, beszéd
Láttam kirohanni az udvarról!
 
FÉRFI, beszéd
Mit művelt ott abban a zárt laboratóriumban?
 
WILLIAM
Oly sok éve külön váltunk
Alig ismerlek, Victor
Mi lesz, ha már sose találkozunk, fivérem?
 
JUSTINE
Mindennek megvan az ideje
Majd megtanulod, kedves William gazda
Hogy a szótlan kapocs, melyen családunkkal osztozunk
Azok kitartanak
 
JUSTINE, WILLIAM
Örökre
 
ORVOS, beszéd
A beteg sokkos állapotban van. Az egyetemen történt eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok előtt meg kell várniuk a teljes felépülést.
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
ELIZABETH
Édesapád ölelésedért eped
 
JUSTINE
Egy ifjú fiúnak fivére vezető kezére van szüksége
 
ELIZABETH
Nyúlj a múltba
 
HENRY
Tedd a világot olyanná, amilyen ezelőtt volt
 
ELIZABETH, HENRY
Hadd enyhüljenek napjaink
Fordítsd vissza a folyton járó óramutatókat
 
VICTOR, beszéd
Nem... Nem! Maradj távol tőlem! Ördög! Pokolfajzat! Pokolfajzat!
 
HENRY
Hová lettél... Gyermekkori barátom?
 
ELIZABETH
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
 
HENRY
Sétálj újra velem
 
ELIZABETH
És a másnap felé húz minket
 
WILLIAM
Mikor térsz már vissza? Attól félek, már sosem találkozunk
 
JUSTINE
A család örök
Egy ifjú fiúnak fivére kezére van szüksége
 
MIND
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
És egyre egy újabb nap felé húznak minket
Oly közel, mégis oly messzi
 
ELIZABETH
Én drága...
 
HENRY
Társam...
 
JUSTINE
Kedves gazdám...
 
WILLIAM
Drága fivérem...
 

Csont és bőr

Click to see the original lyrics (English)
-
Lehunyom a szemem és elsodródom a csöndbe
Alig látom az ultraviolát
Megcsúsztam és a mélypontra zuhantam
Ó, a járda pont úgy csillog, mint a gyémánt
Üres szavak szálltak
Hát, a szív csekély volt, de én sose voltam egyedül
Sose voltam egyedül
 
-
Oly régóta menekülök
Már csak csont és bőr vagyok
Lehunyom a szemem, küzdök, hogy folytathassam
Néha semmi értelme nincs
Ha megbotlok, elesek majd?
Ha elesek, bukfencezek egyet
Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
Hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
 
-
Egy lépés elhalványul és egy másikba zuhan
Nem jutok messzebb
Úgy érezted magad, mint egy idegen
Az összes csillogó járda hazudott
Elvesztettem önmagam a bujkálásban
És a szívem gyenge volt, de sosem voltam egyedül
Sosem voltam egyedül
 
-
Oly régóta menekülök
Már csak csont és bőr vagyok
Lehunyom a szemem, küzdök, hogy folytathassam
Néha semmi értelme nincs
Ha megbotlok, elesek majd?
Ha elesek, bukfencezek egyet
Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
Hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
 
-
A szívek szinte mindig üresek
Vakok dolgozzák ki, hogy vezessenek vakot
És úgy tűnhet, mintha nem lenne kiút
Nem akarok itt lenni, mikor minden összeomlik
De ha itt kell lennem, ne hagyd, hogy a földre zuhanjak
A földre zuhanhatok?
 
-
Oly régóta menekülök
Már csak csont és bőr vagyok
Lehunyom a szemem, küzdök, hogy folytathassam
Néha semmi értelme nincs
Ha megbotlok, elesek majd?
Ha elesek, bukfencezek egyet
Lehunyom a szemem és hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
Hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
Hagyom, hogy a szerelem fénye vezessen haza
 

Szerelmem

Click to see the original lyrics (English)
a legrosszabb ellenségem,
a belső énem
Megbocsáthatatlan kisgyerek
De mit tettél velem
Mindent megváltoztat
Tehát foglaljon helyet
Figyeld jól
Ez az utolsó jelenet
 
Eldobtál engem
Szóval mi a fenét mondhatnék,
Valentin nap van
Nyáron van a nyár
Kicsit késik a bocsánatkérésed, bébi
lejjebb a szinteden
Búcsút írt egy szerelmes levél mögé
Három hosszú évet szenvedünk együtt
Öröm volt, bassza meg örökké
 
Nagyon sajnállak téged
Azokért a dolgokért, amiket fogok csinálni
Ó szerelmem, szerelmem
Halld altatódalomat, altatódalt
És nagyon örülök neked
És a pokol, amin keresztül mész
és ez a szerelmem, az én szerelmem
Ma este hagytam meghalni, hagytam meghalni, hagytam meghalni
 
Megbocsátani és elfelejteni
De befejeztem a hazudozást magamnak
Másnak
Azon a szaron vagyok, amit nem érzel
A varázslatod felett
Elmondom, hogyan végződik ez a történet
 
Ó bocsi elfelejtettem
Soha semmi nem hibás
elegem van a hazugságokból, amiket mondtál
Ezért nem fogadom a hívásait
Mindazok után, amin keresztülmentünk, a többinek könnyűnek kell lennie
Szóval ne könyörögj a megbocsátásért, én nem vagyok Jézus
 
Nagyon sajnállak téged
Azokra a dolgokra, amiket fogok csinálni
Ó szerelmem, szerelmem
Halld altatódalomat, altatódalt
és nagyon örülök neked
És a pokol, amin keresztül mész
És ez a szerelmem, az én szerelmem
Ma este hagytam meghalni, hagytam meghalni, hagytam meghalni
 
Utoljára megyek ezen az úton
Utoljára hallod a neved a dalomban
Utoljára hagytam, hogy rosszul bánj velem
 
Nagyon sajnállak téged
a dolgokért, amiket fogok csinálni
Ó...
És nagyon örülök neked
És a pokol, amin keresztül mész
 
A szerelmem
 
Ezek a végső mondókák
Ha választanom kell a szerelem és a halál közül,
A háborút választom
És ha tényleg a múzsám lennél
Aztán kíváncsi vagyok, ki a tiéd
Kurvára szeretlek
tökéletes képet fest nekünk
Miközben firkálgattál
Hogyan lehet megúszni a gyilkosságot
Fogadok, hogy rákerestél a google-ra
Kísérts meg, vess véget, amit akarsz
üres vagyok
És ha meghalok, kérlek, temessenek el azon a helyen, ahol találkoztak velem
Mondd, hányszor mondtad, hogy egyszerűen nem értesz engem
itt az alku: én elfelejtelek téged, te pedig engem
 
Nagyon sajnállak téged