A keresés eredménye oldal 3

Emberfeletti

Emberfeletti
Emberfeletti
 
Én vagyok az ellenméreg
Én vagyok a dobótőr és a lövedék
Dávid vagyok, aki visszajön
Egy tökéletes mosoly fogait megrepeszteni
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
Emberfeletti
Emberfeletti
 
Egy megmenthetetlen lélek
Arany glóriádat vörösre festi
Törd meg a törhetetlen
Hogy megöld a démonokat a fejemben
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
A sebek begyógyulnak
Ezt az emberi tehetséget nem lehet meghamisítani
Ez az én számításom
A megbomlott egyensúly helyreállítása
 
Most már nincs vesztenivaló
Csontot törünk Góliát homlokán
Most már nincs vesztenivaló
Csontot törünk Góliát homlokán
 
Nem tudod megölni a bennem lévő dühöt
Ég a szememben
Szememben
Szememben
Semmi sem nyugtathat meg
Ég a szememben
Szememben
Szememben
 
Láttam a szépséget égni
És még mindig kibaszottul dühös vagyok
És ahogy fordul a kocka
Emberfelettinek érzem magam
 
Emberfeletti
 

Az Ördög Ember

Click to see the original lyrics (English)
Apánk, ne hibáztass amiért élni próbálunk
Amiért szeretni próbálunk, amiért többet akarunk
Apánk, ne hibáztass amiért vérezni próbálunk
Mint igazi emberek és semmi több
 
Miért bujtattad az élvezetünket a mohóság köntösébe?
Miért korlátozod a szerelmünket, eltakarva a napfényt a magtól?
Miért adtál nekünk olyan szívet, amit nem értünk?
Mint egy alma a kezünkben, amit soha meg nem ehetünk?
 
És úgy hallom, neked nem tetszik
Nem érdekel, ha nem tetszik
 
Apánk, ne hibáztass amiért élni próbálunk
Amiért szeretni próbálunk, amiért többet akarunk
Apánk, ne hibáztass amiért vérezni próbálunk
Mint igazi emberek és semmi több
 
Ó, talán irigyled, hogy milyen szabad vagyok?
Hogy milyen igazi bennem az élet, ahogy mezítláb szaladok a földeken?
Ó, fáj, hogy nem nézek rád félelemmel?
Szeretnéd látni, ahogy letérdelek, az érzés miatt, ami ilyenkor eltölt?
 
És úgy hallom, neked nem tetszik
Nem érdekel, ha nem tetszik
 
Apánk, ne hibáztass amiért élni próbálunk
Amiért szeretni próbálunk, amiért többet akarunk
Apánk, ne hibáztass amiért vérezni próbálunk
Mint igazi emberek és semmi több
 
Elégetheted a bőrt, amiben élek
De nem égetheted el a boszorkányt
 

Alice emberi áldozatai

Az első Alice Csodaország erdőibe sétált
Bátran, szorított egy kardot a kezében
Megölt mindenkit aki útját keresztezte, káoszt hagyott maga után egy vérvörös ösvényen
 
Ez az Alice túl messzire tévedt az erdőben.
Bűnei miatt, bezárta őt a sürű
Akárcsak az a borzalmas ösvény, ami a gonosz útját jelezte.
Életét a mai napig rejtély övezi.
 
A második Alice egy szelíd és gyengéd úriember volt.
Egy dalt énekelt Csodaországban
Minden nap elénekelte a dalt minden lánynak és fiúnak.
Egyenként, lassan terjesztette a gonoszt a hangjával
 
Valahányszor énekelt az emberek köré gyűltek
De az őrület körbefogta és agyonlőtte magát
A vér élénkre és komorra festette a rózsákat
A férfit akit egykor mindenki szeretett a földön fekve hagyták meghalni
 
Harmadik Alice egy kedves lány volt Csodaországból
A gyönyörű lány, egy nagyszerű életbe született
Mindenkit az ujjai köré csavart
Egy olyan királyságot alapított, ami mindenki fölé emelkedett
 
Ezt az Alicet királynővé koronázták
Az emberek feletti uralkodás nem ment neki és elveszett egy őrült álomban
A lány annyira félt a haláltól, hogy eszét vesztette és eltorzult
Az egykori szépség Most csak egy mozgó hulla
 
Lelj rá a világos, erdei ösvényre, ahol az utazás kezdetét vette
Egy teaparti a kék rózsák mellett, ott ahol az erdő kezdődik
A királynő küldte nekik a meghívót
Egy kör ász formájában
 
A negyedik Alice egy testvérpár volt
Csodaországba érve kezdődik a történetük.
A világot járva sok ajtón léptek át.
Kíváncsiak voltak erre az új helyre, utaztak és felfedeztek
 
Egy makacs idősebb nővér,
Egy okos kistestvér
Közel voltak ahhoz, hogy ők legyenek az igazi Aliceok
De ők soha nem ébredtek fel az álmukból
Örökké reménytelenül bolyonganak Csodaországban.
 

Emberi érintés

Te és én, mi voltunk a tettetők,
Hagytuk, minden elmúljon.
Végül is, amit nem adsz még fel,
Nos, a világ mossa el.
 
Lány, nem kedvesség az idegenek szemében,
Csodákat itt te nem találsz,
Nos, várhatsz az áldásodra, kedvesem,
De van egy alkum a számodra.
 
Nem imát vagy szánalmat keresek,
Nem támaszt keresni jöttem el ide.
Csak szeretnék valakivel beszélgetni,
S érezni azt az emberi érintést,
Csak egy kis emberi érintést.
 
Nincs könyörület e város utcáin,
Nincs kenyér a mennyei égből.
Ebből a vérből senki sem mer bort,
Ma este csak te és én vagyunk.
 
Szerinted túl sok, amit kérek?
Mondd el egy szánalom nélküli világban.
Csak akarok valamit, mit megtarthatok,
S érezni azt az emberi érintést,
Csak egy kis emberi érintést.
 
Ó, az a biztonságérzés, mit úgy becsülsz,
Nos, annak igen kemény ára van.
Nem zárhatod ki a veszélyt, s a kínt,
A maradék szerelem elvesztése nélkül.
Egy hajóban evezünk.
 
Nos, megtörtél és megbántottak,
Mutass valakit, akit nem.
Tudom, hogy senki alkutárgya nem vagyok,
De a pokolba is, egy kis javítás, festék...
 
Lehet, hogy kell valami, amit megtarthatsz,
Ha az összes válasz nem jelent túl sokat nekik.
Valaki, akivel csak beszélgethetsz,
És egy kicsit abból az emberi érintésből.
 
Kedves, egy szánalom nélküli világban,
Szerinted túl sok, amit kérek?
Csak érezni akarlak a karomban,
S adj egy kicsit abból az emberi érintésből,
Ossz meg ebből az érintésből,
Érezz egy kicsit abból az emberi érintésből,
Érezz egy kicsit abból az érintésből,
Ossz meg ebből az érintésből,
Érezz egy kicsit abból az emberi érintésből,
Adj egy kicsit abból az érintésből,
Adj egy kicsit abból az érintésből.
 

Annak a jele, hogy emberből vagy

Még mindig nem emlékszem magamra és Miss Novemberi Esőre
Gyönyörű és különös
Mindig olyan hajlamos, vonalakon kívül színező
Ja, sosem voltál ott időben
 
Mindig is egy kicsit esetlen, kicsit furcsa voltál
Fejjel lefelé, és nem teljesen itt
Hogy mi a baj velem és veled, az kristálytiszta
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
Veled mi a helyzet?
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele, hogy emberből vagy
 
Pakold csak ki a csomagjaid
Dugd el őket a padláson, ahol
Reményeid szerint eltűnnek
Ez mind olyan ismerősnek tűnik
De nem érzem otthon magam
Csak egy újabb ismeretlen
 
Mindig is egy kicsit esetlen, kicsit furcsa voltál
Fejjel lefelé, és nem teljesen itt
Helyes a hiba, minden kristálytiszta
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
Veled mi a helyzet?
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele, hogy emberből vagy
 
Mi mindannyian csak átutazóban vagyunk
Átkelők a bolondok hajóján
Mi mindannyian csak átutazóban vagyunk
Átkelők a bolondok hajóján
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
A bolndok hajóján
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele
Hogy emberből vagy