A keresés eredménye oldal 4

Nem tudok segíteni magamon

Lágy csók, így akarta a kedvesem
Megéreztem már egy mérföldről is
Akar egy kicsit ebből az édes melankóliából és
A nap bármely szakában megkaphatja
 
Mert semmi más nem tudja kielégíteni
Ó, ó, nem tehetek róla
Valamit kiváltasz belőlem
kicsim, amikor a közelben vagy
 
A fény elhalványul, ahogy az utamon járok
Okkal futottam, de sosem tudtalak megőrizni
Édes ajkak, mint a rózsaszín limonádé
Amikor azt érzi, hogy nagylelkű, megkóstol
 
Mert semmi más nem tud kielégíteni
Ó, ó, nem tehetek róla
Valamit kiváltasz belőlem
kicsim, amikor a közelben vagy
Ó, ó, nem tehetek róla
Valamit kiváltasz belőlem
Kicsim, amikor a közelben vagy
Ó, ó, nem tehetek róla
Valami megragad engem
Kicsim, amikor a közelben vagy
 

Alexander Graham Bell

Click to see the original lyrics (English)
Gyertya pislákol az ablakban.
A lány kétezer mérföldre van.
Fiatal férfi áll az ablaknál.
És a lánnyal van gondolatban.
Mindig tudta, hogy mit csinálna.
És azt is, hogy megvalósul álma.
 
Alexander Graham Bell
tudta, hogy mi kell.
Csak egyetlen módja lészen,
hogy USA szerte beszéljen.
Telefon, telefon,
segít a magányon.
Sok-sok éve volt az első szó,
valami ilyen: Helló, helló.
 
Alexander Graham Bell.
Alexander Graham Bell.
Alexander Graham, Alexander Graham.
Alexander Graham Bell.
 
És a nap mindig kora reggel kel.
Millió ember még nem érti,
hogy előjel nélkül mit fedezett fel.
Egy lánnyal tudatni, mennyire félti.
Mindig tudta, hogy mit csinálna.
És azt is, hogy megvalósul álma.
 
Alexander Graham Bell
tudta, hogy mi kell.
Csak egyetlen módja lészen,
hogy USA szerte beszéljen.
Telefon, telefon,
segít a magányon.
Sok-sok éve volt az első szó,
valami ilyen: Helló, helló.
 
Alexander Graham Bell.
Alexander Graham Bell.
 
Alexander Graham bell
tudta, hogy mi kell.
Csak egyetlen módja lészen,
hogy USA szerte beszéljen.
Telefon, telefon,
segít a magányon.
Sok-sok éve volt az első szó,
valami ilyen: Helló, helló.
 

Kamikaze

Lelkiismeretem szerint döntöttem
Csatlakoztam a kamikazékhoz
És teljes bombateherrel repülök a cél felé
A tartályokban a célig elég üzemanyag,
A cél pedig az irányzékomban van
És ma el akarom süllyeszteni.
 
Az idegek pattanásig feszültek
Meghalok, egy ideáért
És utoljára zuhanásba döntöm a gépet
És a célponton az emberek,
Kétségbeesve felnéznek,
Tudják mivel fenyegeti őket a műrepülésem!
 
Az ejtőernyő ottthon maradt,
A zöld mezőn a kifutó mellett,
Ha akarnám sincs visszatérés
A felhők fejtetőre álltak
És a homlokomon az erek kidagadtak
A G-erők acél ujjakként szorítják a mellkasom
 
Lövedékek körös-körül
Lesújtok, mint a kalapács,
Rendkívül szépen zuhanok
Három másodperc, ez az élet,
Nem bánom, hogy csak ilyen kevés,
A cseresznyefák úgyis virágzani fognak értem.
 
Nem fogják elérni a kikötőt!
Gondolom, és becsapódok,
És tág pupillákkal nézek a világra.
Hosszú az út a célig,
ami az irányzékomban van
Ok van amögött, hogy felrobbanok!
 
Ok van amögöt, hogy repülök,
Elveszem a lelket valakitől,
És a sajátom adom cserébe,
Ok van amögött, hogy a célt elsüllyesztem,
Azt, aki az irányzékomban van,
Mert a többieknek élniük kell!