A keresés eredménye oldal 37

Nyár

Click to see the original lyrics (English)
Amikor a fények kihunynak
Magaddal viszel majd
És cipeled ezt a törött csontot?
Hat éven keresztül a zsúfolt szobákon
És autópályákon át, melyeket othonnak hívok
Ez valami, amit mostanáig nem tudhatok
Amíg fel nem emeltél a földről
Egy téglával kezedben, szájfény-mosolyoddal,
Lehorzsolt térdeiddel
 
És ha maradsz, akár egész éjjel várok
Vagy amíg szívem fel nem robban
Mennyi idő
Amíg megtaláljuk utunkat
A sötétben és ártalmon kívül?
Elfuthatsz velem
Amikor csak akarsz
 
Rémülten attól, amivé válhatok
Gyerekként, amit láttam
Minden nap, amikor az emberek megpróbálják
Összeilleszteni a darabokat,
Csak hogy újra összezúzzák őket
Felhangosítom a fejhallgatómat
Nem gondolom, hogy szükségem van rá
Mert te kizárod a hangokat
 
És ha maradsz, akár egész éjjel várok
Vagy amíg szívem fel nem robban
Mennyi idő
Amíg megtaláljuk utunkat
A sötétben és ártalmon kívül?
Elfuthatsz velem
Amikor csak akarsz
 
Amikor csak akarsz
Amikor csak akarsz
 
Mert ha maradsz, akár egész éjjel várok
Vagy amíg szívem fel nem robban
Mennyi idő
Amíg megtaláljuk utunkat
A sötétben és ártalmon kívül?
Elfuthatsz velem
Vagy felírhatod karodra
Amikor csak akarsz
 

Lesz béke (Terv szerint)

Click to see the original lyrics (English)
Van esély arra, hogy béke legyen az életedben, kérlek, vegyél egyet
Van esély arra, hogy béke legyen az életetekben, kérlek, vegyetek egyet
 
Néha olyan terjedelmesnek érzem magam, akár a part
Egy bársonybuckával a hátamon
Kezeim között pergetem a homokot, játszhatnom
 
És lábaim mindenféle vizekben tocsognak
Az összes folyó az óceánt táplálja
Terv szerint, emberre szabva
 
Néha, amikor nagyszerűen érzem magam
Én leszek a világ
És a maga a világ változik emberré
 
És énekem a folyó részévé válik
Áhítom, hogy az maradjak aki vagyok
Az elgondolás szerint
 
Ó, van esély, hogy eljöjjön a béke
A te életedben, kérlek vegyél egyet
Ó, van esély, hogy eljöjjön a béke
A ti életetekben, kérlek vegyetek egyet
 
Néha, amikor a végére értünk
Kezünkkel markolásztuk a homokot
Bársonybuckával a lapockánkon
 
Vérünk vajon a folyó részévé válik?
Az óceánt táplálja az összes folyó
Terv szerint, egyénenként
 
Van esély, hogy béke legyen az életedben, kérlek, vegyél egyet
Van esély, hogy béke legyen az életemben, kérlek, vegyél egyet
 
Van esély, hogy béke legyen az életetekben, kérlek, vegyetek egyet
 

Találj meg!

Click to see the original lyrics (English)
Egyszer azt mondták nekem, hogy keresztüllépve egy ajtónyíláson okozhatja azt, hogy valaki elfelejtheti még a legértékesebb emlékeit is.
A Jó emlékeket, a Rosszakat, a Szerelem s a Veszteség emlékeit.
Mind gondosan elrejtve.
Elraktározva, mint kopottas takarókat, melyeket azért tartottak, hogy felöltöztessék az esős napokat és rossz szokásokat, amelyek időről időre előfordulnak.
Vagy milyen érzés volt egy barát vállán nyugtatni a fejed, amely még mindig magán viseli a ráncokat, onnan, ahová a szívedet utoljára bíztad.
Pontosan úgy!
Eltűnt egyetlen lépéssel.
Hogy valahogy három sugár és egy képzeletbeli vonal, amit néhány régi, fájdalmas padlódeszkára rajzoltak, volt minden, ami közted és a végtelen csend között állt, pont azokról a dolgokról, melyek egykor hanggal színesítették elmédet.
Ez különös!
Szinte bármit elhitethetsz magaddal, ha,
Ha elég sokáig gondolkodsz rajta!
 
Te voltál az?
 
Egyszer azt mondták nekem, hogy a szerelem, amit a mellkasomban éreztem dobogni, nem volt más, mint az elmém igazságtalan trükkje a szívemmel.
És mint egy pár kocka, amely a göröngyös járdán táncol,
Az ő sorsuk, még inkább a tiéd vagy az enyém már eldőlt.
Hogy még a repedések is, melyek két ellentétes oldal közé rajzolták hibáikat, nem menekülhettek el a sors elől, amely mindig is meg volt pecsételve.
Hogy valaki tényleg elhiszi, hogy a szívem duzzadó dagályai nem voltak többek, mint a be- és kijáratok nyugtalan országútja, lehorgonyozva képzeletemet a várakhoz, melyeket az égben építettem...
 
Nos, talán „Ők” az őrültek?
 
Aztán megint, én már ismert vagyok arról, hogy elhagyom a reményemet, abban, ahogy a dolgok puffannak. És ha be kell vallanom, nagyobb az esélye annak, hogy elvesztettem az eszemet itt benn, így azt hiszem, jobb így.
Mert mindig is hittem abban, hogy az esélye annak, hogy megtaláld, amit keresel, inkább azoknak kedvez, akik elsőként nyitottak a keresésre.
És a magam részéről nem igazán értettem soha, hogy a különbségek hogyan tudnak kiegyenlítődni anélkül, hogy ezt a vázat szem előtt tartanák.
 
Hogy világos legyen,
Millió arcot láttam,
Millió különböző arcot láttam már!
Mindegyik a sajátodat tükrözve,
És ennek ellenére egyiküket sem éreztem otthonnak,
Egyikük sem érezte magát úgy, mint te.
 
Szóval itt vagyunk,
S tétován és furcsán követhetem a körvonalaidat.
Emlékszem, milyen érzés volt ölelni téged.
Emlékszem, milyen volt vakon a szemedbe meredni, ami egy örökkévalóságnak tűnt.
Hogy felejthettem el?
Ezt soha nem tudtam elfelejteni!
Soha nem tudlak elfelejteni!
Nem számít, mennyi időbe telik, míg a szavaim utat törnek ennek a helynek a hatalmasságán, amit otthonnak hívunk.
Én neked és te nekem.
Mondom nekik, és ezután is így fogok tenni.
Nap nap után,
Éjszakáról éjszakára.
Sosem tudva, hogy valójában hallod-e őket.
Itt nincs helye az Időnek,
Csak átfedő pillanatok, ahol azt hittem, megtaláltalak,
Ahol azt hittem, hallom lélegzeted hangját,
Ahol megéreztem a szívedet, amint türelmesen várt az enyémre, visszavárva lépteinket, melyeket az előző életünkben hagytunk el,
Mielőtt a szemünk lezáródott,
A nagy vízválasztó előtt,
Mielőtt egy ajtó állt közted és köztem.
 
Ahogy ott áll.
Megint abban az ajtónyílásban találtam magam,
Minkét lábbal belül, a szíveddel az ingujjamon.
De ezúttal nem tudom rávenni magam, hogy átlépjek.
Legalábbis még nem!
Addig nem, amíg egy utolsó pillantást vetek, és nem látom, hogy te voltál az!
Hogy mindig is te voltál.
Szívünk szétszórva azokon a régi, törékeny padlódeszkákon.
Minden egyes emlékünk sziluettje úgy játszódik le, mint egy történet, amelyet mindketten tudjuk, hogy láttunk már.
Most már emlékszem,
Itt találtam rád először,
És azokon a zárt ajtókon túl
Újra megtalállak,
Szerelmem!
Újra megtalállak!
Újra megtalállak.
Meg foglak találni!
Meg foglak találni.
 

Ölj Értem

Click to see the original lyrics (English)
Ragadjuk meg az arany rúgos pengénket
És kössünk vérszerződést, bébi
Szeretni és baszni és csak magunkat látni
És emlékezz erre...
 
A szállodai szíved nem lesz oly üres
És én eltudom mondani, hogy nem tetteted
Mert elfogadom a halálos fenyegetéseket
Mint a legjobbak közülük
 
Ölnél, ölnél ölnél értem?
Szeretlek annyira, hogy ismét megkérdezzem
Ölnél ölnél ölnél értem?
Nem fogsz megcsókolni, hacsak nem ölsz értem
Ölj, ölj, ölj értem
 
A véres orrok épp mint a rózsák
De mi történik, ha elárulnak minket?
Elvonszolnád a fészerbe
És kilőnél hat töltényt a kibaszott arcukba?
Ez a mi áldozatunk...
 
A szállodai szíved nem lesz oly üres
És én eltudom mondani, hogy nem tetteted
Mert elfogadom a halálos fenyegetéseket
Mint a legjobbak közülük
 
Ölnél, ölnél ölnél értem?
Szeretlek annyira, hogy ismét megkérdezzem
Ölnél ölnél ölnél értem?
Nem fogsz megcsókolni, hacsak nem ölsz értem
 
Oldalirányban a figyelemért, hosszan az eredményért
Kinek mész keresztbe?
Oldalirányban a figyelemért, hosszan az eredményért
Kinek mész keresztbe?
Oldalirányban a figyelemért, hosszan az eredményért
Kinek mész keresztbe?
 
Ölnél, ölnél ölnél értem?
Szeretlek annyira, hogy ismét megkérdezzem
Ölnél, ölnél ölnél értem?
Szeretlek annyira, hogy ismét megkérdezzem
Ölnél ölnél ölnél értem?
Nem fogsz megcsókolni, hacsak nem ölsz értem
 
Ölj, ölj, ölj értem
Ölj, ölj, ölj értem
 
Oldalirányban a figyelemért, hosszan az eredményért
Kinek mész keresztbe?
 

Kedvenc időpazarlásom

Click to see the original lyrics (English)
Te az én,
Kedvenc időpazarlásom vagy!
Kedves,
Te vagy kedvenc időpazarlásom!
 
Itt vagyok,
Megint álmodozó bolondot játszom,
Kedvenc játékom.
És te vagy az,
Ki a felhők közé emeled fejem.
Te vagy az, kit szeretek.
 
Mert az enyém vagy,
Kedves, te vagy a kedvenc időpazarlásom.
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
 
Nem érdekel,
Ha céltalan is veled lennem,
És nevetséges,
Hogy rossz vagy jó,
Ma éjjel megkapod szerelmem.
És holnap is.
 
Mert az enyém vagy,
Kedves, te vagy kedvenc időpazarlásom.
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
 
Mert enyém vagy.
Biztos elment az eszem.
Igen, enyém vagy!
Állandóan
Időm vesztegetem!
 
Ámbátor,
A szerelem, amit adsz, sosem látszik,
Bírom a csapásokat.
S még egy utolsó dolog,
Ma este neked adom szerelmem,
S szólnak a harangok.
 
És az enyém vagy,
Kedves, te vagy kedvenc időpazarlásom.
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
 
Az enyém vagy,
Te vagy kedvenc időpazarlásom.
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
 
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
 
Kedves,
Az én kedvenc időpazarlásom vagy.
Az enyém vagy,
Te vagy kedvenc időpazarlásom.