A keresés eredménye oldal 20

Engem hívj Kicsi Napény!

Kiálts fel az éjszaka közepén,
Mert mikor máskor hallhatnálak?
Bukj ki a rideg csillagfényben!
Megmenthetlek, ha megteszed.
 
Soha nem jársz egyedül,
Engem mindig elérsz!
Soha nem jársz egyedül!
 
Hívj Kicsi Napfény!
Hívj, hívjál engem Mefisztónak!
Ha magányos vagy, csak hívjál,
Kicsi Napfény!
 
Tündökölj fel a nappal közepén,
Mert máshogy hogy láthatnál?
Könnyíts a vadász a zsákmányán,
S alakulj át végtelenségig.
 
Soha nem jársz egyedül,
Engem mindig elérsz!
Soha nem jársz egyedül!
 
Hívj Kicsi Napfény!
Hívj, hívjál engem Mefisztónak!
Ha magányos vagy, csak hívjál,
Kicsi Napfény!
 
Soha nem jársz egyedül,
Engem mindig elérsz!
Soha nem jársz egyedül!
Soha nem jársz egyedül,
Engem mindig elérsz!
Soha nem jársz egyedül!
Soha nem jársz egyedül,
Engem mindig elérsz!
Soha nem jársz egyedül!
Ha holt s elveszett vagy!
Engem mindig elérsz!
Csak annyit kell tenned, hogy hívsz, engem!
 
Hívj Kicsi Napfény!
Hívj, hívjál engem Mefisztónak!
Ha magányos vagy, csak hívjál,
Kicsi Napfény!
 

Szentéj (Templom)

Versions: #1
Érzem közöttünk jelenléted,
Nem rejtőzhetsz a sötétségben.
Hallod a morajt?
Hallod a hívogató morajt?
Tudom, hogy lelked nem romlott,
Habár azt mondták neked.
Hallod a morajt?
Hallod a hívogató morajt?
 
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok a benned lévő sebeken.
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok belsődben vágott sebeken.
 
A gyertya halovány fényt vet.
Te és én, szemtől szemben.
Hallod a dörgést?
Hogy hallhatod a kitörő mennydörgést?
 
Most nincs semmi közöttünk
Mostantól egyesülésünk örök
Nem látod, elvesztél?
Nem látod, hogy elvesztél nélkülem?
 
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok a benned lévő sebeken.
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok belsődben vágott sebeken.
 
Nem látod, hogy elvesztél nélkülem?
 
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok a benned lévő sebeken.
Érzem a szívedből kitörő mennydörgést,
Átlátok belsődben vágott sebeken.
 

Feloldozás

Amióta megszülettél, haldokolsz.
Minden nappal kicsit jobban haldokolsz,
Hogy a szunnyadó napot is érd el!
 
Gyermekként a láthatáron csüggött lelked,
Holtak felett, a díjért, mit szemmel tartottál.
Próbálva a kiválasztott lenni!
 
Mindazon dolgokat, mikre úgy vágysz,
Megtalálod itt a tűzben.
 
Emeld fel kezed s nyúlj az ég felé,
Kiálts feloldozásért!
Térdre borulsz és zokogsz majd,
Zokogj feloldozásért!
 
Még most is, mikor itt vagy, rögtön mozdulsz.
Hisztérikusan keresed, mit tökéletesíthetsz,
És még mindig a napod kéred.
 
Mindazon dolgokat, mikre úgy vágysz,
Megtalálod itt a tűzben.
 
Emeld fel kezed s nyúlj az ég felé,
Kiálts feloldozásért!
Térdre borulsz és zokogsz majd,
Zokogj feloldozásért!
 
Sírni fogsz, sírni fogsz, sírni fogsz
(Sírni fogsz, sírni fogsz)
Sírni fogsz, sírni fogsz, sírni fogsz
(Sírni fogsz, sírni fogsz)
 
Emeld fel kezed s nyúlj az ég felé,
Kiálts feloldozásért!
Térdre borulsz és zokogsz majd,
Zokogj feloldozásért!
Emeld fel kezed s nyúlj az ég felé,
Kiálts feloldozásért!
Térdre borulsz és zokogsz majd,
Zokogj feloldozásért!
 

Egy kis békesség

Mint egy virág a tél kezdetén
És mint a tűz a jeges szélben
Mint egy játék baba, amit már senki sem szeret
Úgy érzem magam néhanapján
 
Majd látom a felhőket felettünk
És hallom a madarak rikoltását a szélben
Félek a sötétségtől, ezért éneklem ezt a dalt
És remélem, hogy semmi sem történt
 
Egy kis békesség, egy kis napfény
Erre a Földre, amelyen élünk
Egy kis békesség, egy kis öröm
Egy kis melegség, ezt kívánom
 
Egy kis békesség, egy kis álmodozás
És hogy az emberek, ne sírjanak oly gyakran
Egy kis békesség, egy kis szeretet
Hogy a reményt ne vesszem el többé
 
Tudom, hogy a dalaim, nem sok változást érnek el
Csak egy lány vagyok, aki kimonja, amit érez
Egyedül reményvesztett vagyok, egy madár a szélben
Aki érzi, ha közeleg a vihar
 
Egy kis békesség, egy kis napfény
Erre a Földre, amelyen élünk
Egy kis békesség, egy kis öröm
Egy kis melegség, ezt kívánom
 
Egy kis békesség, egy kis álmodozás
És hogy az emberek, ne sírjanak oly gyakran
Egy kis békesség, egy kis szeretet
Hogy a reményt ne vesszem el többé
 
Énekelj velem egy kis dalt
Hogy a világ békében éljen
Énekelj velem egy kis dalt
Hogy a világ békében éljen
 

A poklon keresztül a mennybe

[Intro]
Ey
 
[Part 1]
Én szerencsét, szeretetet és pénzt kívánok neked, ha kell
Te szerencsét kívánsz nekem, de azt mondod: 'Kéz- és lábtörést'
És ha azt mondom: Egy nap békéért hét év pechen mentem keresztül
Biztosra veheted, hogy így is gondolom
A barátom vagy, mégis inkább mellkason döfsz
De kérlek, kérlek, sose hátba szúrj
Azt kérdezem, miért téptem ki
A hasamban lévő utolsó pillangó szárnyait?
 
[Pre-Hook]
És ha már túl késő is
Mellettem maradnál?
Vagy miért mondják azt:
'Jóban rosszban együtt'?
 
[Hook]
Ha csak egy csepp igazságért (igazságért)
A hazugságok tengerébe fulladnék
Velem tartanál? (Velem tartanál?)
És még ha nem is tudnád,
Hogy minden lépést a lángokon keresztül érted tettem
Velem tartanál? (Velem tartanál?)
A poklon keresztül jutok el a mennybe
A poklon keresztül jutok el a mennybe
 
[Part 2]
Ey, dobj a kutyák elé, hogy felfaljanak
Tényleg semmi baj, ha ez az, amit érzel
Nyugodtan ragadd meg az első követ, amit találsz
De szívből dob el vagy állj mellém
Inkább teljesen elégnék az igazságért
Minthogy árulásban fürödjek a gazdagságért
Mondd csak, a legjobbaknak a rossz időkben is ott kell lenniük?
Akkor helyezd a kurázsit a büszkeség elé és a bátorságot a gyávaság elé
 
[Pre-Hook]
És ha már túl késő is
Mellettem maradnál?
Vagy miért mondják azt:
'Jóban rosszban együtt'?
 
[Hook]
Ha csak egy csepp igazságért (igazságért)
A hazugságok tengerébe fulladnék
Velem tartanál? (Velem tartanál?)
És még ha nem is tudnád,
Hogy minden lépést a lángokon keresztül érted tettem
Velem tartanál? (Velem tartanál?)
A poklon keresztül jutok el a mennybe
A poklon keresztül jutok el a mennybe
 

Tizenhét

Huszonkét dolláros üveg bor voltunk Letterman kabátban
Minden vasárnap késő este kiosonni, nincs hova menni
És azt hittem, mindent tudok, amit tudni kell
De megmutatta, mekkorát tévedhetek az első egyedül töltött éjszakánkon
És tizenhét voltunk
 
Mélyre ástunk
És üvöltve a holdat
Valahol elkapták, kicsit túl későn
És túl korán
És tizenhét voltunk
 
Egy négydolláros csomag Marlboro Reds volt, és egy kézenfekvő Ford
Minden utolsó fillért arra fordítottunk, hogy megnézzük, mit csinál az a négy a földön
És minden, amit találtunk, arra hagyott bennünket, hogy többet keressünk
És azt mondták: „Ne aggódj, fiam, senki sem tudja, mit keresnek
Amikor tizenhét éves leszel'
 
Mélyre ástunk
És üvöltve a holdat
Valahol elkapták, kicsit túl későn
És túl korán
Mi többre vágytunk
De ragaszkodni a gyökereinkhez
Angyal voltál napruhában
Csizmás ördög voltam
És tizenhét voltunk
Ó, tizenhét voltunk
 
Ezt a levelet március elsején kaptam postán
Átvitt a fél országon, ember, majdnem kettészakította a szívem
Azon tűnődünk, hogy amit gondoltunk, az el tud-e jutni idáig
Láttam, azt hittem, az életnek nem kellene ilyen nehéznek lennie
Amikor tizenhét éves leszel
Ó, tizenhét éves vagy
Hé
Ó, tizenhét éves vagy