A keresés eredménye oldal 20

Ámen (repríz)

TEREMTMÉNY
Milyen reménye van egy lénynek
Kinek teremtője oly kétségbeesetten akarja elpusztítani
Hogy a saját
Haláláig is üldözné?
 
Végtére is közeleg a végső óránk
Mindketten megkapjuk, amire oly régóta vágytunk
Én nézem majd, ahogy utoljára veszel lélegzetet és meghalsz
Aztán elpusztítom magam halotti máglyánkon
 
FRANKENSTEIN
Én nem halhatok meg
És te sem
 
TEREMTMÉNY
Eljött az időnk
 
FRANKENSTEIN
Az utolsó feladat hátra van
 
TEREMTMÉNY
A játék véget ért
 
FRANKENSTEIN
Így igaz
Vadásztam rád
De nem bosszúból jöttem
Hanem szégyenből...
 
Azért követtelek
Hogy kegyelmed kérjem
Hogy irgalmasságodra bízzam magam
És beismerjem a hibám
 
Átkozott legyen az ember
Aki nem ad meg
Mindent, hogy
Fiát az életben segítse
Bocsáss meg e ostoba apának...
 
Hallom, ahogy a nevem
Bűnöm befeketíti
Kísért és gúnyol engem
Ahogy minden időn át visszhangzik...
 
TEREMTMÉNY
Mit tettem?
Hogy történhet ez?
Mily kegyetlen a sors keze
Hogy vesz két lelket
Kik túl vakok, hogy lássanak
És túl későn ad nekik világot
 
Eljött a te békéd
Többé már nem keresel
Hamarosan utánad megyek oda, ahova te mész
Aludj el
Velem biztonságban vagy
 
Szabadítson fel minket a sötétség
 
WALTON
Frankensteint a karjába vette
Mintha a gyermeke volna
És elvitte őt
A jégbe és sötétségbe vesztek
Mindörökre
 
Robert Walton kapitány, egy levélben, mit nővérének írt, 1793. november 9.
 

A modern Prométheusz

VICTOR
Oly mozdulatlanul fekszik egy nő árnya
Alakjában a jövő szunnyad
Merészeljem őt a halálából ébreszteni?
Felgyorsítani a pulzusát és légzését
És újjászületésre bírni?
 
Miért remeg a kés az ujjaimban?
A szívem miért csupán egy üres héj?
Mi lesz, ha olyannak ébred, mint ő
Gyilkos és aljas legbelül
Egy pokolba száműzött angyal?
 
Nem!
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
A sötétséget nem lehet megtagadni
És most, a modern Prométheusz
Készen áll megalkotni a mennyasszonyát!
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Ne tétovázz, Victor.
Mert folyamatosan figyellek és mikor munkád végére értél
Megjelenek majd, hogy azt követeljem, amit az enyém
Teljesítsd a kívánságom. Tán te vagy a teremtőm, de én vagyok a gazdád -
Engedelmeskedj
 
VICTOR
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
Már nincs mit eldöntenem
Én vagyok a modern Prométheusz
Készen állok megalkotni a mennyasszonyát
 
HENRY
Miféle eretnekséget eszeltél ki?
Ez hát a tudomány, mivel előrukkoltál?
Mégis miféle jót érhetsz el
Azzal, hogy a természet összes törvényének ellent mondasz?
 
VICTOR, beszéd
Az élet és halál feletti hatalom az én kezemben van, Henry.
Ezelőtt Ingolstadtban is merészeltem, de ezúttal máshogy lesz!
Ő másmilyen lesz!
 
HENRY, beszéd
A kérdés nem az, hogy mire vagy képes.
A kérdés az, hogy mi a helyes!
 
VICTOR
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
Hamarosan meglátod, igazam volt!
Én vagyok a modern Prométheusz
Készen állok megalkotni a mennyasszonyát!
 
HENRY
Az ember nem játszhat Istent!
Prométheusz csupán mítosz volt!
És ha a természet folyamatával játszadozol
Ugyanarra a sorsa jutsz majd, mind ő!
 
VICTOR
Nem hiszek a fülemnek
Egy hatalmas felfedezés küszöbén állunk
Ki kevesebb, az hátul várhat
Lebénult szívvel és elmével
De én nem félek merészelni!
 
Megváltoztatjuk a történelem folyamát
Kérlek, tégy túl a kicsinyes félelmeiden
Egyszer álmodó voltam, most én vagyok az emberek megváltója!
Új határok szélén állunk!
 
VICTOR, HENRY & TEREMTMÉNY
Tökéletes lesz!
(Túl messzire mentél, hogy visszafordulj)
(Nem látod, mivé letté?)
 
Isten a Földön jár!
(A kívánságaimat nem tagadhatod meg)
(Ez a tudomány téboly!)
 
Én vagyok a modern Prométheusz
(Te vagy a modern Prométheusz)
(Te nem vagy modern Prométheusz)
 
Légy tanúja a születésének!
(Készen áll megalkotni a mennyasszonyomat)
(Nem mentheted meg az emberiséget)
 
VICTOR, beszéd
Az emberiség sorsa nem maradhat el, Henry!
 
HENRY, beszéd
Nem hagyom, hogy elpusztítsd magad, Victor!
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy leleplezzem és véget vessek ennek az undormánynak!
 
VICTOR, beszéd
Ne!
 

Az ajánlat

FRANKENSTEIN
Nemes céllal hoztalak létre -
Hogy megszabadítsam az emberiséget a haláltól való félelemtől!
Ha tudtam volna, hogy ekkora vérontáshoz vezet majd
Sose adtam volna neked lélegzetet!
 
TEREMTMÉNY
Nem hatolt még ragyogó elmédbe
Hogy a tetteinket nem lehet meg nem történté tenni?
Félelmet hozok a fajtádra
Hacsak nem fejezed be azt, amit elkezdtél!
 
Jól figyelj, Victor Frankenstein:
Ajánlatot teszek neked!
Egy lehetőséged van jóvá tenni vétkedet -
Maradt egy utolsó kísérleted!
 
Alkoss egy asszonyt, hogy megosszam ezt a kínt
Tedd oly aljassá, mint a legsötétebb fájdalmam!
Add meg egy magamfajta feleség örömét -
Cserébe soha többé nem látsz engem
 
FRANKENSTEIN
Soha! Lehetetlen! Képtelenség!
A terved felháborító, abszurd!
Egy ugyanilyen szörnyű szerzet -
Nem hozok ilyen borzalmat erre a világra!
 
TEREMTMÉNY
Mi helytelen, mi a helyes?
Te döntöd el azt?
Több vagyok vérnél és csontnál!
Kell egy társ -
Aki úgy született, mint én!
Nem létezek egyedül!
 
FRANKENSTEIN
Ki vagy te, hogy követelőzz?
Aki már kétszeresen is bűnöző -
A te kezeden szárad öcsém vére
És arra kérsz, hogy szolgáljalak!
 
Egy második szörnyeteg, ki új borzalmakat hoz
A fiatalokra és ártatlanokra?
Nem fogom tudatosan megismételni a hibám!
Nem kapod meg a belegyezésemet!
 
TEREMTMÉNY
Victor, teljesítsd e feladatot
És vess véget a családod gyászának!
Ez az utolsó dolog, amit tőled kérek
A fiú csak figyelmeztetés volt!
 
Alkoss egy ugyanolyan nyomorultat, mint én
Egy szerelmet, melyet nem tagadhatnak meg tőlem
Egy lelket, aki megelégszik azzal, hogy mellettem éljen
Fogom a mennyasszonyom és elmenekülünk
Egy biztonságos helyre, ahol letelepedhetünk
Messze az emberiségtől és a tébolyuktól!
 
FRANKENSTEIN
Helytelennek vélem, betegesnek vélem!
A biológia megrontása!
 
TEREMTMÉNY
De itt a lehetőséged jóvá tenni
És felajánlani egy bocsánatkérést!
 
FRANKENSTEIN
Visszafordíthatom hatalmas hibámat?
Eltörölhetem a bánatot a nyomomból?
Hogy soha ne kelljen látnom ezt a pokolfajzatot?
És talán még mindig elérhetem az álmot
Ezúttal egy női eszközzel
Életet adva a küldetésemnek?
 
FRANKENSTEIN, TEREMTMÉNY, KÓRUS
Örök élet, feltámasztás
Egy hibátlan, új tervezés!
A legkiválóbb nő a teremtés történetében
És ő -
 
TEREMTMÉNY
Az enyém lesz!
 
FRANKENSTEIN
De ezúttal finomabban! Egy női alak
És ügyes kéz szükségeltetik!
És az, ki elveszett, tán még visszatérhet
A Mennyek tüzéből újjászületve!
 
TEREMTMÉNY
Itt a lehetőség! Meggyónod a bűnöd
És soha többé nem látsz engem!
Urald a sorsod és nézz szembe az ismeretlennel
És vess véget ennek a rémálomnak!
 
FRANKENSTEIN
Itt a lehetőség! Meggyónom bűnöm!
 
TEREMTMÉNY
Ez az utolsó lehetőséged, hogy meggyónd a bűnöd!
 
FRANKENSTEIN
Végre nyugalmam lesz!
 
TEREMTMÉNY
Ahogy nekem is!
 
FRANKENSTEIN, TEREMTMÉNY
Egy újabb ugrás (Egy lépés az ismeretlenbe)
És átkozott legyen a Frankenstein név!
 

A szív működése

ELIZABETH
Ez a ragyogó elme, ez a két gyöngéd kéz
A részekből életet hoz létre
És te még mindig nem érted
A szív működését
 
FRANKENSTEIN
Egy olyan világot akartam neked teremteni
Melyben a halál nem fog az életünkön
Egy ragyogó bolond lettem volna
Ki csak a szemével lát?
 
ELIZABETH
Nem tudhattad, mi lesz
Nemes művészeted következménye
De nem látod, hogy
Elhalványul
A szív működésével szemben?
 
FRANKENSTEIN
Évekkel ezelőtt el kellett volna hagynod
Sokkal kevesebb bizalmat kellet volna vetned belém
Miért döntöttél úgy, hogy így fogsz szeretni?
A fájdalmon és ürességen át?
 
ELIZABETH
Azért maradtam, mert szeretlek
És mindent, ami csak vagy
A szívem mindig is
Az egyetlen vezércsillagát követte
 
FRANKENSTEIN
Hogyan is élhetnék az egyszerű mosolyod nélkül?
Hogy fogok szeretni az érintésed nélkül?
Míg én méltónak hitt álmokat kergettem
Te voltál az álmom
Sose tudtam, hogy ennyire szeretlek!
 
ELIZABETH
Mindig tudtam, hogy egyszer e szavakat mondod majd nekem
Kezdettől fogva megláttam benned a szeretetet
Ne magadat okold azért, aki nem lehetsz
És ígérd meg nekem
Megtanulod észre venni
A szív működését!
 
Egy élet sem tarthat örökké!
 
FRANKENSTEIN
Egy világot akartam teremteni neked!
 
ELIZABETH
Egy ember sem volt képes
 
FRANKENSTEIN
Hol a halál nem választhat el minket egymástól!
 
ELIZABETH
Egy álom sose hal meg!
 
FRANKENSTEIN
De én csak egy ragyogó bolond vagyok...
 
ELIZABETH
Egy bolond nem ismerhet szerelmet
 
FRANKENSTEIN & ELIZABETH
A szív működése nélkül!
 
ELIZABETH
És az én szívem sosem hagy el téged
 
FRANKENSTEIN
Tudom, a szerelmem erősebbé tesz téged!
 
ELIZABETH
Úgy veled lennék
 
FRANKENSTEIN
Maradj mellettem egy kicsit tovább!
 
ELIZABETH
A legsötétebb éjszakán és elvesztett napokon keresztül
A szívünk örökké szeret majd
Ezt még a halál sem veheti el!
 
FRANKENSTEIN
Teremteni akartam neked egy olyan világot
Ahol a halál megszűnne létezni
És most ez a korábban nem ismert szerelem
Annyival többet adott nekem
 
Hát hajtsd le fejed
És hunyd le a szemed
Engedd, hogy a szomorúságod és könnyeid eltűnjenek
Biztonságban tartalak
A szívem működésében!
 

Szentiván estéje

Click to see the original lyrics (English)
Szüzies ajkak
Ködleány*
Ne engedd, hogy lelked elenyésszen
Jöjj kín, jöjj gyász
Jöjj édes megkönnyebbülés
Az emlékek a sötétbe vesznek
 
Hát jöjj, ábránd
Egy régimódi szív
Téli világ várja a rügyezést
Egyszerű érzések
Vad és szilaj
Szabad, akár az északi szél
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
 
A gyertya fényében
Sorsok fonódnak össze
Nagy óceánokon átívelve
Jöjj, örök éjszaka
Jöjetek, pusztító magasságok
Kihívlak titeket, sétáljatok az oldalamon
 
Hát, jöjj édes áldozat,
Önzetlen szeretet
E felajánlás érdemes az életre
Amíg meg nem halok
Biztonságban leszel s szabad
Mint az alkonyi szellő
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
 
Miként az ősz búcsút int nekünk
Neked éneklem dalunk
Ugyanazok a régi, szívből fakadó szavak
Csak utoljára
És e történet úgy fest majd, akár egy álom
 
Akár egy álom
Szentiván estéjén
Eljövök s elsöpörlek
Hét ígéretet
Rejt haja
Akár egy korona
Illő egy királynőhöz
Az én királynőm
Az én királynőm
 

Apád szeme

VICTOR APJA
Egy fiatalember csendben sír a félelemtől
Senki nem segíti meg, mert senki nem hallja
Kivéve egy öregembert, egy országnyira tőle
Egyedül az édesapja ismeri a szívfájdalmát
 
Tudom, fiam, hogy ma gondterhelt vagy
Túl messzire utaztál, és tán elvesztetted az utad
Azon tűnődsz, hogy valaha is hazatalálsz-e
De amíg lélegzem, sosem vagy egyedül
 
Bármilyen messze barangolsz, bármit is tégy
Van egy valaki, aki mindig hisz benned
Nem számít, milyen szerepet vállalsz
Mert van egy valami, amit nem veszíthetsz el
Mindig is te leszel a fény, amely
Apád szemében ragyog
 
EGYETEMI TISZTVISELŐ, beszéd
Attól tartok, nincs elég bizonyíték, hogy vádat emelhessünk maga ellen, Frankenstein. Folytathatja itt a tanulmányait, de nyomatékosan kérem, hogy olyan utat kövessen, amely nem vezet további pusztuláshoz!
 
VICTOR, beszéd
Köszönöm, uram. Nyugodt lehet, semmi szándékom visszatérni a tudományhoz.
 
VICTOR APJA
Az élet nehéz lehet, kettétörhet téged
A kártya minden keverése új szívfájdalmat hozhat
És még a legerősebb emberek is elsorvadnak a keze alatt
De időnként enyhítheti a fájdalmat az
Ha tudod, van e világon valaki, aki törődik veled
Egy ember megérti
 
ELIZABETH, beszéd
Imádkozom, hogy ez a levél elérjen hozzád, Victor, mert azonnal haza kell térned hozzánk. Könnyre és búra számíts érkezésedkor, mert a mi szeretett Williamünk... A te kedves öcséd halott.
 
VICTOR APJA
Bár elvesztheted a világot és mindazt, amit elértél
Édesapád itt lesz, hogy az összes fájdalmadon megosztozzon
Ha el is vesztetted őt
Te mindörökre a fiam leszel
Örökre te leszel a fény, mely ott ragyog apád szemében
Apád szemében
 
ELIZABETH, beszéd
És a szerencsénk mind rosszabbra fordul, mert úgy hisszük, William gyilkosa-
 
JUSTINE, beszéd
Justine Mortiz, William nevelőnője és szeretett cselédünk. William láncával találtak rá... A lánccal, mellyel megfojtották... Véres volt!
Ártatlanságáért tiltakozik, de nem hisznek neki! Mert azt állítja, látott-
 
HENRY, beszéd
Valamiféle szörnyet, egy másvilági gonoszt. Egy tébolyult nő beszéde. Valaki biztosan tud valamit, ami megmagyarázza ezt a szörnyűséget! Victor!
 
VICTOR, beszéd
Hát él! És valahogy ránk talált! A gonosz, mely az álmaimat kísértette!
 

Még egy olyan, mint ő

VICTOR
Átkozom e lázt az agyamban
Újra elvakított
Egy ugyanolyat hoztam világra, mint ő!
Elég mocskot hagytam már ezen a földön!
 
TEREMTMÉNY
Mit műveltél?
Megölted!
 
VICTOR
Te vagy a gyilkos!
 
TEREMTMÉNY
Hazug!
Megígérted!
 
VICTOR
Bolond voltam érte
 
TEREMTMÉNY
Mi lesz a sorsoddal?
 
VICTOR
Ti a pokol gyermekei vagytok!
 
TEREMTMÉNY
A te gyermekeid is!
 
VICTOR
Aljas gonosztevő vagy!
 
TEREMTMÉNY
Akit te alkottál!
 
VICTOR
Egy hiba!
 
TEREMTMÉNY
Amit te terveztél!
 
VICTOR
Meg kell halnod!
 
TEREMTMÉNY
Te vagy
Aki e jeges kezet hamarosan megérzi!
 
KÓRUS
Boldogabb nap vár azokra
Akiknek elég reménye van rátalálni
Mert minden felhő mögött, mi az egünket sebzi
Egy Mennyország vár
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Halld szavam, Victor Frankenstein:
Ettől a pillanattól kezdve
A te pusztulásod lesz az egyetlen dolgom
 
KÓRUS
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie...
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Ott leszek az esküvőd éjszakáján!
 
VICTOR, beszéd
Ha az a pillanat kell legyen
A végső összecsapásunk
Ám legyen!
 

Aranykor

NEMESSÉG
Az élet többé nem rejtély
A világ nekünk engedelmeskedik
Tudásunk és iparunk
A kezedbe helyezte
 
Jövőképpel rendelkező férfiak, bátor lelkek
Minden ajtót feltárnak
A világ játékszer
Mindennap egy öröm
És örökké az is lesz
 
Valóban egy aranykor előtt állunk
Egy gazdagsággal és pompával teli korszak
A sors urai, fenségesek és megvilágosultak
Így emlékeznek majd meg rólunk
 
Egy aranykor (Ez az aranykor)
Tele tudománnyal és észérvekkel (Tudománnyal és észérvekkel)
Felfedezés és ihlet (Ez az aranykor)
 
Lenyűgöző időszak, csodálatos világ
A megvilágosodás hajnala
 
VICTOR APJA
Victor Frankenstein
 
VICTOR ANYJA
Szeretett fiúnk
 
VICTOR APJA, beszéd
Csodálatos időket élünk, fiam. Olyan időket, melyben egy tudós ember megváltoztathatja a világot!
 
NEMESSÉG
A legokosabb gyermek, akit valaha láttunk (Tehetséges fiú)
Monumentális dolgok várnak rád! (Az apja öröme)
Egy újabb Newton, Galileo! (Csodás napok)
Gondolj csak bele, mit fog létrehozni! (Aranykor)
A jövő egy bankett és ideje vacsoráznunk!
Emeljük poharunk, tósztot mondunk a Frankenstein házra!
 
EGYETEMI BIZTOS, beszéd
Nagy örömmel és büszkeséggel vesszük fel a fiát, Victort, az Ingolstadti Egyetemre!
 
VICTOR, beszéd
Ez a legkiválóbb tudományos iskola egész Európában!
 
HENRY, beszéd
Gratulálok!
 
VICTOR, beszéd
Henry, azt hiszem, felfedeztem valami hihetetlent! Még nem tudom elmagyarázni, de csakis Ingolstadtban találom az eszközöket, hogy kikutassam!
 
HENRY, beszéd
Victor, fiúkorunk óta a világ meghódítására törsz! Még nem tanultad meg, hogy egyetlen ember sem képes rá?
 
VICTOR, beszéd
Amit megtanultam, az az, hogy nincs olyan titok, amit az emberiség egy nap nem fedez majd fel.
 
HENRY, beszéd
És esetleg... Nem bán meg.
 
VICTOR APJA, beszéd
Victor, jöjj. Édesanyádnak... Nincs sok ideje hátra.
 
ELIZABETH, beszéd
Édesanyád azt akarta volna, hogy egyetemre menj, Victor, ezt mindketten tudjuk.
 
VICTOR, beszéd
Elizabeth... Ötesztendős korunk óta nem voltunk távol egymástól. Hogy viselem majd nélküled?
 

Hajnali 1:15

VICTOR, beszéd
Hajnali 1:15: a mozdulat első jele
Pulzus... Percenként ötvenhat verés. Gyenge, de folytonos.
A szemek tágak, pulzus... Gyengülő.
Hallasz engem? Élj, a francba veled!
Pulzus... Harminckettő. Alig mérhető.
A példány csupán az élet leghalványabb klinikai jeleit mutatja, de semmilyen szintű értelmet nem mutat.
Valószínűleg egy órán belül halott lesz.
 

Óramutatók

ELIZABETH
Megannyi aggodalmas hónap egyetlen levél nélkül
Nem csillapítanád a félelmeinket, kedvesem?
 
HENRY
Oly aggasztó híreket hallottunk
Nagy tűz és vádak
És tőled, bizalmas barátom, egyre csak hallgatás érkezik
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
HENRY
Nem maradhatott volna itt, mellettünk?
 
ELIZABETH
Nem ölelhettem volna át örökre?
 
HENRY
Megváltoztathatnánk a világot?
 
ELIZABETH
És valahogy úgy hagynánk a dolgokat, ahogy azt eltervezték
 
ELIZABETH, HENRY
Bűn volna?
Ha megpróbálnánk megállítani az óramutatókat
 
FÉRFI, beszéd
Ő tette! Frankenstein!
 
NŐ, beszéd
Láttam kirohanni az udvarról!
 
FÉRFI, beszéd
Mit művelt ott abban a zárt laboratóriumban?
 
WILLIAM
Oly sok éve külön váltunk
Alig ismerlek, Victor
Mi lesz, ha már sose találkozunk, fivérem?
 
JUSTINE
Mindennek megvan az ideje
Majd megtanulod, kedves William gazda
Hogy a szótlan kapocs, melyen családunkkal osztozunk
Azok kitartanak
 
JUSTINE, WILLIAM
Örökre
 
ORVOS, beszéd
A beteg sokkos állapotban van. Az egyetemen történt eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok előtt meg kell várniuk a teljes felépülést.
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
ELIZABETH
Édesapád ölelésedért eped
 
JUSTINE
Egy ifjú fiúnak fivére vezető kezére van szüksége
 
ELIZABETH
Nyúlj a múltba
 
HENRY
Tedd a világot olyanná, amilyen ezelőtt volt
 
ELIZABETH, HENRY
Hadd enyhüljenek napjaink
Fordítsd vissza a folyton járó óramutatókat
 
VICTOR, beszéd
Nem... Nem! Maradj távol tőlem! Ördög! Pokolfajzat! Pokolfajzat!
 
HENRY
Hová lettél... Gyermekkori barátom?
 
ELIZABETH
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
 
HENRY
Sétálj újra velem
 
ELIZABETH
És a másnap felé húz minket
 
WILLIAM
Mikor térsz már vissza? Attól félek, már sosem találkozunk
 
JUSTINE
A család örök
Egy ifjú fiúnak fivére kezére van szüksége
 
MIND
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
És egyre egy újabb nap felé húznak minket
Oly közel, mégis oly messzi
 
ELIZABETH
Én drága...
 
HENRY
Társam...
 
JUSTINE
Kedves gazdám...
 
WILLIAM
Drága fivérem...
 

A teremtmény története 1.

TEREMTMÉNY
Gonosztevő vagy és az átkod hordozom!
Kiszakítottál a sírból, hogy kielégítsd a terved
Azután elhagytál, egyedül hagytál meghalni!
 
Nagyon régóta kereslek téged.
 
VICTOR, beszéd
Te... Hiszen te élsz.
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Az ellenkezőjére irányuló erőfeszítéseid ellenére
 
VICTOR, beszéd
Annyi hónap, megannyi mérföld... Hogyan? Miért?
 
TEREMTMÉNY
Elérkezett az idő, hogy felelj a bűneidért
Az ítélet napja vár rád
 
VICTOR, beszéd
Nem hallgatlak meg! Tűnj el, vagy küzdj meg velem a halálig!
 
TEREMTMÉNY
Meghallgatsz
Mert te vagy nyomorúságom teremtője
 

A teremtmény története 2.

TEREMTMÉNY
És akkor meghallottam, akár egy szellemet az elmémben
Visszhangok és emlékfoszlányok, egy szó és hang nélkül
Élő lettem volna ezelőtt?
Ember voltam, akár ők?
És a nők és férfiak fényében és kegyében jártam?