A keresés eredménye oldal 1

Mondtam már, de elismétlem újra

Megmondtam már neked, de újra kell mondanom
Α tenger öbléhez ne menj le már
Μert a tenger ott is viharos
És magával ragadhat az ár
 
És ha elragad, hová visz az
Lehúz, a mélységes vízek alá
Testemből hajót formázok
S a kezeimből evezőket
Majd kendőcskémmel vitorlázok
És be is járok, meg ki, a szárazföldre
 
Mondtam már, de újra elismétlem
Ne írj nékem leveleket
Mert nem ismerem a betűket
És ekkor a sírás kerülget
 

Ne mondjátok neki!

Click to see the original lyrics (Greek)
Nem kívánom, tán még az ellenségemnek sem,
hogy az éjszakáit hozzám hasonlóan töltse el
Hideg, őrjítő magányban, tán magyaráznom sem kell,
Micsoda kegyetlen pusztulás ez, hát ebből már sosem ébredek fel?
 
De ne mondjátok el neki, mekkora fájdalomban élek,
s hogy azóta nincs hová mennem
Ide-oda megyek csak, az életem céltalan...
Ne mondjátok el neki, hogy néha már úgy érzem,
hogy a halál is jobb volna ettől - azt képzeltem,
minthogy az ő sajnálatát hordozzam magammal...
 
Ne mondjátok el neki, hogy mennyire félek,
hogy azóta se éjjelem, se nappalom, s hogy enni sem tudok
De ha egyszer felmerülne – ha mégis úgy hozná az élet,
Mondjátok inkább ezt: 'Jorgosz most hogy is van, kérlek?'
Hadd feleljen rá ő maga, már ha még eszébe jutok...
 
Nem kívánom, tán még az ellenségemnek sem
hogy mint nekem, neki is annyira fájjon az élet.
ott fogok majd elégni én is, a közös lakásban, tűz-melegben
Meglátjuk, akkor mit mond ő, ha kérdeznétek...