A keresés eredménye

A földbe

Az érzés elhagy, midőn lassan sodródom
Illúziók szakadnak ki széthasadt vénáimból
A valóság úgy változik, akár lapok a szélben
Magam válok a Nappá
Magam válok egy istenné
Magam válok az álmodóvá
Ábrándozva, dermedten, önnön szorongó elmémben
 
Az érzés lassan képlékennyé válik
Ez a vég vagy csupán a kezdet?
Tudatos- vagy rémálom bontakozik ki?
 
A szívem, a lelkem
A testem olyannyira kihűlt
Közelít…
A földbe csapódom!
A földbe
 
A földbe
Elveszve a tájban, rettegve
Szabadíts ki ebből a lidércnyomásból!
Bizonytalan világok által elfojtva
Nem szabadulhatok
Engedj el, halálra vagyok rémülve!
S most minden félelmem megszemélyesül
 
Fásultan egy törött bálvány hívására
Az elme hanyatlik, nem tudom mi történik
Az érzés elhagy, midőn lassan sodródom
Illúziók szakadnak ki széthasadt vénáimból
A valóság úgy változik, akár lapok a szélben
Magam válok a Nappá
Magam válok egy istenné
Magam válok az álmodóvá
 
Az érzés lassan képlékennyé válik
Ez a vég vagy csupán a kezdet?
Tudatos- vagy rémálom bontakozik ki?
 
A szívem, a lelkem
A testem olyannyira kihűlt
Közelít…
A földbe csapódom!
A földbe
A földbe
 
A szívem, a lelkem
A testem olyannyira kihűlt
Közelít…
A földbe csapódom!
A földbe
A földbe
 
Ismerős érzetek hallucinációi burkolnak be, megrészegítve
Egy gyeplő nélküli világ folytatása, mely pusztulásra van ítélve
Eme lázálomban
 
El fogom feledni
Felszabadítva önmagam
Eme megelevenedett világ még is alá zuhan
Ráébresztvén, hogy csupán elmém kivetülése
 

...S visszatérek a nemlétbe

Click to see the original lyrics (English)
Vissza térünk a földből
 
Az elkerülhetetlen végzet
A tagadhatatlan igazság
Az élet eszményképe
Visszatérni a földbe
Behunyom a szemem és a világ hirtelen halott
Felemelem a fejem és minden újjászületik
 
A pusztulás pillanatától
Megteremtjük önmagunk
A sötétség pillanatától
Új fényt találunk
Behunyom a szemem és a világ hirtelen halott
Felemelem a fejem és minden újjászületik
 
Lehelj életet a hamvakba
Tisztíts meg minket a tetteinktől
A föld megremeg, ha csak egy pillanatra is
A folyók elapadnak az iszaptól
Parázs marad a villámlás nyomán
És új élet születik a tűzben
 
Lángra lobbanva
Megvetésben égve
Porból lettünk
Porrá leszünk
Forgunk a sírunkban
Jó útra térünk
Üres, csúf lelkem
Földre hull, akár a fekete hó
Beburkolva kiszáradt csontjaimat
 
Felemelkedve hamvaimból
Térek vissza
Mikor minden elenyészett
Az utolsó lélegzetvétel
Behunyom a szemem és a világ hirtelen halott
Felemelem a fejem és minden újjászületik
 
Lehelj életet a hamvakba
Tisztíts meg minket a tetteinktől
Lehelj életet a hamvakba
 
A föld megremeg, ha csak egy pillanatra is
A folyók elapadnak az iszaptól
Parázs marad a villámlás nyomán
És új élet születik a tűzben
 
Lángra lobbanva
Megvetésben égve
Porból lettünk
Porrá leszünk
Forgunk a sírunkban
Jó útra térünk
Üres, csúf lelkem
Földre hull, akár a fekete hó
Beburkolva kiszáradt csontjaimat
 
Porból lettünk
Porrá leszünk
Földre hull, akár a fekete hó
 
Lángra lobbanva
Megvetésben égve
Porból lettünk
Porrá leszünk
Forgunk a sírunkban
Jó útra térünk
Üres, csúf lelkem
Földre hull, akár a fekete hó
Csúf lélek vagyok
 

A Mélységből született

Click to see the original lyrics (English)
Félresikerült világ
Lényegtelen sors
Fogadd el saját próféciád
 
Arccal a földre rohadunk
Szó nélkül égünk
A föld alatt csatáztunk
Megtagadva az erőszakot
 
Dicsőséges újjászületés
Töröld el a múlt hibáit
Amikor felébredünk a transzból
Leleplezve kelünk ki a sírból
És kiszabadultunk, egyenesen a szörnyeteg szájába
Elszabadultunk
 
Egy halott csillag halott testéből
Egy megfeketedett szív sötétségéig
Egyek vagyuk a porban, a semmiben
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
A mélység félresikerült gyermekei
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
 
Arccal a földre rohadunk
Csendben égve
Eltemetve harcoltunk
erőszakba vetett hitünket vesztve
 
Dicsőséges újjászületés
Töröld el a múlt hibáit
Amikor felébredünk a transzból
Leleplezve kelünk ki a sírból
És kiszabadulunk, egyenesen a szörnyeteg szájába
Elszabadultunk
 
Egy halott csillag halott testéből
Egy megfeketedett szív sötétségéig
Egyek vagyuk a porban, a semmiben
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
A mélység félresikerült gyermekei
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
 
Szándékosan félresikerült
Csak arra születtünk, hogy újra és újra meghaljunk
Ostoba teremtmények
Az Atya hazugságai
Hamis istenekhez imádkozz
Velem együtt zuhantál
És most tisztán megérted
Egy lecke a szenvedésben
 
Egy halott csillag halott testétől
Egy megfeketedett szív sötétségéig
Egyek vagyuk a porban, a semmiben
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
A mélység félresikerült gyermekei
Örökkévalók vagyunk, örökkévalók
 
Félresikerült világ
Lényegtelen sors
Fogadd el saját próféciád
 

Nap//Faló

Mi az élet
Ha nem egy lázálom?
Szemeik immáron nyílásra készen
A fogaskerekek pedig a helyükre kerültek, az affinitás felé vezetve lényem
Sorvadás, a tövis az idő érlelődő borán
Szívszaggató szelek tépázzák testem szövedékét, átkozva a húst
Elrothasztván
De itt, eme realitásban, gondolataim átformálják a fatalitást
Kozmikus elménk egy szinte végtelen felfedezésében
Az idő homokjával megörökítve
 
A realitás torzításával, a tévedés elferdítésével, kövezem ki utamat
A realitás torzításával, ragályhoz folyamodom
Eme tudatos álom felé sóvárgom, a végtelenségig
Egy vagyok
 
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
 
Amint vetsz
Úgy aratsz
Mi az élet, ha nem egy lázálom?
Nyughatatlan nexus
A konszenzusom
Csapást mérek Istenre puszta akaratommal
S még így sem vagyok elégedett
Fabrikálok, manipulálok, kremálok és duplikálok
Újra stabilizálva a mélységet, önkényes exodusomat belsőmben
Hol bízom, midőn le pillantok tornyomból
 
A realitás torzításával, a tévedés elferdítésével, kövezem ki utamat
A realitás torzításával, ragályhoz folyamodom
Eme tudatos álom felé sóvárgom, a végtelenségig
Leereszkedem
 
Kétségbe esetten zuhanok az omniverzumba
Mélyebbre süllyedve
Lemondunk a múltakról, midőn elfeledjük a különbséget
Elveszítve önmagunkat a végtelenségben
Midőn
 
Omnipotens(sé válunk)
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
Omnipotens
Ikarosz
Felfalom a Napot
 
Eme törékeny szárnyak megérintik az eget (érintik az eget)
S a világot fekete-fehérre mázolják (fekete-fehér)
Idézd hát elő az újjászületés tisztító tüzét
Újra teremtve képemet a paradoxonban
 
Lázas szívem parazsán égve
Légy hát tanúja omnipotenciámnak
Átkozott ítélet, ezen hústól mentes, affinitásomért
Én vagyok az omnipotens lény
 
Ikarosz
Mmm, megérintem a Napot
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Megérintem a Napot
Omnipotens
Én vagyok az Egyetlen
Ikarosz
Felfalom a Napot
 

Pokoltűzre

Egy érzésbe kapaszkodok, az utolsó lehelletemig
Nézem a világot míg el nem tűnik
 
Zuhanj velem az éjszakába
A horizonton túl is szállhatunk
Zuhanj velem, míg kifogy az idő
Hadd nyeljen el a áramlat
 
Suttogó hangok karmolásznak
Elméd szétoszló fény
Halucinációkban fürdesz, és elsüllyedsz
 
Add át magad az éjbe való zuhanásnak
Ne kapaszkodj tovább, hagyd magad mögött
Zuhanj az árnyékok közé
Az érzékek tengerébe veszve zuhanunk sebesen
az örök feketeségbe
Érzed?
A tűket és tüskéket...
 
Az érzékek börtönében
Lásd mit találtál
A sötétbe zuhantál
 
Ne kapaszkodj tovább, de nézz szembe az áradattal
Elfogadva ezt a kárhozatot
Add fel a lélek és a test
hús-csábítását
Ahogy hullám ringat
Nincs mit meggyónni
Csak fektess síromba
 
Azrael
vezet a világ fátyla mögé
Obitual
Szabadits fel ebből a halandó testből
Lépj be a legsötétebb éjbe
Ott fogok elsüllyedni, ahol fekszem
Keresztül az idő pergő homokján
Az angyalok szemén át
A halódó lélegzetemet
Elnyelte a halál méhe
Elnyelte a halál méhe
 
Suttogó hangok karmolásznak
Elméd szétoszló fény
Lépj be az ürességbe és zuhanj velem
 
Lépj be az ürességbe
Zuhanj
 
Ne kapaszkodj tovább, de nézz szembe az áradattal
Elfogadva ezt a kárhozatot
Add fel a lélek és a test
hús-csábítását
Ahogy hullám ringat
Nincs mit meggyónni
Csak fektess síromba
 
Azrael
a világ fátyla mögé vezet
Obitual
Szabadits fel ebből a halandó testből
Lépj be a legsötétebb éjbe
Ott fogok elsüllyedni, ahol fekszem
Keresztül az idő pergő homokján
Az angyalok szemén át
A halódó lélegzetemet
Elnyelte a halál méhe
Elnyelte a halál méhe
Elnyelte a halál méhe
 
Süllyedsz, míg halucinációban fürdesz
 
A halódó lélegzetemet
Elnyelte a halál méhe
Ahogy áthaladsz a kibaszott kapun
Gyorsulva zuhansz a vég felé