A keresés eredménye oldal 1

Az éber rémálom

TEREMTMÉNY
Meghallgatod a történetem
Minden gyötrelmes részletet!
Akkor megtudod, miért átkozom örökre a neved!
FRANKENSTEIN!
 
Minden, amit tudok, minden, amire csak emlékszem
Késsel tépve kiszakadtam az álmomból
Nem voltak álmok, nem voltak gyötrő emlékek
Csak a csend, örök és áldottan mély
 
Élek-e vagy a tisztítótűzben vagyok?
Tébolyult lennék?
Mi ez az állat, mely az agyam belsejét rágja?
 
Mitől félnek, miért vadásznak rám?
Ki ez az idegen a bőrömben?
Megtörve és megsebezve, szenes mint egy parázs
Elítélt lennék, bár nem emlékszem a bűnömre?
 
Mit tettem, hogy ilyen pokoli ítéletet érdemlek?!
Pokolfajzatnak születtem, egy rémálombeli szörnynek
De mégis olyannak, ki ember módjára szenved és sebesedik
 
Most itt állok, egy fél ember
Tűnődve, miért is lélegzem!
Itt vagyok én, az éber rémálomban
És minden pillanat a halál ízét hordozza!
 
KÓRUS
Te egy szörnyeteg vagy, akitől félni kell!
Ne merészelj közelebb jönni
Te szégyen tárgya vagy!
Lélek és név nélkül!
Semmit nem tehetsz
Hogy elrejtsd az igazságot!
Isten születésedkor kárhozatra ítélt!
És a Mennyre esküszünk, hogy elhurcolunk és kísérteni fogunk
És a lelked száműzzük e földről!
 
TEREMTMÉNY
Elveszve és magányosan (Szégyen tárgya)
Hidegebb, mint a kő (Lélek és név nélkül)
Mélyen a mellemben rág!
Hogy itt, az éber rémálomban
És akármilyen pokol is vár ott rám (A fajtádnak csak a sírban a helye)
Igen, itt, az éber rémálomban! (Nincs lelked)
Csakis félelmet találok - és csakis azt hallom! - Rémületük és megvetésük sikolyát!
De minden pillanat a halál ízét hordozza!
 

Az éber rémálom

TEREMTMÉNY
Meghallgatod a történetem
Minden gyötrelmes részletet!
Akkor megtudod, miért átkozom örökre a neved!
FRANKENSTEIN!
 
Minden, amit tudok, minden, amire csak emlékszem
Késsel tépve kiszakadtam az álmomból
Nem voltak álmok, nem voltak gyötrő emlékek
Csak a csend, örök és áldottan mély
 
Élek-e vagy a tisztítótűzben vagyok?
Tébolyult lennék?
Mi ez az állat, mely az agyam belsejét rágja?
 
Mitől félnek, miért vadásznak rám?
Ki ez az idegen a bőrömben?
Megtörve és megsebezve, szenes mint egy parázs
Elítélt lennék, bár nem emlékszem a bűnömre?
 
Mit tettem, hogy ilyen pokoli ítéletet érdemlek?!
Pokolfajzatnak születtem, egy rémálombeli szörnynek
De mégis olyannak, ki ember módjára szenved és sebesedik
 
Most itt állok, egy fél ember
Tűnődve, miért is lélegzem!
Itt vagyok én, az éber rémálomban
És minden pillanat a halál ízét hordozza!
 
KÓRUS
Te egy szörnyeteg vagy, akitől félni kell!
Ne merészelj közelebb jönni
Te szégyen tárgya vagy!
Lélek és név nélkül!
Semmit nem tehetsz
Hogy elrejtsd az igazságot!
Isten születésedkor kárhozatra ítélt!
És a Mennyre esküszünk, hogy elhurcolunk és kísérteni fogunk
És a lelked száműzzük e földről!
 
TEREMTMÉNY
Elveszve és magányosan (Szégyen tárgya)
Hidegebb, mint a kő (Lélek és név nélkül)
Mélyen a mellemben rág!
Hogy itt, az éber rémálomban
És akármilyen pokol is vár ott rám (A fajtádnak csak a sírban a helye)
Igen, itt, az éber rémálomban! (Nincs lelked)
Csakis félelmet találok - és csakis azt hallom! - Rémületük és megvetésük sikolyát!
De minden pillanat a halál ízét hordozza!