A keresés eredménye oldal 1

Még egy olyan, mint ő

VICTOR
Átkozom e lázt az agyamban
Újra elvakított
Egy ugyanolyat hoztam világra, mint ő!
Elég mocskot hagytam már ezen a földön!
 
TEREMTMÉNY
Mit műveltél?
Megölted!
 
VICTOR
Te vagy a gyilkos!
 
TEREMTMÉNY
Hazug!
Megígérted!
 
VICTOR
Bolond voltam érte
 
TEREMTMÉNY
Mi lesz a sorsoddal?
 
VICTOR
Ti a pokol gyermekei vagytok!
 
TEREMTMÉNY
A te gyermekeid is!
 
VICTOR
Aljas gonosztevő vagy!
 
TEREMTMÉNY
Akit te alkottál!
 
VICTOR
Egy hiba!
 
TEREMTMÉNY
Amit te terveztél!
 
VICTOR
Meg kell halnod!
 
TEREMTMÉNY
Te vagy
Aki e jeges kezet hamarosan megérzi!
 
KÓRUS
Boldogabb nap vár azokra
Akiknek elég reménye van rátalálni
Mert minden felhő mögött, mi az egünket sebzi
Egy Mennyország vár
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Halld szavam, Victor Frankenstein:
Ettől a pillanattól kezdve
A te pusztulásod lesz az egyetlen dolgom
 
KÓRUS
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie...
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Ott leszek az esküvőd éjszakáján!
 
VICTOR, beszéd
Ha az a pillanat kell legyen
A végső összecsapásunk
Ám legyen!
 

Aranykor

NEMESSÉG
Az élet többé nem rejtély
A világ nekünk engedelmeskedik
Tudásunk és iparunk
A kezedbe helyezte
 
Jövőképpel rendelkező férfiak, bátor lelkek
Minden ajtót feltárnak
A világ játékszer
Mindennap egy öröm
És örökké az is lesz
 
Valóban egy aranykor előtt állunk
Egy gazdagsággal és pompával teli korszak
A sors urai, fenségesek és megvilágosultak
Így emlékeznek majd meg rólunk
 
Egy aranykor (Ez az aranykor)
Tele tudománnyal és észérvekkel (Tudománnyal és észérvekkel)
Felfedezés és ihlet (Ez az aranykor)
 
Lenyűgöző időszak, csodálatos világ
A megvilágosodás hajnala
 
VICTOR APJA
Victor Frankenstein
 
VICTOR ANYJA
Szeretett fiúnk
 
VICTOR APJA, beszéd
Csodálatos időket élünk, fiam. Olyan időket, melyben egy tudós ember megváltoztathatja a világot!
 
NEMESSÉG
A legokosabb gyermek, akit valaha láttunk (Tehetséges fiú)
Monumentális dolgok várnak rád! (Az apja öröme)
Egy újabb Newton, Galileo! (Csodás napok)
Gondolj csak bele, mit fog létrehozni! (Aranykor)
A jövő egy bankett és ideje vacsoráznunk!
Emeljük poharunk, tósztot mondunk a Frankenstein házra!
 
EGYETEMI BIZTOS, beszéd
Nagy örömmel és büszkeséggel vesszük fel a fiát, Victort, az Ingolstadti Egyetemre!
 
VICTOR, beszéd
Ez a legkiválóbb tudományos iskola egész Európában!
 
HENRY, beszéd
Gratulálok!
 
VICTOR, beszéd
Henry, azt hiszem, felfedeztem valami hihetetlent! Még nem tudom elmagyarázni, de csakis Ingolstadtban találom az eszközöket, hogy kikutassam!
 
HENRY, beszéd
Victor, fiúkorunk óta a világ meghódítására törsz! Még nem tanultad meg, hogy egyetlen ember sem képes rá?
 
VICTOR, beszéd
Amit megtanultam, az az, hogy nincs olyan titok, amit az emberiség egy nap nem fedez majd fel.
 
HENRY, beszéd
És esetleg... Nem bán meg.
 
VICTOR APJA, beszéd
Victor, jöjj. Édesanyádnak... Nincs sok ideje hátra.
 
ELIZABETH, beszéd
Édesanyád azt akarta volna, hogy egyetemre menj, Victor, ezt mindketten tudjuk.
 
VICTOR, beszéd
Elizabeth... Ötesztendős korunk óta nem voltunk távol egymástól. Hogy viselem majd nélküled?
 

Hajnali 1:15

VICTOR, beszéd
Hajnali 1:15: a mozdulat első jele
Pulzus... Percenként ötvenhat verés. Gyenge, de folytonos.
A szemek tágak, pulzus... Gyengülő.
Hallasz engem? Élj, a francba veled!
Pulzus... Harminckettő. Alig mérhető.
A példány csupán az élet leghalványabb klinikai jeleit mutatja, de semmilyen szintű értelmet nem mutat.
Valószínűleg egy órán belül halott lesz.
 

Óramutatók

ELIZABETH
Megannyi aggodalmas hónap egyetlen levél nélkül
Nem csillapítanád a félelmeinket, kedvesem?
 
HENRY
Oly aggasztó híreket hallottunk
Nagy tűz és vádak
És tőled, bizalmas barátom, egyre csak hallgatás érkezik
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
HENRY
Nem maradhatott volna itt, mellettünk?
 
ELIZABETH
Nem ölelhettem volna át örökre?
 
HENRY
Megváltoztathatnánk a világot?
 
ELIZABETH
És valahogy úgy hagynánk a dolgokat, ahogy azt eltervezték
 
ELIZABETH, HENRY
Bűn volna?
Ha megpróbálnánk megállítani az óramutatókat
 
FÉRFI, beszéd
Ő tette! Frankenstein!
 
NŐ, beszéd
Láttam kirohanni az udvarról!
 
FÉRFI, beszéd
Mit művelt ott abban a zárt laboratóriumban?
 
WILLIAM
Oly sok éve külön váltunk
Alig ismerlek, Victor
Mi lesz, ha már sose találkozunk, fivérem?
 
JUSTINE
Mindennek megvan az ideje
Majd megtanulod, kedves William gazda
Hogy a szótlan kapocs, melyen családunkkal osztozunk
Azok kitartanak
 
JUSTINE, WILLIAM
Örökre
 
ORVOS, beszéd
A beteg sokkos állapotban van. Az egyetemen történt eseményekkel kapcsolatos vizsgálatok előtt meg kell várniuk a teljes felépülést.
 
ELIZABETH, HENRY
Miért is száguldunk egyre a holnap felé?
 
ELIZABETH
Édesapád ölelésedért eped
 
JUSTINE
Egy ifjú fiúnak fivére vezető kezére van szüksége
 
ELIZABETH
Nyúlj a múltba
 
HENRY
Tedd a világot olyanná, amilyen ezelőtt volt
 
ELIZABETH, HENRY
Hadd enyhüljenek napjaink
Fordítsd vissza a folyton járó óramutatókat
 
VICTOR, beszéd
Nem... Nem! Maradj távol tőlem! Ördög! Pokolfajzat! Pokolfajzat!
 
HENRY
Hová lettél... Gyermekkori barátom?
 
ELIZABETH
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
 
HENRY
Sétálj újra velem
 
ELIZABETH
És a másnap felé húz minket
 
WILLIAM
Mikor térsz már vissza? Attól félek, már sosem találkozunk
 
JUSTINE
A család örök
Egy ifjú fiúnak fivére kezére van szüksége
 
MIND
A folyton járó óramutatók egy irányban kanyarodnak
És egyre egy újabb nap felé húznak minket
Oly közel, mégis oly messzi
 
ELIZABETH
Én drága...
 
HENRY
Társam...
 
JUSTINE
Kedves gazdám...
 
WILLIAM
Drága fivérem...
 

A teremtmény története 1.

TEREMTMÉNY
Gonosztevő vagy és az átkod hordozom!
Kiszakítottál a sírból, hogy kielégítsd a terved
Azután elhagytál, egyedül hagytál meghalni!
 
Nagyon régóta kereslek téged.
 
VICTOR, beszéd
Te... Hiszen te élsz.
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Az ellenkezőjére irányuló erőfeszítéseid ellenére
 
VICTOR, beszéd
Annyi hónap, megannyi mérföld... Hogyan? Miért?
 
TEREMTMÉNY
Elérkezett az idő, hogy felelj a bűneidért
Az ítélet napja vár rád
 
VICTOR, beszéd
Nem hallgatlak meg! Tűnj el, vagy küzdj meg velem a halálig!
 
TEREMTMÉNY
Meghallgatsz
Mert te vagy nyomorúságom teremtője
 

A teremtmény története 2.

TEREMTMÉNY
És akkor meghallottam, akár egy szellemet az elmémben
Visszhangok és emlékfoszlányok, egy szó és hang nélkül
Élő lettem volna ezelőtt?
Ember voltam, akár ők?
És a nők és férfiak fényében és kegyében jártam?
 

Az éber rémálom

TEREMTMÉNY
Meghallgatod a történetem
Minden gyötrelmes részletet!
Akkor megtudod, miért átkozom örökre a neved!
FRANKENSTEIN!
 
Minden, amit tudok, minden, amire csak emlékszem
Késsel tépve kiszakadtam az álmomból
Nem voltak álmok, nem voltak gyötrő emlékek
Csak a csend, örök és áldottan mély
 
Élek-e vagy a tisztítótűzben vagyok?
Tébolyult lennék?
Mi ez az állat, mely az agyam belsejét rágja?
 
Mitől félnek, miért vadásznak rám?
Ki ez az idegen a bőrömben?
Megtörve és megsebezve, szenes mint egy parázs
Elítélt lennék, bár nem emlékszem a bűnömre?
 
Mit tettem, hogy ilyen pokoli ítéletet érdemlek?!
Pokolfajzatnak születtem, egy rémálombeli szörnynek
De mégis olyannak, ki ember módjára szenved és sebesedik
 
Most itt állok, egy fél ember
Tűnődve, miért is lélegzem!
Itt vagyok én, az éber rémálomban
És minden pillanat a halál ízét hordozza!
 
KÓRUS
Te egy szörnyeteg vagy, akitől félni kell!
Ne merészelj közelebb jönni
Te szégyen tárgya vagy!
Lélek és név nélkül!
Semmit nem tehetsz
Hogy elrejtsd az igazságot!
Isten születésedkor kárhozatra ítélt!
És a Mennyre esküszünk, hogy elhurcolunk és kísérteni fogunk
És a lelked száműzzük e földről!
 
TEREMTMÉNY
Elveszve és magányosan (Szégyen tárgya)
Hidegebb, mint a kő (Lélek és név nélkül)
Mélyen a mellemben rág!
Hogy itt, az éber rémálomban
És akármilyen pokol is vár ott rám (A fajtádnak csak a sírban a helye)
Igen, itt, az éber rémálomban! (Nincs lelked)
Csakis félelmet találok - és csakis azt hallom! - Rémületük és megvetésük sikolyát!
De minden pillanat a halál ízét hordozza!
 

A szeretet zenéje

AGATHA
El, el, gyere el velem
Mikor eljő az est és elmenekülnek az árnyak
Maradj velem, kedves, gyere és maradj velem
Biztonságban és melegben tartunk majd
Távol tartunk téged a bajtól
Itt nem találnak rád könnyek
 
VAK EMBER
Egyszerű harmóniában élünk
 
MINDKETTEN
Csak az élet zenéje kell nekünk
A szeretet zenéjére
A szeretet zenéjére
 
El, drága gyermekem, gyere el velem
Démonok és sárkányok, hagyd őket mind
A holnap aggodalmait mind megtartják
Nekünk megvan minden, ami kell
Az egyszerű dolgok, valóban
Egy dal, hogy elaltasson!
 
TEREMTMÉNY
Most először mosódott el a fájdalom
Most először látok lehetőséget
Tán van helyem
Egy hely családdal
Szeretet és menedék az életem végéig!
 
AGATHA, VAK EMBER
Egyszerű harmóniában élünk!
 
TEREMTMÉNY
Tartsatok biztonságban és melegben
 
AGATHA, VAK EMBER
Csak az élet zenéjére van szükségünk!
 
TEREMTMÉNY
Tartsatok távol a bajtól
 
AGATHA
Zene, zene, a szeretet szép kis zenéje!
 
VAK EMBER
El, el, gyere el velem
Maradj, maradj, gyere, maradj velem
 
TEREMTMÉNY
Zene és szeretet, égi ajándékok
Zene és szeretet
 
MIND
A szeretet zenéje!
 
TEREMTMÉNY
Végre, nyugalom
 

A teremtmény története 3.

TEREMTMÉNY, beszéd
Hónapokon át megfigyeltem és hallgattam őket. Egy nap összeszedtem a bátorságomat, hogy megközelítsem az öreget. Nem látott engem, így hát megkíméltem a borzalmaktól, de-
 
DE LACEY, beszéd
Mikor a lányom visszatér, biztos vagyok benne, hogy barátként fogad majd az otthonunkban, ahogy én is.
 
VICTOR, beszéd
Akkor hát miért állsz ma előttem? Miféle sors érte ezt a jó családot?
 
DE LACEY, beszéd
Kérlek, n-ne tedd, ne, elég! Kérlek! Hagyd abba! Hagyd abba, ez fáj!
 
TEREMTMÉNY
Miféle szörnyeteg öli meg a kedvesség lelkét azzal, hogy szeretetből átkarolja?
Beszélj hozzám, barátom
Egyetlen barátom
Ne hagyj el
Ne hagyj egyedül ebben a szívtelen világban
 
Megesküdtem, hogy bosszút állok és felkutatlak
Felfedeztem, hogy a Frankenstein név nagy hírnévnek örvend
Felfedeztem, hogy van családod!
 

Miért?

-
De Victor azt mondja, minden kérdést meg kell válaszolni. És én egyetértek!
 
Mondd, miért fúj a szellő?
Miért nő a virág s a gyom egyaránt?
Mondd el, miért háborúznak az emberek?
Istent miért is érdekli?
Miért hallgatja meg az imáinkat?
Nem tudja eleve, miért imádkozunk?
 
JUSTINE
Kíváncsi kisfiú, nem is csoda, hogy apád szeme fénye vagy
Na, én nem vagyok valami iskolázott lány
De tudom, a legnehezebb kérdések a 'miérttel' kezdődnek
 
WILLIAM
Jól van
Mondd, hogy mennek a madarak
És a méhekkel miért jönnek ki oly jól?
 
JUSTINE
Honnan tudod, hogy szerelmes vagy?
 
WILLIAM
Ah! Honnan tudod, kibe is lehet megbízni?
 
JUSTINE, beszéd
Kiben!
 
WILLIAM
Hogy lett az igazság ily igazságos?
 
MINDKETTEN
Hogyan érdemeljük ki mindazt, amiről álmodunk?
 
WILLIAM
Tényleg édesanyámra hasonlítok?
 
JUSTINE
Olyan érdeklődő vagy, mint a fivéred
 
WILLIAM
Szeretsz a dadusom lenni?
 
JUSTINE
Jóval nehezebb munka, mint sok másik
 
WILLIAM
Miért, Justine, űzöl gúnyot belőlem?
 
JUSTINE
Nem is tudom, úgy látszik, szórakoztat
William, még nem látsz át rajtam?
Nem tudod, nem jöttél még rá?
Úgy gondolok rád, mintha a sajátom lennél
Nálam nincs nagyobb bajnokod
Csak emlékezz rá, hogy szeretlek
És sose kérdőjelezd meg hogyan, vagy ha, vagy miért
 
BÍRÓ, beszéd
Mondja el a bíróságnak, mi történt ezután, Miss Moritz
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Frankensteinék egy újabb gyermeke
 
JUSTINE, beszéd
Egy játékot játszottunk. Az erdőbe szaladt

Egy angyal ölelése

TEREMTMÉNY, beszéd
Milyen gyönyörű mennyasszony maga
 
ELIZABETH, beszéd
Ki az?
Ki maga?
 
TEREMTMÉNY
Ez egy olyan ember műve, akit szeret
A holtak orvosa
Ki ellopta tőlem az örök nyugalmat
És helyében élettel átkozott el
 
ELIZABETH, beszéd
Maga az a sötét titok, melyet Victor nem oszthat meg velem?
Maga e család bánatának forrása?
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Igen, kezemhez vér tapad, de a maga szeretett Victoréhoz is
Mert meggyilkolta a nőt, aki mennyasszonyom lett volna
 
ELIZABETH, beszéd
Nem, az nem lehet!
És mégis, látom a fájdalmat a szemében...
Hogy hívják?
 
TEREMTMÉNY
NEVET SEM ADOTT NEKEM!
 
ELIZABETH, beszéd
Ha nem bánt, biztosítom, hogy helyesen bánjanak Önnel
Kérem, hadd - hadd segítsek magán
 
TEREMTMÉNY
Miért van az, hogy ő
Ismerhet egy ilyen szerelmet
Míg tőlem ugyanezt megtagadja?
Milyen lehet
Mikor egy angyal átölel?
 
ELIZABETH, beszéd
Ez- ez fáj
 
TEREMTMÉNY, beszéd
A te fájdalmad múló lesz, édes mennyasszony
Az enyém örökkön ÖRÖKKÉ TART!
 

A szív működése (Repríz)

FRANKENSTEIN
Egy olyan világot akartam
Teremteni neked
Melyben a halál nem fog az életünkön
És most, a szerelmem arra a sorsra jutott
Melyre nekem kellett volna
 
Számodra eljött a nyugalom
Többé már nem sírsz
Hagyd, hogy elhagyjon minden fájdalmad és félelmed
 
Biztonságban leszel
A szívem működésében
 

Nyitány

WALTON, beszéd
Robert Walton kapitány levele a nővérének, 1793. November 9.
Alig északra a sarkkörtől fedeztem fel őt - egy jégtáblán sodródva a hajónk mellett. Egy szerencsétlen, közel a halálhoz.
A rákövetkező napokban furcsa és borzalmas történeteket mesélt nekem. Az élete... A pusztulás kanyargós útja. A tettei... Szinte túl hihetetlenek ahhoz, hogy elmeséljem.
 
VICTOR
Ártatlan vagyok!
Átkozott vagyok!
 
WALTON, beszéd
Egyedül én ismerem e férfi szívét...
 
VICTOR
A téveszme alapítója
Az álmok atyja!
 
WALTON, beszéd
Mert egyedül engem kísért szerettei arca
 
APA, beszéd
Imádó apja, ki csak a dicsőséget látta benne
 
ANYA, beszéd
Az anya, kinek szerető lelkét elveszíteni nem tudta elviselni
 
WILLIAM, beszéd
A kisöcs, ki istenítette őt
 
JUSTINE, beszéd
És a cseléd, aki megértette, miért
 
VICTOR
Nem vagyok tébolyult!
 
HENRY, beszéd
A lélek, ki az életben a legdrágább barátja volt
 
WALTON, beszéd
És a nő, ki gyermekkoruk óta
 
ELIZABETH, beszéd
Az egyetlen igaz szerelme volt
 
VICTOR
Hallom, ahogy a nevem
 
HENRY, beszéd
Az ő története a rémálmok világából való
 
VICTOR
Elfeketíti bűntettem
 
ELIZABETH, beszéd
De el kell mondanunk
 
VICTOR
Kísért és kigúnyol
Ahogy örök időkön át visszhangzik!
 
WALTON, beszéd
A neve... Frankenstein
 

Ezek a kezek

TEREMTMÉNY
Ezek a kezek
Hogy féltem ezeket a kezeket
Úgy tűnődöm, fogták-e e kezeket valaha is együttérzéssel
Képesek lennének arra, amit ők tettek
Ezek a kezek?
 
És ezek a szemek?
Ezeket a szemeket gyűlölet vakítja
Lehetséges lenne, hogy valaha is valaki szeretettel nézett e szemekbe
És jóságot látott valahol mélyen
Ezekben a szemekben?
 
És miért van
Hogy a bosszút kóstolván
Ez az ajak őrülettől, s fájdalomtól görbül, hiába kiált?
Egy lélek, mely képes lenne a szeretetre, most e kezekhez van láncolva!
 
És ezek a fülek még mindig hallják a sírását
És többé nem ismernek nevetést vagy dalt, soha már
Míg e kezeket ártatlanok vére festi vörösre!
 
Ezek az irtózatos kezek!
És ez a szörnyűséges bőr, méreggel legbelül
Gyűlölt végtagok és ocsmány szív, széttépném őket
Hogyha csak azt érezhetném, amit akkor éreztem, mikor
Ezekben a kezemben tartottam őt!
 
Irgalmatlan, könyörtelen kezek!
Ezek az érzéketlen, hitvány kezek!
És számunkra nem jön el a vég
Míg bosszút nem áll
Ez a férfi!
 

A hajsza

TEREMTMÉNY, beszéd
Tudod, milyen bosszúra szomjazni, Victor Frankenstein
És készülj fel egy utazásra, mely hosszú és fájdalmas lesz
Ott hagyom majd a nyomom minden faluban, minden mellékúton
És te tudni fogod, hogy az én nyomomban jársz
Megfelelsz a kihívásnak?
Akkor üldözz, ha mersz!
 
VICTOR
Ha kell
A világ végéig
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
Árnyékok után száguldva valami távoli terepen
Minden lépésed harag fűti
De valami az utadon kísért téged
 
WILLIAM
Elmondanád, miért?
 
HENRY
Tudod egyáltalán mit üldözöl?
 
JUSTINE
Ezer mérföldön át száguldasz
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
De még mindig nem találod meg azt, amit űzöl
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Van elég bátorságod, hogy a megszokott bajor hegycsúcsokon túl merészkedj?
Messze az északi földekre
Vagy elhagyott volna a merészséged?
Jöjj, versenyezz az ördöggel
 
VICTOR
Minden kanyarban rejtélyes és dühítő nyommal gúnyol
Nem adom fel, míg meg nem hal
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
Olyasvalamit űz, mely elveszett a lelkében
 
HENRY
Elfelejtetted volna mindazt, amit átéltünk?
Nincs már fény a szívedben, ami vezessen?
 
JUSTINE, WILLIAM
Elvesztél és fázol?
 
ALPHONSE
Valóban egyedül vagyunk valaha is?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE
Ezer mérföldön át száguldasz
De még mindig nem találod meg azt, amit űzöl
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Elfáradtál, ellenfelem?
Az utunk csak most kezdődik
 
VICTOR
Még mennyit bír egy ember?
 
ELIZABETH
Egyre csak kanyarodik és csavarodik
 
WILLIAM
Mondd, miért
 
ELIZABETH
De még mindig csak egy irányban haladsz
 
ALPHONSE
Egy fiatalember, ki csendben sír a fájdalomtól
 
JUSTINE
Ártatlan vagy?
 
ELIZABETH
Mindvégig tudtad
 
HENRY
Miért nem látod az igazságot?
 
ELIZABETH
Kedves Victor
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Az út kanyaros és csavaros
De még mindig csak egy irányban haladsz
Ezt az egyet ismerted minden éjszakádon (Az életünkön) keresztül
Oly közel és mégis oly messze
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Közeleg a vég, Frankenstein
Kövess engem a fagyos sarkvidékre
Ott vár majd a küzdelem vége
 
VICTOR
Mit kell tennem, hogy véget vessek ennek az átkozott rémálomnak?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Viselned kell ünnepélyes kötelességed
 
VICTOR
Arról a hideg és kopár földből hív, hogy újra szembe nézzek vele
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
És fogadd el, mi a tiéd
 
VICTOR
Ott találok majd megváltásra?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Nézz a szívedbe
 
VICTOR
Mi ösztönöz, hogy a hátrahagyott lábnyomait kövessem?
 
HENRY, ALPHONSE
Már rég eldöntötted az utad
 
ELIZABETH, JUSTINE
A sorsod meg van írva
 
VICTOR
Valamilyen kapcsolat van köztünk?
A bolond teremtő és az élet, melyet alkotott
 
HENRY, ALPHONSE
Hűnek kell maradnunk a tetteinkhez
 
ELIZABETH, JUSTINE
Meg kell fizetnünk az árát
 
VICTOR
Szívemben a múlt hangjai visszhangoznak
Arra hívnak, hogy véget vessek neki és végre jóvá tegyem
És nem bukhatok el
Gyorsan a nyomában
Sors, szabadíts fel
Ebben a végtelen viharban
 

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 

Egy boldogabb nap

KÓRUS
Mindenkire boldogabb nap vár
Akiben van elég hit, hogy megtalálja
Mert minden felhő mögött, mely az egünket sebzi
A Menny vár
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 
WALTON, beszéd
Robert Walton kapitány egy levélben a nővéréhez, November 9.
Bár közel volt a halálhoz, kapkodott minden lélegzetvételért...
Frankenstein folytatta a történetét
Fájdalmas volt hallani. Mennyi bánat. Micsoda szenvedés...
 
ALPHONSE, beszéd
De mindennek megvan az ideje. Aratni és vetni... Sírni
és örülni. És eljön az idő, hogy a tragédiát a múltba helyezzük. És ma, barátaim, azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük Victor és Elizabeth eljegyzését
 
VENDÉG, beszéd
Frankensteinékre
 
KÓRUS
Frankensteinékre!
 
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 
HENRY
Nézd, hogy mosolyognak, nézd, hogy nevetnek
Nézd, hogy táncolnak és ünnepelnek
Osztoznék az örömükben, ha tudnék
De nem tenne sok jót megjátszani magam
Mert valami itt nincs rendben
 
Kísértetjárta és távolságtartó, egy megszállott ember
Rejtéllyel övezi magát
Mi lehet ez a betegség ott legbelül?
Mi rejtegetnivalója van Victornak?
Mi ez a furcsa őrület?
 
Annyi hónapon át alig láttam
De kitalálom, miért
Valahogy elbukta a sorsa megírását
És most újra próbálja
 
Nem kell minden hegyet megmászni
Nem kell minden titkot megtudni
És bár a jövő a miénk
Nem egyedül hozzánk tartozik
 
ELIZABETH
Úgy érzem, a világ végre lelassult
És biztosabb terepen állok
Az álom, melyet féltem, hogy elvesztettem, megjelent
Végre valahára, legalábbis úgy tűnik
 
Tudom, hogy valamit még rejteget előlem
Titoktartással őrzi sebesült szívét
Mit tegyek, hogy észre vegye
Hogy a szeretetben van mind az, ami kell nekünk?
 
Tudom, még le kell győznöd néhány démont
Mindannyiunknak megvan az útja, melyen egyedül kell végigmennünk
De ha törődsz velem, én imádkozom
Hogy ismeretlenül hátrahagyod azt a másik világodat
 
HENRY, ELIZABETH
Kötelességtől vezérelve, megpróbálom
(Nem éltethetem ezt a lángot egyedül)
Egyedül megmenteni Victort
(Az egyetlen út, ami nekem maradt, az a tiéd)
És a fénybe vezérelem útját
(Neked a világ egy nyílt út)
Mielőtt az ismeretlenbe vész
(Nekem egy szoba egyetlen ajtóval
A bú lesz hát a vám)
Mert minden szomorúságunk a vám
(Mit e megviselt vándornak kell fizetnie)
Mit az élet összes vándorának meg kell fizetnie
(Ezen a sötét, bizonytalan úton)
Egy sötét, bizonytalan úton
 
MINDKETTEN
Egy boldogabb nap felé
 
KÓRUS
Mindenkire boldogabb nap vár
Akiben van elég hit, hogy megtalálja
Mert minden felhő mögött, mely az egünket sebzi
A Menny vár
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 

Egy angyal ölelése

TEREMTMÉNY, beszéd
Milyen gyönyörű mennyasszony maga
 
ELIZABETH, beszéd
Ki az?
Ki maga?
 
TEREMTMÉNY
Ez egy olyan ember műve, akit szeret
A holtak orvosa
Ki ellopta tőlem az örök nyugalmat
És helyében élettel átkozott el
 
ELIZABETH, beszéd
Maga az a sötét titok, melyet Victor nem oszthat meg velem?
Maga e család bánatának forrása?
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Igen, kezemhez vér tapad, de a maga szeretett Victoréhoz is
Mert meggyilkolta a nőt, aki mennyasszonyom lett volna
 
ELIZABETH, beszéd
Nem, az nem lehet!
És mégis, látom a fájdalmat a szemében...
Hogy hívják?
 
TEREMTMÉNY
NEVET SEM ADOTT NEKEM!
 
ELIZABETH, beszéd
Ha nem bánt, biztosítom, hogy helyesen bánjanak Önnel
Kérem, hadd - hadd segítsek magán
 
TEREMTMÉNY
Miért van az, hogy ő
Ismerhet egy ilyen szerelmet
Míg tőlem ugyanezt megtagadja?
Milyen lehet
Mikor egy angyal átölel?
 
ELIZABETH, beszéd
Ez- ez fáj
 
TEREMTMÉNY, beszéd
A te fájdalmad múló lesz, édes mennyasszony
Az enyém örökkön ÖRÖKKÉ TART!
 

A szív működése (Repríz)

FRANKENSTEIN
Egy olyan világot akartam
Teremteni neked
Melyben a halál nem fog az életünkön
És most, a szerelmem arra a sorsra jutott
Melyre nekem kellett volna
 
Számodra eljött a nyugalom
Többé már nem sírsz
Hagyd, hogy elhagyjon minden fájdalmad és félelmed
 
Biztonságban leszel
A szívem működésében
 

Nyitány

WALTON, beszéd
Robert Walton kapitány levele a nővérének, 1793. November 9.
Alig északra a sarkkörtől fedeztem fel őt - egy jégtáblán sodródva a hajónk mellett. Egy szerencsétlen, közel a halálhoz.
A rákövetkező napokban furcsa és borzalmas történeteket mesélt nekem. Az élete... A pusztulás kanyargós útja. A tettei... Szinte túl hihetetlenek ahhoz, hogy elmeséljem.
 
VICTOR
Ártatlan vagyok!
Átkozott vagyok!
 
WALTON, beszéd
Egyedül én ismerem e férfi szívét...
 
VICTOR
A téveszme alapítója
Az álmok atyja!
 
WALTON, beszéd
Mert egyedül engem kísért szerettei arca
 
APA, beszéd
Imádó apja, ki csak a dicsőséget látta benne
 
ANYA, beszéd
Az anya, kinek szerető lelkét elveszíteni nem tudta elviselni
 
WILLIAM, beszéd
A kisöcs, ki istenítette őt
 
JUSTINE, beszéd
És a cseléd, aki megértette, miért
 
VICTOR
Nem vagyok tébolyult!
 
HENRY, beszéd
A lélek, ki az életben a legdrágább barátja volt
 
WALTON, beszéd
És a nő, ki gyermekkoruk óta
 
ELIZABETH, beszéd
Az egyetlen igaz szerelme volt
 
VICTOR
Hallom, ahogy a nevem
 
HENRY, beszéd
Az ő története a rémálmok világából való
 
VICTOR
Elfeketíti bűntettem
 
ELIZABETH, beszéd
De el kell mondanunk
 
VICTOR
Kísért és kigúnyol
Ahogy örök időkön át visszhangzik!
 
WALTON, beszéd
A neve... Frankenstein
 

Ezek a kezek

TEREMTMÉNY
Ezek a kezek
Hogy féltem ezeket a kezeket
Úgy tűnődöm, fogták-e e kezeket valaha is együttérzéssel
Képesek lennének arra, amit ők tettek
Ezek a kezek?
 
És ezek a szemek?
Ezeket a szemeket gyűlölet vakítja
Lehetséges lenne, hogy valaha is valaki szeretettel nézett e szemekbe
És jóságot látott valahol mélyen
Ezekben a szemekben?
 
És miért van
Hogy a bosszút kóstolván
Ez az ajak őrülettől, s fájdalomtól görbül, hiába kiált?
Egy lélek, mely képes lenne a szeretetre, most e kezekhez van láncolva!
 
És ezek a fülek még mindig hallják a sírását
És többé nem ismernek nevetést vagy dalt, soha már
Míg e kezeket ártatlanok vére festi vörösre!
 
Ezek az irtózatos kezek!
És ez a szörnyűséges bőr, méreggel legbelül
Gyűlölt végtagok és ocsmány szív, széttépném őket
Hogyha csak azt érezhetném, amit akkor éreztem, mikor
Ezekben a kezemben tartottam őt!
 
Irgalmatlan, könyörtelen kezek!
Ezek az érzéketlen, hitvány kezek!
És számunkra nem jön el a vég
Míg bosszút nem áll
Ez a férfi!
 

A hajsza

TEREMTMÉNY, beszéd
Tudod, milyen bosszúra szomjazni, Victor Frankenstein
És készülj fel egy utazásra, mely hosszú és fájdalmas lesz
Ott hagyom majd a nyomom minden faluban, minden mellékúton
És te tudni fogod, hogy az én nyomomban jársz
Megfelelsz a kihívásnak?
Akkor üldözz, ha mersz!
 
VICTOR
Ha kell
A világ végéig
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
Árnyékok után száguldva valami távoli terepen
Minden lépésed harag fűti
De valami az utadon kísért téged
 
WILLIAM
Elmondanád, miért?
 
HENRY
Tudod egyáltalán mit üldözöl?
 
JUSTINE
Ezer mérföldön át száguldasz
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
De még mindig nem találod meg azt, amit űzöl
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Van elég bátorságod, hogy a megszokott bajor hegycsúcsokon túl merészkedj?
Messze az északi földekre
Vagy elhagyott volna a merészséged?
Jöjj, versenyezz az ördöggel
 
VICTOR
Minden kanyarban rejtélyes és dühítő nyommal gúnyol
Nem adom fel, míg meg nem hal
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE
Olyasvalamit űz, mely elveszett a lelkében
 
HENRY
Elfelejtetted volna mindazt, amit átéltünk?
Nincs már fény a szívedben, ami vezessen?
 
JUSTINE, WILLIAM
Elvesztél és fázol?
 
ALPHONSE
Valóban egyedül vagyunk valaha is?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE
Ezer mérföldön át száguldasz
De még mindig nem találod meg azt, amit űzöl
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Elfáradtál, ellenfelem?
Az utunk csak most kezdődik
 
VICTOR
Még mennyit bír egy ember?
 
ELIZABETH
Egyre csak kanyarodik és csavarodik
 
WILLIAM
Mondd, miért
 
ELIZABETH
De még mindig csak egy irányban haladsz
 
ALPHONSE
Egy fiatalember, ki csendben sír a fájdalomtól
 
JUSTINE
Ártatlan vagy?
 
ELIZABETH
Mindvégig tudtad
 
HENRY
Miért nem látod az igazságot?
 
ELIZABETH
Kedves Victor
 
WILLIAM, HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Az út kanyaros és csavaros
De még mindig csak egy irányban haladsz
Ezt az egyet ismerted minden éjszakádon (Az életünkön) keresztül
Oly közel és mégis oly messze
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Közeleg a vég, Frankenstein
Kövess engem a fagyos sarkvidékre
Ott vár majd a küzdelem vége
 
VICTOR
Mit kell tennem, hogy véget vessek ennek az átkozott rémálomnak?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Viselned kell ünnepélyes kötelességed
 
VICTOR
Arról a hideg és kopár földből hív, hogy újra szembe nézzek vele
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
És fogadd el, mi a tiéd
 
VICTOR
Ott találok majd megváltásra?
 
HENRY, JUSTINE, ALPHONSE, ELIZABETH
Nézz a szívedbe
 
VICTOR
Mi ösztönöz, hogy a hátrahagyott lábnyomait kövessem?
 
HENRY, ALPHONSE
Már rég eldöntötted az utad
 
ELIZABETH, JUSTINE
A sorsod meg van írva
 
VICTOR
Valamilyen kapcsolat van köztünk?
A bolond teremtő és az élet, melyet alkotott
 
HENRY, ALPHONSE
Hűnek kell maradnunk a tetteinkhez
 
ELIZABETH, JUSTINE
Meg kell fizetnünk az árát
 
VICTOR
Szívemben a múlt hangjai visszhangoznak
Arra hívnak, hogy véget vessek neki és végre jóvá tegyem
És nem bukhatok el
Gyorsan a nyomában
Sors, szabadíts fel
Ebben a végtelen viharban
 

Hajnalkelte

VICTOR
Sok éven keresztül
Egy könnyeken túli pillantást kutattam
Egyszer sem gondolva azokra, akiket hátra hagytam
Oly messzire sodródtam otthonról
Megérdemlem, hogy egyedül álljak itt
Mert míg én az éj titkait űzöm
Sose láttam meg a szépséget a fényben
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
És ez egyedül csak az én hibám
 
Senki nem olyan vak, mint azok, akik nem hajlandók látni
És most itt a fény
És minden kivilágosodott
De most érzem, hogy a hajnalkelte
Számomra túl későn érkezett
 
Az agyam színházában
Bár az árnyak összecsavarodnak
Minden lépésem erősnek és igaznak tűnt
És csak magamért játszottam
A képzelet színpadán
Mert senki sem fél a reggel enyhe sugaraitól
Kivéve a bolondot, ki az álmaiban él
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
Elhagyott a reggelem
Hogy egyedül viseljem szégyenem sötétjét
 
Nyújtózom a holnapért, amelyet ma elvesztettem
És az már szürke
A napba halványul
Én csak azon reménykedhetek, hogy a hajnal
Azért jött, hogy megvilágítsa az utat
 
Ez a nagy felfedezés, melyre vártam?
Valóban így teremtik az embert?
 
A Nap, mely sose kélt, a hajnal, ami sose jött el
A dolgok miért csak akkor tűnnek értékesnek
Mikor már elszálltak?
 
A dicsőséges álmoknak
Ára van
De messze az éjen túl
A fény ígérete
És talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 
Talán a hajnalkeltével
Eljön egy új nap
 

Egy boldogabb nap

KÓRUS
Mindenkire boldogabb nap vár
Akiben van elég hit, hogy megtalálja
Mert minden felhő mögött, mely az egünket sebzi
A Menny vár
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 
WALTON, beszéd
Robert Walton kapitány egy levélben a nővéréhez, November 9.
Bár közel volt a halálhoz, kapkodott minden lélegzetvételért...
Frankenstein folytatta a történetét
Fájdalmas volt hallani. Mennyi bánat. Micsoda szenvedés...
 
ALPHONSE, beszéd
De mindennek megvan az ideje. Aratni és vetni... Sírni
és örülni. És eljön az idő, hogy a tragédiát a múltba helyezzük. És ma, barátaim, azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük Victor és Elizabeth eljegyzését
 
VENDÉG, beszéd
Frankensteinékre
 
KÓRUS
Frankensteinékre!
 
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 
HENRY
Nézd, hogy mosolyognak, nézd, hogy nevetnek
Nézd, hogy táncolnak és ünnepelnek
Osztoznék az örömükben, ha tudnék
De nem tenne sok jót megjátszani magam
Mert valami itt nincs rendben
 
Kísértetjárta és távolságtartó, egy megszállott ember
Rejtéllyel övezi magát
Mi lehet ez a betegség ott legbelül?
Mi rejtegetnivalója van Victornak?
Mi ez a furcsa őrület?
 
Annyi hónapon át alig láttam
De kitalálom, miért
Valahogy elbukta a sorsa megírását
És most újra próbálja
 
Nem kell minden hegyet megmászni
Nem kell minden titkot megtudni
És bár a jövő a miénk
Nem egyedül hozzánk tartozik
 
ELIZABETH
Úgy érzem, a világ végre lelassult
És biztosabb terepen állok
Az álom, melyet féltem, hogy elvesztettem, megjelent
Végre valahára, legalábbis úgy tűnik
 
Tudom, hogy valamit még rejteget előlem
Titoktartással őrzi sebesült szívét
Mit tegyek, hogy észre vegye
Hogy a szeretetben van mind az, ami kell nekünk?
 
Tudom, még le kell győznöd néhány démont
Mindannyiunknak megvan az útja, melyen egyedül kell végigmennünk
De ha törődsz velem, én imádkozom
Hogy ismeretlenül hátrahagyod azt a másik világodat
 
HENRY, ELIZABETH
Kötelességtől vezérelve, megpróbálom
(Nem éltethetem ezt a lángot egyedül)
Egyedül megmenteni Victort
(Az egyetlen út, ami nekem maradt, az a tiéd)
És a fénybe vezérelem útját
(Neked a világ egy nyílt út)
Mielőtt az ismeretlenbe vész
(Nekem egy szoba egyetlen ajtóval
A bú lesz hát a vám)
Mert minden szomorúságunk a vám
(Mit e megviselt vándornak kell fizetnie)
Mit az élet összes vándorának meg kell fizetnie
(Ezen a sötét, bizonytalan úton)
Egy sötét, bizonytalan úton
 
MINDKETTEN
Egy boldogabb nap felé
 
KÓRUS
Mindenkire boldogabb nap vár
Akiben van elég hit, hogy megtalálja
Mert minden felhő mögött, mely az egünket sebzi
A Menny vár
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie
Úton ezernyi holnap felé
Mely egy boldogabb naphoz vezet
 

Ámen (repríz)

TEREMTMÉNY
Milyen reménye van egy lénynek
Kinek teremtője oly kétségbeesetten akarja elpusztítani
Hogy a saját
Haláláig is üldözné?
 
Végtére is közeleg a végső óránk
Mindketten megkapjuk, amire oly régóta vágytunk
Én nézem majd, ahogy utoljára veszel lélegzetet és meghalsz
Aztán elpusztítom magam halotti máglyánkon
 
FRANKENSTEIN
Én nem halhatok meg
És te sem
 
TEREMTMÉNY
Eljött az időnk
 
FRANKENSTEIN
Az utolsó feladat hátra van
 
TEREMTMÉNY
A játék véget ért
 
FRANKENSTEIN
Így igaz
Vadásztam rád
De nem bosszúból jöttem
Hanem szégyenből...
 
Azért követtelek
Hogy kegyelmed kérjem
Hogy irgalmasságodra bízzam magam
És beismerjem a hibám
 
Átkozott legyen az ember
Aki nem ad meg
Mindent, hogy
Fiát az életben segítse
Bocsáss meg e ostoba apának...
 
Hallom, ahogy a nevem
Bűnöm befeketíti
Kísért és gúnyol engem
Ahogy minden időn át visszhangzik...
 
TEREMTMÉNY
Mit tettem?
Hogy történhet ez?
Mily kegyetlen a sors keze
Hogy vesz két lelket
Kik túl vakok, hogy lássanak
És túl későn ad nekik világot
 
Eljött a te békéd
Többé már nem keresel
Hamarosan utánad megyek oda, ahova te mész
Aludj el
Velem biztonságban vagy
 
Szabadítson fel minket a sötétség
 
WALTON
Frankensteint a karjába vette
Mintha a gyermeke volna
És elvitte őt
A jégbe és sötétségbe vesztek
Mindörökre
 
Robert Walton kapitány, egy levélben, mit nővérének írt, 1793. november 9.
 

A modern Prométheusz

VICTOR
Oly mozdulatlanul fekszik egy nő árnya
Alakjában a jövő szunnyad
Merészeljem őt a halálából ébreszteni?
Felgyorsítani a pulzusát és légzését
És újjászületésre bírni?
 
Miért remeg a kés az ujjaimban?
A szívem miért csupán egy üres héj?
Mi lesz, ha olyannak ébred, mint ő
Gyilkos és aljas legbelül
Egy pokolba száműzött angyal?
 
Nem!
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
A sötétséget nem lehet megtagadni
És most, a modern Prométheusz
Készen áll megalkotni a mennyasszonyát!
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Ne tétovázz, Victor.
Mert folyamatosan figyellek és mikor munkád végére értél
Megjelenek majd, hogy azt követeljem, amit az enyém
Teljesítsd a kívánságom. Tán te vagy a teremtőm, de én vagyok a gazdád -
Engedelmeskedj
 
VICTOR
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
Már nincs mit eldöntenem
Én vagyok a modern Prométheusz
Készen állok megalkotni a mennyasszonyát
 
HENRY
Miféle eretnekséget eszeltél ki?
Ez hát a tudomány, mivel előrukkoltál?
Mégis miféle jót érhetsz el
Azzal, hogy a természet összes törvényének ellent mondasz?
 
VICTOR, beszéd
Az élet és halál feletti hatalom az én kezemben van, Henry.
Ezelőtt Ingolstadtban is merészeltem, de ezúttal máshogy lesz!
Ő másmilyen lesz!
 
HENRY, beszéd
A kérdés nem az, hogy mire vagy képes.
A kérdés az, hogy mi a helyes!
 
VICTOR
Túl messzire mentem, hogy visszaforduljak
Hamarosan meglátod, igazam volt!
Én vagyok a modern Prométheusz
Készen állok megalkotni a mennyasszonyát!
 
HENRY
Az ember nem játszhat Istent!
Prométheusz csupán mítosz volt!
És ha a természet folyamatával játszadozol
Ugyanarra a sorsa jutsz majd, mind ő!
 
VICTOR
Nem hiszek a fülemnek
Egy hatalmas felfedezés küszöbén állunk
Ki kevesebb, az hátul várhat
Lebénult szívvel és elmével
De én nem félek merészelni!
 
Megváltoztatjuk a történelem folyamát
Kérlek, tégy túl a kicsinyes félelmeiden
Egyszer álmodó voltam, most én vagyok az emberek megváltója!
Új határok szélén állunk!
 
VICTOR, HENRY & TEREMTMÉNY
Tökéletes lesz!
(Túl messzire mentél, hogy visszafordulj)
(Nem látod, mivé letté?)
 
Isten a Földön jár!
(A kívánságaimat nem tagadhatod meg)
(Ez a tudomány téboly!)
 
Én vagyok a modern Prométheusz
(Te vagy a modern Prométheusz)
(Te nem vagy modern Prométheusz)
 
Légy tanúja a születésének!
(Készen áll megalkotni a mennyasszonyomat)
(Nem mentheted meg az emberiséget)
 
VICTOR, beszéd
Az emberiség sorsa nem maradhat el, Henry!
 
HENRY, beszéd
Nem hagyom, hogy elpusztítsd magad, Victor!
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy leleplezzem és véget vessek ennek az undormánynak!
 
VICTOR, beszéd
Ne!
 

Az ajánlat

FRANKENSTEIN
Nemes céllal hoztalak létre -
Hogy megszabadítsam az emberiséget a haláltól való félelemtől!
Ha tudtam volna, hogy ekkora vérontáshoz vezet majd
Sose adtam volna neked lélegzetet!
 
TEREMTMÉNY
Nem hatolt még ragyogó elmédbe
Hogy a tetteinket nem lehet meg nem történté tenni?
Félelmet hozok a fajtádra
Hacsak nem fejezed be azt, amit elkezdtél!
 
Jól figyelj, Victor Frankenstein:
Ajánlatot teszek neked!
Egy lehetőséged van jóvá tenni vétkedet -
Maradt egy utolsó kísérleted!
 
Alkoss egy asszonyt, hogy megosszam ezt a kínt
Tedd oly aljassá, mint a legsötétebb fájdalmam!
Add meg egy magamfajta feleség örömét -
Cserébe soha többé nem látsz engem
 
FRANKENSTEIN
Soha! Lehetetlen! Képtelenség!
A terved felháborító, abszurd!
Egy ugyanilyen szörnyű szerzet -
Nem hozok ilyen borzalmat erre a világra!
 
TEREMTMÉNY
Mi helytelen, mi a helyes?
Te döntöd el azt?
Több vagyok vérnél és csontnál!
Kell egy társ -
Aki úgy született, mint én!
Nem létezek egyedül!
 
FRANKENSTEIN
Ki vagy te, hogy követelőzz?
Aki már kétszeresen is bűnöző -
A te kezeden szárad öcsém vére
És arra kérsz, hogy szolgáljalak!
 
Egy második szörnyeteg, ki új borzalmakat hoz
A fiatalokra és ártatlanokra?
Nem fogom tudatosan megismételni a hibám!
Nem kapod meg a belegyezésemet!
 
TEREMTMÉNY
Victor, teljesítsd e feladatot
És vess véget a családod gyászának!
Ez az utolsó dolog, amit tőled kérek
A fiú csak figyelmeztetés volt!
 
Alkoss egy ugyanolyan nyomorultat, mint én
Egy szerelmet, melyet nem tagadhatnak meg tőlem
Egy lelket, aki megelégszik azzal, hogy mellettem éljen
Fogom a mennyasszonyom és elmenekülünk
Egy biztonságos helyre, ahol letelepedhetünk
Messze az emberiségtől és a tébolyuktól!
 
FRANKENSTEIN
Helytelennek vélem, betegesnek vélem!
A biológia megrontása!
 
TEREMTMÉNY
De itt a lehetőséged jóvá tenni
És felajánlani egy bocsánatkérést!
 
FRANKENSTEIN
Visszafordíthatom hatalmas hibámat?
Eltörölhetem a bánatot a nyomomból?
Hogy soha ne kelljen látnom ezt a pokolfajzatot?
És talán még mindig elérhetem az álmot
Ezúttal egy női eszközzel
Életet adva a küldetésemnek?
 
FRANKENSTEIN, TEREMTMÉNY, KÓRUS
Örök élet, feltámasztás
Egy hibátlan, új tervezés!
A legkiválóbb nő a teremtés történetében
És ő -
 
TEREMTMÉNY
Az enyém lesz!
 
FRANKENSTEIN
De ezúttal finomabban! Egy női alak
És ügyes kéz szükségeltetik!
És az, ki elveszett, tán még visszatérhet
A Mennyek tüzéből újjászületve!
 
TEREMTMÉNY
Itt a lehetőség! Meggyónod a bűnöd
És soha többé nem látsz engem!
Urald a sorsod és nézz szembe az ismeretlennel
És vess véget ennek a rémálomnak!
 
FRANKENSTEIN
Itt a lehetőség! Meggyónom bűnöm!
 
TEREMTMÉNY
Ez az utolsó lehetőséged, hogy meggyónd a bűnöd!
 
FRANKENSTEIN
Végre nyugalmam lesz!
 
TEREMTMÉNY
Ahogy nekem is!
 
FRANKENSTEIN, TEREMTMÉNY
Egy újabb ugrás (Egy lépés az ismeretlenbe)
És átkozott legyen a Frankenstein név!
 

A szív működése

ELIZABETH
Ez a ragyogó elme, ez a két gyöngéd kéz
A részekből életet hoz létre
És te még mindig nem érted
A szív működését
 
FRANKENSTEIN
Egy olyan világot akartam neked teremteni
Melyben a halál nem fog az életünkön
Egy ragyogó bolond lettem volna
Ki csak a szemével lát?
 
ELIZABETH
Nem tudhattad, mi lesz
Nemes művészeted következménye
De nem látod, hogy
Elhalványul
A szív működésével szemben?
 
FRANKENSTEIN
Évekkel ezelőtt el kellett volna hagynod
Sokkal kevesebb bizalmat kellet volna vetned belém
Miért döntöttél úgy, hogy így fogsz szeretni?
A fájdalmon és ürességen át?
 
ELIZABETH
Azért maradtam, mert szeretlek
És mindent, ami csak vagy
A szívem mindig is
Az egyetlen vezércsillagát követte
 
FRANKENSTEIN
Hogyan is élhetnék az egyszerű mosolyod nélkül?
Hogy fogok szeretni az érintésed nélkül?
Míg én méltónak hitt álmokat kergettem
Te voltál az álmom
Sose tudtam, hogy ennyire szeretlek!
 
ELIZABETH
Mindig tudtam, hogy egyszer e szavakat mondod majd nekem
Kezdettől fogva megláttam benned a szeretetet
Ne magadat okold azért, aki nem lehetsz
És ígérd meg nekem
Megtanulod észre venni
A szív működését!
 
Egy élet sem tarthat örökké!
 
FRANKENSTEIN
Egy világot akartam teremteni neked!
 
ELIZABETH
Egy ember sem volt képes
 
FRANKENSTEIN
Hol a halál nem választhat el minket egymástól!
 
ELIZABETH
Egy álom sose hal meg!
 
FRANKENSTEIN
De én csak egy ragyogó bolond vagyok...
 
ELIZABETH
Egy bolond nem ismerhet szerelmet
 
FRANKENSTEIN & ELIZABETH
A szív működése nélkül!
 
ELIZABETH
És az én szívem sosem hagy el téged
 
FRANKENSTEIN
Tudom, a szerelmem erősebbé tesz téged!
 
ELIZABETH
Úgy veled lennék
 
FRANKENSTEIN
Maradj mellettem egy kicsit tovább!
 
ELIZABETH
A legsötétebb éjszakán és elvesztett napokon keresztül
A szívünk örökké szeret majd
Ezt még a halál sem veheti el!
 
FRANKENSTEIN
Teremteni akartam neked egy olyan világot
Ahol a halál megszűnne létezni
És most ez a korábban nem ismert szerelem
Annyival többet adott nekem
 
Hát hajtsd le fejed
És hunyd le a szemed
Engedd, hogy a szomorúságod és könnyeid eltűnjenek
Biztonságban tartalak
A szívem működésében!
 

Apád szeme

VICTOR APJA
Egy fiatalember csendben sír a félelemtől
Senki nem segíti meg, mert senki nem hallja
Kivéve egy öregembert, egy országnyira tőle
Egyedül az édesapja ismeri a szívfájdalmát
 
Tudom, fiam, hogy ma gondterhelt vagy
Túl messzire utaztál, és tán elvesztetted az utad
Azon tűnődsz, hogy valaha is hazatalálsz-e
De amíg lélegzem, sosem vagy egyedül
 
Bármilyen messze barangolsz, bármit is tégy
Van egy valaki, aki mindig hisz benned
Nem számít, milyen szerepet vállalsz
Mert van egy valami, amit nem veszíthetsz el
Mindig is te leszel a fény, amely
Apád szemében ragyog
 
EGYETEMI TISZTVISELŐ, beszéd
Attól tartok, nincs elég bizonyíték, hogy vádat emelhessünk maga ellen, Frankenstein. Folytathatja itt a tanulmányait, de nyomatékosan kérem, hogy olyan utat kövessen, amely nem vezet további pusztuláshoz!
 
VICTOR, beszéd
Köszönöm, uram. Nyugodt lehet, semmi szándékom visszatérni a tudományhoz.
 
VICTOR APJA
Az élet nehéz lehet, kettétörhet téged
A kártya minden keverése új szívfájdalmat hozhat
És még a legerősebb emberek is elsorvadnak a keze alatt
De időnként enyhítheti a fájdalmat az
Ha tudod, van e világon valaki, aki törődik veled
Egy ember megérti
 
ELIZABETH, beszéd
Imádkozom, hogy ez a levél elérjen hozzád, Victor, mert azonnal haza kell térned hozzánk. Könnyre és búra számíts érkezésedkor, mert a mi szeretett Williamünk... A te kedves öcséd halott.
 
VICTOR APJA
Bár elvesztheted a világot és mindazt, amit elértél
Édesapád itt lesz, hogy az összes fájdalmadon megosztozzon
Ha el is vesztetted őt
Te mindörökre a fiam leszel
Örökre te leszel a fény, mely ott ragyog apád szemében
Apád szemében
 
ELIZABETH, beszéd
És a szerencsénk mind rosszabbra fordul, mert úgy hisszük, William gyilkosa-
 
JUSTINE, beszéd
Justine Mortiz, William nevelőnője és szeretett cselédünk. William láncával találtak rá... A lánccal, mellyel megfojtották... Véres volt!
Ártatlanságáért tiltakozik, de nem hisznek neki! Mert azt állítja, látott-
 
HENRY, beszéd
Valamiféle szörnyet, egy másvilági gonoszt. Egy tébolyult nő beszéde. Valaki biztosan tud valamit, ami megmagyarázza ezt a szörnyűséget! Victor!
 
VICTOR, beszéd
Hát él! És valahogy ránk talált! A gonosz, mely az álmaimat kísértette!
 

Még egy olyan, mint ő

VICTOR
Átkozom e lázt az agyamban
Újra elvakított
Egy ugyanolyat hoztam világra, mint ő!
Elég mocskot hagytam már ezen a földön!
 
TEREMTMÉNY
Mit műveltél?
Megölted!
 
VICTOR
Te vagy a gyilkos!
 
TEREMTMÉNY
Hazug!
Megígérted!
 
VICTOR
Bolond voltam érte
 
TEREMTMÉNY
Mi lesz a sorsoddal?
 
VICTOR
Ti a pokol gyermekei vagytok!
 
TEREMTMÉNY
A te gyermekeid is!
 
VICTOR
Aljas gonosztevő vagy!
 
TEREMTMÉNY
Akit te alkottál!
 
VICTOR
Egy hiba!
 
TEREMTMÉNY
Amit te terveztél!
 
VICTOR
Meg kell halnod!
 
TEREMTMÉNY
Te vagy
Aki e jeges kezet hamarosan megérzi!
 
KÓRUS
Boldogabb nap vár azokra
Akiknek elég reménye van rátalálni
Mert minden felhő mögött, mi az egünket sebzi
Egy Mennyország vár
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Halld szavam, Victor Frankenstein:
Ettől a pillanattól kezdve
A te pusztulásod lesz az egyetlen dolgom
 
KÓRUS
Minden bánatunk egyszerűen csak a vám
Amit minden utazónak meg kell fizetnie...
 
TEREMTMÉNY, beszéd
Ott leszek az esküvőd éjszakáján!
 
VICTOR, beszéd
Ha az a pillanat kell legyen
A végső összecsapásunk
Ám legyen!
 

Aranykor

NEMESSÉG
Az élet többé nem rejtély
A világ nekünk engedelmeskedik
Tudásunk és iparunk
A kezedbe helyezte
 
Jövőképpel rendelkező férfiak, bátor lelkek
Minden ajtót feltárnak
A világ játékszer
Mindennap egy öröm
És örökké az is lesz
 
Valóban egy aranykor előtt állunk
Egy gazdagsággal és pompával teli korszak
A sors urai, fenségesek és megvilágosultak
Így emlékeznek majd meg rólunk
 
Egy aranykor (Ez az aranykor)
Tele tudománnyal és észérvekkel (Tudománnyal és észérvekkel)
Felfedezés és ihlet (Ez az aranykor)
 
Lenyűgöző időszak, csodálatos világ
A megvilágosodás hajnala
 
VICTOR APJA
Victor Frankenstein
 
VICTOR ANYJA
Szeretett fiúnk
 
VICTOR APJA, beszéd
Csodálatos időket élünk, fiam. Olyan időket, melyben egy tudós ember megváltoztathatja a világot!
 
NEMESSÉG
A legokosabb gyermek, akit valaha láttunk (Tehetséges fiú)
Monumentális dolgok várnak rád! (Az apja öröme)
Egy újabb Newton, Galileo! (Csodás napok)
Gondolj csak bele, mit fog létrehozni! (Aranykor)
A jövő egy bankett és ideje vacsoráznunk!
Emeljük poharunk, tósztot mondunk a Frankenstein házra!
 
EGYETEMI BIZTOS, beszéd
Nagy örömmel és büszkeséggel vesszük fel a fiát, Victort, az Ingolstadti Egyetemre!
 
VICTOR, beszéd
Ez a legkiválóbb tudományos iskola egész Európában!
 
HENRY, beszéd
Gratulálok!
 
VICTOR, beszéd
Henry, azt hiszem, felfedeztem valami hihetetlent! Még nem tudom elmagyarázni, de csakis Ingolstadtban találom az eszközöket, hogy kikutassam!
 
HENRY, beszéd
Victor, fiúkorunk óta a világ meghódítására törsz! Még nem tanultad meg, hogy egyetlen ember sem képes rá?
 
VICTOR, beszéd
Amit megtanultam, az az, hogy nincs olyan titok, amit az emberiség egy nap nem fedez majd fel.
 
HENRY, beszéd
És esetleg... Nem bán meg.
 
VICTOR APJA, beszéd
Victor, jöjj. Édesanyádnak... Nincs sok ideje hátra.
 
ELIZABETH, beszéd
Édesanyád azt akarta volna, hogy egyetemre menj, Victor, ezt mindketten tudjuk.
 
VICTOR, beszéd
Elizabeth... Ötesztendős korunk óta nem voltunk távol egymástól. Hogy viselem majd nélküled?
 

Hajnali 1:15

VICTOR, beszéd
Hajnali 1:15: a mozdulat első jele
Pulzus... Percenként ötvenhat verés. Gyenge, de folytonos.
A szemek tágak, pulzus... Gyengülő.
Hallasz engem? Élj, a francba veled!
Pulzus... Harminckettő. Alig mérhető.
A példány csupán az élet leghalványabb klinikai jeleit mutatja, de semmilyen szintű értelmet nem mutat.
Valószínűleg egy órán belül halott lesz.