A keresés eredménye oldal 1

Vas szívek

Click to see the original lyrics (English)
Tekints a lángoló Birodaalomra
Hiába próbálod megmenteni Berlint
Ez az út halállal és fájdalommal van kikövezve
A túlparton, vége van a háborúnak
 
Ki hitte volna ezt valaha is
Úgy látszik semmit sem tudták elérni
Csak egy napnyi séta, egész úton
A frontok bezárúlnak közel a háború befejezéséhez
A 12. Hadtest beavatkozás
Nyissatok egy útvonalat az embereknek
A csapatok szétszórtan
 
Ez a háború vége
(Ne térintsenek el!)
Érd el az Elba partját
 
Itt a vég, a háborút elvesztették
Biztonságban tartva őket, amíg a folyón át nem kelnek
*Ez nem csata, hanem mentőakció*
Tartják a helyüket, míg az utolsó szakasz is átkel
'Siessetek, várunk rátok'
9. hadosztály emberei a civilek
Kiszolgáltatottak, akik megadták magukat a nyugatnak
 
Ki éli túl és ki hal meg?
Kriegsglück döntése
Azok, akik veszteség nélkül jutottak át.
Van okuk elgondolkodni.
Nem Berlinről van szó, nem a Birodalomról,
Hanem az emberekről, akik értük harcoltak,
Milyen békére számíthatnak?
 
Ez a háború vége
(Ne térintsenek el!)
Érd el az Elba partját
 
Itt a vég, a háborút elvesztették
Biztonságban tartva őket, amíg a folyón át nem kelnek
*Ez nem csata, hanem mentőakció*
Tartják a helyüket, míg az utolsó szakasz is átkel
'Siessetek, várunk rátok'
9. hadosztály emberei a civilek
Kiszolgáltatottak, megadták magukat a nyugatnak
 
Nézd a lángokban álló várost a túlparton
Lángokba borulva ahogy két világ összecsap
Ki tekinthet most büszkén vissza
A túlparton, vége van a háborúnak
[2x]
 
Itt a vég, a háborút elvesztették
Biztonságban tartva őket, amíg a folyón át nem kelnek
*Ez nem csata, hanem mentőakció*
Tartják a helyüket, míg az utolsó szakasz is átkel
'Siessetek, várunk rátok'
9. hadosztály emberei a civilek
Kiszolgáltatottak, megadták magukat a nyugatnak
 
Nézd a lángokban álló várost a túlparton
Lángokba borulva ahogy két világ összecsap
Ki tekinthet most büszkén vissza
A túlparton, vége van a háborúnak
[2x]
 
Tekints a lángoló Birodaalomra
Hiába próbálod megmenteni Berlint
Ez az út halállal és fájdalommal van kikövezve
A túlparton, vége van a háborúnak...
 

Vírus

Van egy gonosz vírus, mi az emberiséget fenyegeti.
Nem a legmodernebb, komoly lelkiállapot.
A rablók, hátba szúrók, a kétszínű elit,
Társadalmi fenyegetés, társadalmi kór.
 
Erőszak az elmén, szociális zavar,
Cinikusok, Fásultság-kivagyiság rendje.
 
A társadalmi hanyatlás kezdetét figyelve,
Élet káoszán gúnyolódik, kárörvend,
Felfalja a saját önbecsülésedet.
Minden szóra lecsap, mit esetleg mondasz.
 
Erőszak az elmén, szociális zavar,
Cinikusok, Fásultság-kivagyiság rendje.
 
Felszínesen mosolyogva egy kézfogás.
Árulást tervezget, amint hátat fordítasz.
 
Erőszak az elmén, szociális zavar,
Cinikusok, Fásultság-kivagyiság rendje.
 
A társadalmi hanyatlás kezdetét figyelve,
Kárörvendés vagy gúny… az élet káoszán.
 
Mikor féltékenység s gyűlölet miatt
Minden jó kárba vész,
Minden maró ész s tőr-hazugság.
 
És mindig, ha azt hiszed, biztonságban vagy,
És amint elfordulsz tőlük,
Tudod, hogy mind papírkésüket fenik.
 
Az elmédben,
Minden a fejedben,
Próbáld kibogozni!
 
Az elmédben,
Minden a fejedben,
Próbáld elkerülni!
 
Lelkiismeret nélkül rombolnak,
S még élvezik is a dolgot.
Ők egy kór, mi a mi elménkben él.
 
Elsüllyesztve a hajót s ott akarják hagyni,
Ahogy rajtad s rajtam nevetnek,
Tudod, hogy mindig ez történik.
 
Az elmédben,
Minden a fejedben,
Próbáld kibogozni!
 
Az elmédben,
Minden a fejedben,
Próbáld elkerülni!
 
A patkányok a pincében, tudod, ki vagy,
A patkányok a pincében, tudod, ki vagy,
A patkányok a pincében, tudod, ki vagy,
A patkányok a pincében, tudod, ki vagy,
Vagy mégsem?
Vagy mégsem?
Vagy mégsem?
Vagy mégsem?
 
A társadalmi hanyatlás kezdetét figyelve…
 

Tömjén és vas

Kövesd a halottat
a sötétben a kárhozatra.
Jámbor fejjel
És démon a szívében.
Esküdj az éjre,
Egy evangélista nemzet születik
A sötétség zászlaja alatt
 
gyűjtsd össze a vadakat
bátor férfiak hordájában.
Szövetséges testvérek
Küzdjetek meg az átok viharával.
A zászlókat a magasba
Ahogy felkelünk, mint egy felesküdött légió
Mindannyian a fényért
Megfordítjuk.
 
Harcra fel
És az éjszaka hősöket hív
Állj készen a tűzparancsra
Vörösben tündökölve
Gyere és kelj fel, hogy ne legyen lelkiismeret furdalásod
Álj fel mint az erő
 
Emelkedj fel a holtakon
Hozz minket előre
Tömjén és vas
Harcolj egész éjszaka
Zászlóink belobogják a földeket
Az egészet vörösben
Mindent megkaphatsz
Tömjén és vas
Felállás
kövesd a harcot
Helyesen cselekedj, hisz védelmezni jöttünk
 
Üreg az átkozott
A megváltás művészetében
Bukott és kitíltott
Az angyalok halnak meg először
Szolga az életben
És elkápráztotta az Éden
Átkozott
Szolgák túlvilági fényben
 
Temesd el az éjszakát a császári éhségben
Cselekedj vagy meghalsz
A félelem erődjében
nem tagadhat meg
Minden szent csodát
Törj ki
A világ súlya alatt
 
Orvosság küldött
Az éjjel árulásba süllyedt
Megtépve a hazug szándékától
ördög a fejbe
Gyere és törj ki
Emeld a kardod
Álj fel mint egy horda
 
Emelkedj fel a holtakon
Hozz minket előre
Tömjén és vas
Harcolj egész éjszaka
Zászlóink belobogják a földeket
Az egészet vörösben
Mindent megkaphatsz
Tömjén és vas
Felállás
kövesd a harcot
Helyesen cselekedj, hisz védelmezni jöttünk
 
Mikor mindanyian együtt vagyunk
 
Emelkedj fel a holtakon
Hozz minket előre
Tömjén és vas
Harcolj egész éjszaka
Zászlóink belobogják a földeket
Az egészet vörösben
Mindent megkaphatsz
Tömjén és vas
Felállás
kövesd a harcot
Helyesen cselekedj, hisz védelmezni jöttünk
Amikor örökké élünk
 

Innen az Örökkévalóságig

A lány beleszeretett az ő olajos gépezetébe
Odahajolt és megtörölgette a fejét
Tiszta indulás
Sosem látott még szörnyeteget
De még is akart
Többet, többet, többet
De amikor sétált
Végig az utcán
Hallott egy hangot amitől
Felrobbant a szíve
Azt suttogta hogy szálljon fel
'Elviszlek egy körre
Innen az Örökkévalóságba'
 
Pokol nem is rossz hely
A pokol innen az örökkévalóságig tart
Pokol nem is rossz hely
A pokol innen az örökkévalóságig tart
 
A lány bizonyára megint
Furákat álmodott
Sosem ült még ilyen aljas gépen
Olyan volt mintha fellegekben járna
Még azt is hitte hogy hallotta
A motort sóhajtani
 
De mint minden álom, egyszer véget ért
Bukfenceztek egyet az ördögkanyarban
A szörnyeteg és Charlotte
Ugyan olyanok voltak
Mindig az utat választották
Innen az Örökkévalóságba
 
Pokol nem is rossz hely
A pokol innen az örökkévalóságig tart
Pokol nem is rossz hely
A pokol innen az örökkévalóságig tart
 

Pantelleria

Stars over Pantelleria1
And over a riad, hidden from the whole world in a medina2
Through the canopy3
They flicker like your eyes in the night
 
In a planetarium in the middle of the desert
Night clouds hang like stucco
Reminding us of the Empire style of apartments
In that Stalinist skyscraper where we lived3
 
The tree grows deep, you know
The trembling waters are an valuable treasure
The tree blossoms and gives a sign
Carefully nourishes you and leads away
 
Broken mosaic under the foliage
Abandoned park from a series of dreams
May you always be kept by your
Special detachment of lions roaming the water
 
On the days when it's slush outside, turn on the beat
You'll remember Capri and Amalfi
Atlas and Alps, distant lighthouses
Lazy summer in the courtyard
This is not a verse - this is a talisman
 
Stars over Pantelleria
And over a riad, being hidden from the whole world in a medina
They blessed your steps along the way
Looking from under the Virgin Mary's handkerchief
 
Grapes, dates, pomegranates, figs
Outside your beauty they are bitterer than wormwood
As the drunken Hasid told us, twisting
Next year in Jerusalem4
 
Gloom, moon over Africa
Even in the theater of operations, an intermission is taken
You are at the gates to the park, look
Jacques Majorelle and Yves Saint Laurent are walking there5
 
They snake through arches of grasses
Gravel underfoot creaks to the beat
Maghreb is snoring, the dial says tick-tock
And it's so blue that the flowers are sleeping, blinking their petals
 
Garden is covered with ceramics and marble
The trail is entwined with blackthorn and laurel
A bird lands on a palm tree
A lion is sitting, mirroring in the water
 
They patrol the perimeter of your sleep
As long as your strength is dormant
Let them grow, the cold will subside, evaporate
Over the alley, don't forget that spring is ahead
If the city goes crazy, it means the sun will soon rise
But until then
 
Stars over Pantelleria
And over a riad, hidden from the whole world in a medina
Through the canopy
They flicker like your eyes in the night
 
Grapes, dates, pomegranates, figs
Outside your beauty they are bitterer than wormwood
As the rabbi told the muezzin:
'Look at the stars over Pantelleria'
 

• 1. Pantelleria (Italy) is an island in the Mediterranean between Tunisia and the Apennine Peninsula.
• 2. A riad is a traditional Moroccan house or palace with an interior garden or courtyard. Medina is the old part of an Arab city.
• Canopy is a curtain, a cover around the bed, covering from light, sounds, dust.
• 4. Among Jews, after the end of the Seder Pesach service, outside of Jerusalem, the words 'Next year in Jerusalem' are traditionally said. The author is of Jewish origin himself.
• 5. Jacques Majorelle is a French orientalist artist (this genre is characterized by the so-called 'dialogue of cultures' - West and East), who traveled a lot, and was inspired, among other things, by Italy.
  Yves Saint Laurent is a French fashion designer (“high fashion”), who noted, in particular, that he was inspired in his work by the works of painters: “... I always strive for the purity of the lines of Matisse.”

To Run Alone

Let yourself be happy
calm your thoughts
who now has the power
to wander around with worries
 
Living in longing
quiet waves that's don't let go
and how to sail onward
when you can't see the shore
 
But with me you won't see boats sinking
i don't get frightened by storms any longer
they call this growing up
and even if my eyes are tired
and my tears fall clearly
from here it's possible only to rise up
and to run alone
 
To run, to run, to run alone...
to run, to run, to run alone...
to run, to run, to run alone...
to run, to run, to run alone...
 
But with me you won't see boats sinking
i don't get frightened by storms any longer
they call this growing up
and even if my eyes are tired
and my tears fall clearly
from here it's possible only to rise up
and to run alone
 
To run, to run, to run alone...